Két nagykutyás távozik a Csíki Játékszínből

Bodea Tibor az Urs Widmer Nagykutyák című stúdióelőadásban

– Öt éve érkezett a Csíki Játékszínhez, mit jelentett ez a fél évtized életében, karrierjében?

B. T.: – Jól éreztem itt Csíkban magam, nagyon érdekes és izgalmas színészi feladatokat kaptam. Azt nem mondhatom, hogy csak ilyeneket, de nem panaszkodhatom, mivel nagyon termékenynek tartom ezt az időszakot. Talán a legkedvesebb szerepem, és amit úgy is éreztem, hogy a legjobban sikerült, az a Harsányi Zsolt rendezte Nagykutyákban Krause alakítása. Ez ami a társulaton belül történt, de ezen kívül is sikerült egy nagyon jó előadást összehoznom Fekete Bernadette kolléganőmmel. Helver éjszakájáról van szó, ahol egy fogyatékost alakítottam. Ezt a drámát összesen tizenötször játszottuk, néhányszor Csíkszeredában adtuk elő, jótékonysági előadást is tartottunk, de Kolozsváron, Nagyváradon is felléptünk vele. Mindenhonnan nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ez hatalmas élményt jelentett és nemcsak szakmailag – a legutóbb úgy tíz napja adtuk elő a Román Nemzeti Színház stúdiótermében, ahol állva tapsoltak –, hanem más szempontból is. Fantasztikus élménynek tekintem azért is, mert önkormányzati, szponzori és civil támogatásokból jöttek létre ezek az előadások egy olyan időszakban, mikor gazdasági válság van. Bátorítottak is a támogatók, hogy folytassuk, de az én életemben bekövetkezett az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy meg kell állni egy kicsit és fel kell függeszteni a színházi tevékenységet. Nem akarom feladni, csak mást is kipróbálnék.

– Négy évet dolgozott színészként a Csíki Játékszínnél. Kérem, foglalja össze röviden tapasztalatait.

B. Á.: – Első találkozásom a társulattal a La Mancha lovagjában volt, utána jött a Cseresznyéskert és a Mesék az operettről. Ez utóbbi intenzív csapatmunka volt, ekkor ismertem meg jobban őket. Évad végén pedig a Lila ákácban megkaptam Tóth Manci szerepét, ami azért is volt fontos számomra, mert ez volt az első főszerepem, az egyetemi éveim alatt sem kaptam még ilyen lehetőséget. Szerintem jó igazgatói döntés volt ez, hogy előbb jobban ismerjem meg a társulatot és csak utána kapjak fontosabb szerepet. Új érzés volt így végigjátszani egy előadást. A Csíki Játékszínnek legfőképp azért vagyok hálás, mert ezt az érzést többször is kipróbálhattam, bizalmat kaptam ahhoz, hogy kipróbálhassam magam „nehéz” szerepekben.

– Emellett a stúdiószínpadon is dolgozott, láthattuk a Nagykutyákban, sőt a Parti Nagy Lajos Ibusár megállóhely című monodrámájában a Sárbogárdi Jolán szerepét olyan sikeresen alakította, hogy a Román Színházi Szövetség (UNITER) Mangálián szervezett Kezdő Színészek Gáláján az egyéni fellépők női díjazottja volt.

Benedek Ágnes az Urs Widmer Nagykutyák című stúdióelőadásban

B. Á.: – Én őszintén azt is eredményesnek tartottam, hogy a kezdő színészek bukaresti megmérettetéséről a döntőbe kerülhettem. Egy kedves udvarhelyi kolléganőmmel vettünk részt a gálán. Jeleneteinket anyanyelven adtuk elő és feliratozták. Szóval mindketten örültünk a kései nyaralásnak, és hogy másokkal is megismerkedhettünk, de egyáltalán nem számítottam rá, hogy fődíjat kapok. Lehetséges, hogy akkorra már megérett bennem Sárbogárdi Jolán kis története és a közönség számára újszerű volt Parti Nagy Lajos világa. Remélem, hogy továbbra is játszhatom ezt az szerepet.

– Az idei kisvárdai színházfesztiválon a Finito és a Csókos asszony című előadásokban nyújtott alakításokért a legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díjat kapta. Hogyan fogadta ezt az elismerést?

