Ónkincseket lehet megcsodálni az udvarhelyi Képtárban

Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta, hogy intézménye szoros kapcsolatot igyekszik ápolni az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeummal. Korábban is, de az elkövetkezőkben is terveznek olyan tárlatokat, amelyek darabjai az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményéből származnak. Ezúttal az óngyűjtemény jelentősebb darabjai vannak kiállítva a Haáz Rezső Múzeum Képtárában, feltárva a 17-19. századi erdélyi ónművesség világi és egyházi tárgytípusait, valamint a díszítés módjait.

A kiállítást Kovács Mária Márta, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze, a tárlat témájának szakértője nyitotta meg, beavatva az érdeklődőket a szász mesterek ónkincseinek világába és egyben az erdélyi családok életébe. A szakértő elmondta, hogy az ónedények a korabeli háztartás jelentős részét tették ki a porcelán elterjedéséig, továbbá az egyházakban szakrális célokra használták az ónból készült tárgyakat. Mint kiderült, a nagyobb nemesi udvarokban olykor több száz ónból készült edény volt, noha a nemesek nem ezekből étkeztek, a nagy lakomákon a vendégeknek ezekbe tálaltak.  A „szegények ezüstjeként” tartották számon, ugyanis könnyen sérülékeny anyagként nem volt alkalmas vagyonképzésre, azonban, ahol nem engedhették meg maguknak a nemesfémből készült tárgyakat az óntárgyak fényesítésével tették ezeket az ezüsthöz hasonlóvá.

Elsősorban a szász városokban voltak Erdély jelentősebb ónöntő központjai, azonban az ónedények kevesebb megbecsülésben részesültek, mint más kézműves ötvöstárgyak – fedte fel a szakértő. Hozzátette, hogy a „szegények ezüstje” népszerűségét vesztette a porcelán elterjedésével 18. századtól kezdődően. A Képtárban látható ónkincsek az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum 213 darabot számláló gyűjteményéből származnak. A művészettörténész szakmai tárlatvezetést is tartott a kiállításmegnyitón megjelent közönségnek, akik így megismerhették az egykori kávés kannákat, gyógyszerészeti mérőedényeket, az erdélyi céhek fedeles kannáit, a korszak jellegzetes eljegyzési tálait, illetve ezek sokszínű díszítő motívumait. A szakértő elárulta, hogy az óntárgyakat előszeretettel hamisították meg a huszadik század első felében: a 18-19. századból származó díszítetlen tárgyakra később vésték rá a díszítő elemeket, elsősorban zsánerképeket, illetve lakodalmas, jegyes párokat. A félhamisítványok akkor jelentek meg, amikor a műgyűjtők körében divatossá vált az ónkincsek beszerzése.

A tárlat október 21-éig látogatható a Haáz Rezső Múzeum Képtárában.