A harmadik ág címmel Gazda József irodalom- és műkritikus, esszéíró, szociográfus új könyve jelent meg, a kétkötetes művet pénteken mutatták be a csíkszeredai városháza dísztermében.
2012. február 19., 11:442012. február 19., 11:44
2012. február 19., 20:522012. február 19., 20:52
A kötet a Kárpát-medencén kívül élő magyarokról szól. Ők képezik a harmadik ágat, melyről a Veress Dávid által szervezett, a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadás-sorozat meghívottjai, a kötet szerzője, illetve a róla és a könyvről értekező Molnár Vilmos író, a Székelyföld szerkesztője beszélt.
Gazda József az Antarktiszon kívül már minden kontinensen megfordult, és nem unatkozó turistaként, hanem mindenhol az ott élő magyarok sorsproblémái foglalkoztatták. Ezeket a szélrózsa minden irányába szóródott magyar sorsokat gyűjtötte össze mint jó pásztor, ha már az elcsatangoltakat nem tudta hazaterelni – emelte ki Molnár Vilmos. A szerzőt az „oral histoy romániai nagy öregének” titulálta, mivel a húsz kötetet meghaladó, monumentális munkásságának több mint felét az ebben a műfajban írt könyvek teszik ki. „Ezek a népi és nemzetsors szociográfiák jobban hozzájárultak a székely nemzettudat ébren tartásához, mint sok terjengős tanulmány e témában. Rengeteg gyűjtőmunka, aztán feldolgozás, rendszerezés előzi meg ezeknek a műveknek a megjelenését” – véli Molnár Vilmos.
A jelenleginek is, ahogy a szerzőtől megtudtuk, a megírása másfél évtizedbe telt. Nem véletlen, hiszen, ahogy a Székelyföld szerkeszője megjegyezte, „enciklopédikus igénnyel összeállított és megírt mű. Közel 1200 oldalon a Kárpát-medencén kívüli magyarság élete elevenedik meg, ezernél is több – sokszor kalandregénybe illő – egyéni sorson keresztül. Ők a harmadik ág, merthogy a sok mosásban összement anyaországban található az első, a körülöttük, de még a Kárpát-medencén belül élő magyarok alkotnák a másodikat. Jó vastag a harmadik ág is, sokfelé szerteágazó, ahány országban magyarok élnek, annyifelé” – hangsúlyozta Molnár Vilmos.
Az est folyamán kiderült, hogy kevés olyan zegzúga akad ennek a világnak, ahol magyarral nem lehetne találkozni. „Mindenki magyar, csak tagadja” – mondja a kötetben az egyik adatközlő.
Természetesen, ha a nemzeti öntudat ápolását vesszük figyelembe, azért nem rózsás a helyzet. Ahogy Gazda József is megjegyezte, az Amerikai Egyesült Államokban rengeteg a magyar, hisz a Rákóczi-féle szabadságharctól kezdve, főképp ebbe az országba mentek a magyarok. Ez a magyar diaszpóra a legnépesebb, körülbelül négymillió személyt számlál, de közülük csak úgy háromszázötvenezren tartják magukat magyarnak. Ezt furcsállta, hiszen ő arra a következtetésre jutott, hogy mindenhol nagyon is megbecsülik a magyarokat.
Ahogy felvázolta, éppen azért nagy veszteség számunkra e harmadik ág, mivel főleg értelmiségiek mentek el, akik tudással és jó vállalkozókészséggel rendelkeztek.
Vannak persze, olyan magyarok is, akik mindent megtettek és megtesznek az identitásuk megőrzése érdekében. Kialakultak magyar közösségek is, templomokat építettek, magyar házakat hoztak létre, és a gyerekeiket magyarul tanítják. Gazda József szerint az ilyen gyerekek nagyon jó nyelvi készséggel rendelkeznek, akár öt-hat idegen nyelvet is könnyedén megtanulnak. Ezeket a közösségeket a hullámzó óceánon hánykolódó kis lélekvesztőkhöz hasonlította, valószínűsíthető, hogy a víz végül elnyeli ezeket a diaszpórákat, de talán a kettős állampolgárság egyfajta mentőövként szolgálhat számukra.
Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
szóljon hozzá!