B. Á.: – Erre sem számítottam igazán, sőt éppen a díjkiosztási nap reggelén itthonról értesültem, hogy elismerést kapok este. Nagyon kedveltem a Finitót, ugyanúgy ahogy az összes Victor Ioan Frunză által rendezett darabot, nagyon jó vele dolgozni. Neki köszönhetem a tavalyi díjamat is. Kisvárdán nagy sikere volt az előadásnak, ezért is kapott közönségdíjat. Csodálkoztam, hogy rám figyeltek fel, mikor nagyon sok jó alakítás van az előadásban, utólag értesültem, hogy a Csókos asszonyban nyújtott teljesítményemet is értékelték. Két teljesen különböző szerep volt, persze azért örömmel fogadtam a díjat.

– A Csíki Játékszín következő évadában nem fogjuk a színpadon látni, úgy hallottam, hogy Angliában szeretne valamilyen munkát vállalni. Miért döntött így?

B. T.: – Nagyon nehéz erre válaszolni... Mindenképp közrejátszik az is, hogy ebben az országban nemcsak a színészek, hanem más kulturális téren tevékenykedők sincsenek, úgy érzem, eléggé megfizetve. Szóval van a döntésemnek egy anyagi vonzata is, másfelől úgy érzem, hogy fiatal vagyok még és nem kellene egész életemben kizárólag színházzal foglalkozni, mást is szeretnék kipróbálni. Egyelőre még fogalmam sincs, hogy Angliába milyen munkát vállalok, persze, vannak kisebb terveim, ezek viszont helyzetfüggők. Mindenképp el szeretném sajátítani felsőfokú szinten az angol nyelvet, és ha ez megtörténik, akkor belekóstolnék a nem kőszínházi tevékenységekbe is. Remélem, hogy olyan újdonságokat tanulhatok, melyeket majd hazai pályán is tudok kamatoztatni. A szigetországi munkavállalás egy lehetőség, amit úgy érzem, hogy most kell kipróbálnom, másfelől nem szeretnék teljesen elszakadni a színészi pályától sem. A Csíki Játékszínnél töltött évekkel kapcsolatosan még annyit meg szeretnék jegyezni, hogy nagyon jól teltek, nagyon megszerettem a csíkszeredai embereket, a közönséget és a társulatban dolgozó kollégákat is. Néhány év múlva, ha lehet, visszatérnék Csíkszeredába, azt még nem tudom, hogy milyen formában teszem ezt, de mindenképp úgy gondolom, hogy még látni fognak itt a világot jelentő deszkákon.

– Értesüléseim szerint az idén ezt még egyszer megtehetik, mivel még egyszer színpadra lép augusztus 20-án, mivel a Csaba királyfi című rockoperában vállalt szerepet.

B. T.: – Izgalmasnak tűnik a székely nemzeti rockopera, melyet G. Nagy István Ilián írt és rendezett, amelynek premierjét a Szárhegyi Kastélyban tartjuk Szent István napján. Rajtam kívül még két csíkszeredai kapott fontos feladatot: Bene Zoltán és Szakál Attila, akik a produkció zenéjét állítják össze. Az elején egy kicsit féltem ettől az előadástól, elég sokat gondolkoztam rajta, hogy vállaljam-e vagy sem, de most már nagyon örülök, hogy jelentkeztem. Meghallgattam a zenei anyagot, felénekeltem a szerepemet és úgy érzem, hogy nagyon igényes produkció lesz, de többet nem árulnék el, legyen inkább meglepetés.

– Miért döntött úgy, hogy átmegy a sepsiszentgyörgyi társulathoz?

B. Á.: – Egyáltalán nem volt ez egyszerű döntés, mert nem könnyű szívvel hagyom itt a Csíki Játékszínt. Máris hiányoznak a kollégáim, ha arra gondolok, hogy többet nem dolgozhatunk együtt. Már a 2010–2011-es évadban meghívtak a Tamási Áron Színházhoz, hogy az Yvonne, burgundi hercegnőben Iza udvarhölgy szerepét játsszam, konkrétan Pál-Ferenczi Gyöngyi helyére ugrottam be, aki elment szülési szabadságra. Jól sikerült a közös munka Bocsárdi Lászlóval, és úgy gondoltuk, hogy ennek még kellene legyen folytatása. Persze közrejátszott az is, hogy Sepsiszentgyörgyön születtem és ezen a színházon nőttem fel. Nagyon szerettem ezt a társulatot, amikor végeztem az egyetemet, már ide szerettem volna jönni, de nem így alakult. Mégis úgy érzem, jó, hogy így történt, és a Csíki Játékszínben, Csíkszeredában is dolgozhattam, de a szülővárosom színházának a felkérését sem utasíthatom vissza.