Negyvenéves a Nagy Imre Galéria

A születési évfordulóra koszorúzással emlékeznek, csütörtökön este öt és hét óra között várják azokat, akik szeretnék tiszteletüket leróni Nagy Imre előtt. A síremlékénél vagy a képtárban, a halotti maszk elé lehet elhelyezni a koszorúkat, virágokat.

A Nagy Imre Galéria a festő nyolcvanadik születésnapja tiszteltére készült el, pontosabban 1973. július 28-án avatták fel. Mivel közelegnek a Csíkszeredai Városnapok, az avatás évfordulójának napján nem szerveznek rendezvényt, hanem a városnapok keretében tartanak egy emlékdélutánt.

„A napokban készítjük a Hol volt, hol nem volt... című tárlatot, amelynek névadója az ötvenes években készült egyik Nagy Imre-festmény, amely az alkotó a képzőművészeti életre kifejtett hatását hivatott szemléltetni. Ugyanakkor a megnyitón a képtár építésével kapcsolatos információkra is fény derül. A moderátori szerepet én vállalom, vagyis kérdéseket teszek fel a meghívottaknak, elsősorban a képtárt tervező csoport vezetőjének, Rigó Lászlónak, továbbá a munkát kivitelező Erős István építőmesternek. Sok legenda kering arról, hogy Imre bácsi beleszólt volna az építkezésbe, ez nem igaz. Persze minden részletről tárgyaltak, de nem avatkozott bele magába a folyamatba. Ezen kívül a magnófelvételeken rögzített, a témához kötődő emlékanyagot hallgathatják meg az érdeklődök” – hangsúlyozta Szabó András.

Elmondta, nagy érdeklődést váltott ki a képtár megnyitója 1973-ban. „Az új megye, a megyeszékhely lakóinak a korabeli lehetőségek szerint a magyarság egyik fontos ünnepét megvalósítását jelentette” – vélte. Érdekes, hogy habár a galéria megyei pénzalapokból épült – Pataki Imre, a megyei pénzügy irányítója, illetve Fazekas Lajos, a megyei elsőtitkár járta ki az útját –, a megnyitót tartók között nem nagyon képviselte senki a megyét, kivételt Gheorghe Oprea, a megyei művelődési bizottságának elnöke képez.

A korabeli felvételeken Sütő András (fotónkon) író látható, de azt nem lehet tudni, hogy milyen megnyitóbeszédet mondott. A hagyaték kurátorának arról sincs tudomása, hogy Nagy Imre felszólalt volna. Megtalálta ugyan azt a feljegyzését, amelyben megköszönte volna a képtár létesítését, de a szöveg nem volt befejezve, így valószínűleg valami miatt a művész nem szólalt fel.

Szabó András hangsúlyozta, csodálkozik, hogy Pataki és Fazekas nem mondtak beszédet, mert nehéz volt kiharcolni, hogy a képtár megépüljön. Utólagosan kellett módosítani a megyei beruházási terveken, ugyanis Nicolae Ceauşescu parancsára éppen abban az évben tiltottak be mindenféle kulturális vagy szociális jellegű befektetést. Ki kellett eszközölniük, hogy egy korábbi beruházási tervbe kerüljön be a galéria létesítése. Azt is részletezte, hogy a megyei tervezőintézetnek adták le a megrendelést, és Rigó László volt a tervezőcsoport vezetője, az építkezést pedig a Hargita Megyei Építkezési Vállalat vitelezte ki. Hozzátette, a képtár nem Nagy Imre Galériaként indult, még az 1974-es és az 1975-ös épületstatisztikában a múzeum képzőművészeti képtáraként szerepel. 1976 júniusában írta meg Nagy Imre a végrendeletét, amelyben teljes hagyatékát, vagyis az alkotásain kívül a szülői házát is múzeumnak adományozta. A képtár a halála után vette fel Nagy Imre nevét.
 
„Nagy Imre nemcsak attól nagy, hogy Csíkszeredában ő az, aki elsőként festőművészként élt és alkotott, illetve képtárat létesített, hanem az erdélyi huszadik századi művészet arculatának kialakulásában – néhány kortársával együtt – részt vett” – fejtette ki Szabó András.

A művészeti életre való hatását tükrözi az emlékkiállítás. „Nagy Imre és Kovács Dénes személyiségéhez köthető, hogy jelenleg Csíkszereda képzőművészeti szempontból ilyen kiemelkedő szerepet tölt be Erdélyben, az emléktárlat a művészelődök, illetve a művészutódok alkotásait sorakoztatja fel, befejezve azoknak a munkáival, akik 1976-ban, a zsögödi származású festőművész elhalálozásának évében már alkottak és valamiképpen kötődnek hozzá. Bakó Klára, Dóczy András és Orbán Zsófia például éppen abban az évben végeztek a főiskolán, amikor Nagy Imre elhunyt, de felkészülésük ideje alatt már kaptak tanácsot tőle, sőt tanulmányaik befejezése után az ő példájának hatására is hazajöttek élni és alkotni” – összegzett Szabó András.