Mester és tanítványai

A mezőségi Katonán született képzőművész, Barcsay Jenő (1900–1988) több évtizedes művészi pályája hosszan ível át a huszadik századon. Családi körülményei – elszegényedett főnemesi családból származott, édesapja jegyző volt – nem tették lehetővé, hogy képzőművészeti téren folytassa tanulmányait, inkább a katonai pályára szánták, bár fiatalemberként a zene vonzotta. Kántortanítói képesítést szerzett, majd – támogatói segítséggel – 1919-től iratkozhatott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Vaszary János és Rudnay Gyula voltak mesterei. Az elődök és kortársak közül Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Szőnyi István és Nagy István volt rá jelentős hatással. 1926-ban ösztöndíjasként Franciaországban és Olaszországban tartózkodott, a késő klasszicizmus, a kubizmus és az impresszionisták hatottak rá maradandóan, de a latinos expresszionizmus is közel állt hozzá. 1929-ben ismét volt lehetősége állami ösztöndíj segítségével tanulmányozni a nyugat-európai képzőművészetet.

Első „igazi” képét 1923-ban festette. Ezt a korszakát a fény-árnyék hatásaira épülő ábrázolásmód jellemzi. Mivel hosszú évtizedeken át élt és alkotott Szentendrén, fontos motívumkínálatot hozott magával munkáiba az ottani tájból, a kisváros barokkos és klasszicizáló építészetéből. Szentendrei kötődése mellett és ellenére – egyébként nem alapítója a Szentendrei Festők Társaságának, inkább szimpatizáns és csendestárs – úgyszólván minden stílust kipróbált. Jellegzetes az általa kidolgozott „barcsays” konstruktivizmus, de kubista szellemben készült festményei és mozaikjai is rendkívül értékesek. Az 1930-as években könyvelést, géptant és irodalmat tanít szakiskolásoknak, tanoncoknak, de ez a foglalatosság elég volt számára a tisztességes megélhetéshez, nem kényszerült arra, hogy giccset fessen vagy az értelmiségi szakmáktól távolra eső munkákat végezzen. Művészpedagógiája csak 1945 után bontakozik ki, az anatómia és a szemléleti látszattan professzora (1974-ig) a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Művészeti anatómia című munkája számos országban egyetemi tankönyv. Kétszeres Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész.

Barcsay munkásságát három tanítványáéval együtt idézi meg ez a vándorkiállítás, amely körbejár a Kárpát-medencében, akik mindannyian Kossuth és Munkácsy díjasok, megbecsült és világhírű képzőművészek. Balogh László (szül. 1930), Konok Tamás (1930) és Deim Pál (1932) alkotásai még rangosabbá teszik ezt az összeállítást, amely így lényegi áttekintést nyújt mind a négy alkotó életművéről.

A kiállított anyag tulajdonosa a Barcsay Képzőművészeti Alapítvány, a program Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa védnökségével, a Magyar Kulturális Központ szervezésében valósul meg. A székelyudvarhelyi kiállítás megnyitójára csütörtökön került sor a Művelődési Ház koncerttermében, beszédet mondott Kovács Árpád művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa. A tárlat április 1-ig tekinthető meg.