Legjobban itthon érvényesülnek Nagy Imre alkotásai

Péntektől látogatható a Nagy Imre Galéria

– Amikor hazaért a Nagy Imre-vándortárlat, azt mondta, időt kell hagyjon, hogy a tapasztalatok, benyomások leülepedjenek, és csak később tartana kiértékelőt. Elkészült a szakmai számvétellel?

– Valóban ezt nyilatkoztam, de a hangulat odalett, ugyanis akkoriban arról volt szó, hogy a hazaért Nagy Imre-vándortárlatot nemsokára a csíkszeredai, Kossuth utcai városi galériában megtekintheti a közönség. Erre az alkalomra készítettem volna el ezt a kiértékelőt. Közben kiderült, hogy a biztonsági rendszer az illető galériában nem megfelelő, ezért nem tartottuk meg ott a kiállítást. Egyébként Ráduly Róbert Kálmán polgármester ötlete, hogy ezt az anyagot Magyarországon vándoroltassuk, jónak bizonyult, de nem hiszem, hogy teljesen elértük volna azt a célt, amire ő számított. Igazán annyi anyaországi nem látogatta meg a tárlatot, mint ahányra számítottunk. Itt most azokra a magyarországiakra gondolok, akik nem ismerték a zsögödi alkotót, mert találkoztam olyan látogatóval, aki egy utcában született Nagy Imrével, de jelenleg ott él.

Végül is jelentős a látogatók száma, minden helyszínre átlagban ezer személyt számoltunk, úgy tizennyolc-, húszezer embert mozgatott meg a vándortárlat. Hogy ezek közül hányan voltak tősgyökeres anyaországiak, és hányan Székelyföldről vagy Erdélyből származók, nem lehet megbecsülni, azt tudom, hogy a megnyitókra érkező látogatók körülbelül egyharmada volt idevalósi.

Kivételt képez a tatai református gimnázium, ahol egyszerre ötszáz személynek tartottam megnyitót, mivel a diákok és a tanári kar is ott volt az eseményen. Nagyon meghatódtam, mert valósággal tükröződött az érdeklődés az arcukon, és ekkora tömeg előtt sohasem beszéltem. A megnyitó után sok diák kijelentette, hogy valamikor el szeretne Erdélybe jutni, itt éreztem, hogy a tárlat tényleg Csíkszereda és nagyban a Székelyföld kulturális követe volt. Más helyszíneken is jó volt a hangulat, mindent összevetve, megérte kivinni ezt az anyagot, mert sokan megismerhették A mi Nagy Imrénket, és valószínűleg hosszú távon lesz ennek hozadéka is.

Nagy Imre A pásztorok című alkotása, melyet egy aukciós háztól vásároltak

– Mivel mostantól a zsögödi galériában látogatható a tárlat, kérem, ismertesse az anyagát.

– Úgy gondoltam, hogy először is minden műfaj, amiben Imre bácsi dolgozott, képviselve kell legyen, ezeken belül odafigyeltem, hogy művészetileg vagy a dokumentum érték szempontjából a legfontosabbak, a legtöbbet mondó alkotások kerüljenek ki. Ceruzarajzokat, tusrajzokat, akvarelleket, olajfestményeket és temperaképeket válogattam, van köztük portré, kiskompozíció, nagykompozíció, tájkép, életkép stb. Úgy érzem, sikerült a Nagy Imre-életműnek egy alapos keresztmetszetét összeállítani.

Persze, azért hatvan munka csak jelzésértékkel tudja képviselni az életművet, nemcsak azért, mert a zsögödi képzőművész rendkívül termékeny alkotó volt, hanem mert bizonyos alkotások többféle felfogásban is elkészültek. Igazából külön-külön kiállításokkal kellene bemutatni egyes témáit, teszem fel, csak az enteriőrökről készült képeit, vagy csak a portréit, vagy csak a faluról és lakóiról szóló kompozíciókat sorakoztatnánk fel egy-egy tárlaton.

A mi Nagy Imrénk kiállításon olyan témák is voltak, melyeket csak egy-egy alkotással tudtunk képviseltetni, így azt a finomságot, melyet ez a gazdag életmű rejt, nem tudtuk bemutatni. Különben itthon is ugyanez a helyzet, vagyis a zsögödi galéria megtelik ezzel az anyaggal. Aki Nagy Imre művészetében el szeretne mélyülni, a nüánszokat akkor észlelheti, ha évről évre megtekinti a képtárban nyíló tárlatokat.

Ettől függetlenül a harmincas évek expresszívebb és a hatvanas évek szálasabb festésmódja között megjelenő más és más felfogású alkotások, művek, illetve műtípusok ott voltak Magyarországon. Zsögödben egyetlen alkotást cseréltem ki, a Bőség forrását, mivel ez nagy mérete miatt a szállításokkor kissé károsodott, és restaurálni kell. Persze, ez könnyen orvosolható, de mégis úgy döntöttem, hogy helyébe a Pásztorok című legújabb szerzeményt teszem be, amelyet a város és a Csíki Székely Múzeum tavaly vásárolt meg, mivel a műalkotást az itthoni közönség csak az aukciós kiállításon láthatta néhány napig.

Szabó András kurátor, a háttérben Nagy Imre szobra

– Minden kiállítástér más és más hangulatot kölcsönöz egy tárlatnak. Hogyan érvényesült Magyarországon, és milyen a hangulata az itthoni helyszínen A mi Nagy Imrénknek?

– A helyszínek változatossága a kiállítás látványát is befolyásolta. Nagyobb terű, kisebb terű és az osztott terű felületek más és más kiállításrendezési logikát igényeltek. Salgótarjánban például sarkatlan, kerekített, nem túl nagy méretű teremben egy nagyon egyedi hatás jött létre, hisz a falgörbületek érdekes módon fogták össze a képek hangulatát. Székesfehérvárott pedig a Nagy Imre stílusához alapvetően – de nem látvány szerint – hasonló Aba Novák munkái, a magyar–francia történelmi kapcsolatokat ábrázoló nagyméretű pannók között és alatt kaptak helyet a zsögödi alkotó képei. Ebben a környezetben nagyon megrendítő hatást váltottak ki az alkotások. A másik véglet talán Gyulán volt, ahol nem is teremben, hanem egy folyosón kapott helyet a vándortárlat, és mivel mindig csak egy nagyon kis rész látszott, nehezebben lehetett átfogni és befogadni a kiállítást.

Igaz, hogy én már nagyon azonosultam a zsögödi galériával, de itthon érzem igazán ezeknek a képeknek a varázsát és valódi értékét, hisz a kinti és a benti fény azonos azzal, amilyen körülmények között ezek az alkotások születtek. Különben ezt minden megnyitón ki is emeltem, hogy jöjjenek el ide, mert ezek a munkák itt „világosodnak” meg a legjobban.