Hölgyek, akik életre kelnek

„Talán egy gyerek alkar hosszúságúak a hölgyek, nyúlánkak, kecsesek és ahogy oldalra kigömbölyítik csípőjüket, no ez a mozdulat, ami kissé kacérrá és komolyságukba is összekacsintóan komolytalanná teszi őket. Őket, akik - hiszem, - hogy szombat délutánonként picit életre kelnek. Valami sápadt fényben megmozdulnak, először talán a csuklójuk, aztán a csípő, míg végül apró lábukkal tán még toppantanak is egyet. De csak finoman, olyan úrinősen, mert a világért sem akarnának ők beleharsanni a szombat délutáni csendbe. Lustán megrázzák magukat, a kalaposok igazítanak egyet a fejfedőn, a pucérak végigsimítanak lassú mozdulattal vállukon, a párok összebólintanak és ahogy a nap sugara arrébb csusszan, ők már ismét úgy néznek ki, mintha szobrok lennének\" - írja Kutas női plasztikáiról Vargha Zsuzsa.