KALOT és a KALÁKA – élő mozgalmak

Hála Istennek, ahogy a rendezvény igazolta, ezeket a kiállított relikviákat hetven év elteltével sem kell a múzeumba űzni, mert a népfőiskola által alakított értékek élő formában is fennmaradtak – lehetne egy rövid mondattal levonni a következtetést. Az egykori diákok nevében felszólaló 89 éves csobotfalvi Ambrus Károly bácsi ugyanazzal a lelkesedéssel énekelte a Mozdul a föld indulót, és szavalta a verseket, valamint énekelte a népdalokat, mint egykor tehette. Persze, a többi egykori diák is bekapcsolódott. Károly bácsi érzékletesen fel is tudta idézni a letűnt korokat, részletezve az egykori mozgalomindítók szándékait és a csíksomlyói népfőiskola történetét. Különben valószínű, hogy az általa lejegyzett sorok meg fognak jelenni abban a könyvben, melyet Burus János szerkeszt, és amely a még élő egykori KALOT-legények és KALÁKA-leányok vallomásaira épül.

Ambrus Károly bácsi

A tárlatot megnyitó Daczó Katalin újságíró, szerkesztő a szervezőt „KALOT szerelmesnek” minősítette. Ahogy megtudtuk, ő győzte meg Burus Jánost, hogy bármilyen nehéznek is tűnik, szervezze meg ezt az emlékkiállítást. „Csillagfaragókat nevelt a KALOT, főleg Szervátiusz Jenő jóvoltából. A tárlaton most előkelő helyet kaptak ezek a KALOT-legények, akik számára a csíksomlyói hónapok nem egy tanfolyam elvégzését jelentették, hisz egy szakmát, életre szóló hívatást kaptak. Asztalosok, fafaragók, műbútor asztalosok, népművészek lettek életre szóló eligazítást köszönhettek a KALOT-nak. (…) Jelen van a kiállításon hetven év történelme, Trianon és a második világégés, különböző irányokból elindult cselekvően nemzetképző mozgalmak, Katolikus Nőszövetség harmincas évekbeli rendezvényei, a nyolcvan évvel ezelőtti Ezer Székely Leány napja ünnepei, a Szociális Nővérek által indított – a KALÁKA mozgalmat megelőző – csíksomlyói tanfolyamai, egyházi és értelmiségi egymásra találása és közös cselekvése. Mindez ma is fontos és érvényes – véli Burus János, aki egyben ezért érzi létszükségletnek az emléktárgyak és emlékek egybehordását. Vándorkiállítás születhetne belőle, könyvvé kellene összeálljon ez a gyűjtemény. (…) Ma, az élethosszig tartó tanulás korában is példaértékű lehet ennek a népfőiskolai hálózatnak a tevékenysége – emelte ki Daczó Katalin.

Azonban nemcsak mesterséget csillagfaragást vagy csillagszövést tanultak, hanem a népi hagyományok aktív őrzését is elsajátították. Hiába, hogy csak három évig működött az iskola, olyan erős hatása volt, hogy még a következő korszak a közösségi értékeket visszájára fordító kommunizmus sem tudta eltörölni. Például – az ünnepi műsorban közreműködő – csobotfalvi Antal Imre tanár kifejtette, a helybeli hagyományőrző csoport éppen Ambrus Károly bácsitól, valamit szintén egy volt KALOT-os, Váta Béla bácsi beszámolóiból elevenítették fel a farsangtemetést, vagy a betlehemest. Továbbá szintén a műsorból derült ki, hogy Dánél Károly (Csíkmenaság) rokonai a nagycsaládos Dánél Sándor gyermekekei is aktívan hegedűvel és énekelve őrzik a népdalokat, cselekvően óvják a hagyományt.

„Nem egészen négy évig működött a csíksomlyói KALOT, de akkor jött, amikor jönnie kellett, amikor kiéhezett rá a falunépe, amikor rászorult a falu népe, amikor a hagyományelhagyás az utolsó éveit élte. Sikeresen ötvözte a korábbi Domokos Pál Péter és Vámszer Géza indította nemzetmentő mozgalmakat, volt, amire ráépülnie. KALOT-nak, KALÁKÁ-nak nevezték magyarországi mintára, de önmagunk megmentésének mozgalma volt” – összegzett Daczó Katalin.

Burus János

KALOT
A KALOT Székely Népfőiskolán három hónapos falutervezési, három hetes közművelődési képzést tartottak, ugyanakkor a népi alkotótehetségek kibontakoztatására is törekedett az iskola, fafaragászati tanfolyamot tartottak Szervátiusz Jenő vezetésével. A faragóiskolában készült tárgyak eladása révén fedezték a tanfolyam költségeit, később elválallták egy-egy templom berendezésének elkészítését is. A népfőiskolának szerződtetett oktatói voltak, ugyanakkor a tanítóképző tanárai is betanítottak. Magyar Ferenc igazgató néprajzot és a népi hagyományokkal kapcsolatos tudnivalókat tanította. Szervátiusz Jenő a faragóművészetet, Molnár István a népi táncművészetet oktatta, Mátéffy Győző és Ferencz Lajos az általános műveltséget nyújtó tárgyakat adták elő. P. Hajdu Leonárd ferences házfőnök hittant és erkölcstant tanított, Köllő Bonifác ferences atya világnézeti előadásokat tartott. Antal Pál tanító számtant, mértant, történelmet, földrajzot, Részeg Mária egészségtant, Kozán Imre agrármérnök mezőgazdaságtant tanított. A budapesti Muhay Elemér népi színjátékokat tanított be.
Molnár István táncoktató hosszú ideig járta az erdélyi falvakat és gyűjtötte a néptáncokat, kiválogatta azokat a motívumokat, amelyek a hagyományos táncrendtől idegenek voltak. Szervátiusz tanítványainak munkáit Olaszországban is megcsodálták, Molnár István által betanított tánckölteményeket megismerhették Európa városaiban, ugyanakkor a székely településeken is bemutatták. (wikipédia)

KALÁKA
1941-ben Zakariás Flóra szociális nővér irányításával megalakult a Csíksomlyói KALÁKA Leánynépfőiskola. Célja: hitükben erős, nemzeti érzésükben öntudatos, hagyományaikat ápoló, gazdaságilag képzett családanyákat neveljenek a székely falvak leányaiból. Az iskolában P. Hajdu Leonárd ferencrendi házfőnök hittant és erkölcstant, Héjja Ella és Tódor Julianna tanárnők magyar irodalmat, történelmet, honismeretet, számtant és testnevelést tanítottak.Köpe Brigitta a háztartástant, családi nevelést, egészségtant, szabászatot oktatta és a főzőtanfolyamot is vezette. Papp Géza zenetanár a népi hagyományokkal ismertette meg a hallgatókat. Ugyanakkor a gyümölcstermesztéssel, konyhakertészettel kapcsolatos ismereteket is elsajátították a székely leányok. A tanulók létszáma változó volt, 15-16 hallgató vett részt egy-egy tanfolyamon. Az ellátás 35 pengőbe került, egyenruhájuk csíki szőttesből készült. Vasárnap délutánonként a KALOT legényekkel közösen néptáncokat tanultak, együtt készültek különböző bemutatókra, rendezvényekre. A táncok betanulásában segítségükre volt Bándy Mária Székely táncok című gyűjteménye, amelyet Vámszer Géza rajzaival, és Sarkadi Elek kottáival adtak ki 1937-ben. A székely ifjak Csíkszeredában és környékén, Gyergyóban, Kovásznán tartottak előadásokat, ugyanakkor Budapesten is bemutatkoztak.(wikipédia)