Gyimesi Tánctábor két évtized tükrében

„Kilencvenkettőben volt az első táborunk, amikor is még kevésbé volt »elnyugatiasodva« ez a vidék. Emlékszem, a kultúrház padlója még hullámos volt, és a helyi csángó táncosokon kívül, csak a néptáncokat nagyon jól ismerők tudtak boldogulni. Lassan-lassan felújították az épületet, bevezették a vizet, most már megfelelő konyha és illemhelyiségek szolgálják ki a tábort, interneten is lehet a távolmaradókkal a kapcsolatot tartani. A részvevők az elején többen voltak, az elsőkben volt olyan is, hogy hatszázan megfordultak itt. Jelenleg úgy kétszáz és háromszáz között mozog a résztvevők száma, köszönhető szerintem ez annak is, hogy elszaporodott az ilyen típusú táborok száma, és széles a választék” – emelte ki Szalay Zoltán.

Cserélődnek a nemzedékek

Akár a zenészeket, akár a táncosokat vesszük figyelembe, egy nemzedékcserét észlelhetünk. „Annak idején még velünk zenélt Zerkula János bácsi, prímás és Sinka Sándor prímás Csíkszentdomokosról. Sajnos, ők kihaltak közülünk, de vannak szerencsére, fiatal zenészek, akik átvették a hagyományt, és nagyon ügyesen tudják őket helyettesíteni. Persze, az öregek muzsikájának is megvolt a maga hangulata, de az élet továbbmegy és fiatalodik a tábor. Különben az idén is itt van Tímár Viktor és Antal Zoltán, és van szerencsére, utánpótlás is: zenészekből és táncosokból egyaránt. Az első este megnyitóján a hidegségi iskola csapata szerzett kellemes meglepetést: egy lakodalmas és egy fonó jelenetet mutattak be, tánccal-énekekkel fűszerezve, nagyon ügyesek. Tavaly a felsőloki csoport mutatott be egy hasonlót. Én nem féltem a gyimesi, avagy a felcsíki hagyományokat a kihalástól. Persze, mindig vannak olyan vészharang-kondítók, akik arról sápítoznak, hogy a 24. órában vagyunk, és ki kell használni az időt, hogy amit még meg lehet találni, gyűjtsük fel és vegyük hangszalagra. Én amondó vagyok, hogy a népi kultúra elég erős ahhoz, hogy önmagát fenntartsa, és nem vész el. Követi a nép lelki beállítottságát, ezért változni fog, de elveszni nem” – véli a népzenekutató.

Ségercz Ferenctől tanulnak furulyázni a táborlakók

Nemzetközi szintűvé nőtte ki magát a tábor, de a helybelieket egyre jobban sikerül bevonni. „Az idei tábor érdekessége, hogy nemcsak Magyarországról, hanem több környező európai országból jöttek érdeklődők, és rajtuk kívül sok helybeli bekapcsolódik. Én úgy vettem észre, hogy az itteniek egyre ügyesebben járják. Ez boldogsággal tölt el, mivel gyermekekről van szó, mégis nagyon ügyesek, figyelnek és tanulnak. Évekkel ezelőtt a helybeliek szülei csak a bálba jöttek el, de most a tánctáborba küldik a gyerekeket, és már el lehet mondani, hogy a gyerekek jobban járják, mint ők” – számolt be tapasztalatairól a haladókat felcsíki és gyimesi táncokra tanító Péter László táncoktató.

Gazdag táncrendből lehet tanulni

Rengeteg a visszatérő vendég, köszönhető persze, annak is, hogy mindig próbál újdonságokat tanítani Péter László. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy gazdag legyen a táncrend. „Nagyon gazdag a gyimesi táncrend, a történészek tisztázták, hogy a csángók többnyire Csíkból és a Gyergyói-medencéből származnak. A csángó népzene és néptánc is ezt igazolja, gondolok itt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Hegyen innen, hegyen túl című előadására, mely párhuzamokat vont a csíki és a gyimesi tánc között. Viszont a Gyimesekben jobban fennmaradtak a táncok, körülbelül harminc félét tartunk számon. Meg lehet nagyban különböztetni a három stílusréteget, a magyarost, a balkánit és a németest. A magyaroshoz tartozik a kettős jártató, a lassú magyaros, sebes magyaros, fél-oláhos, valamint a verbunkos és a csárdás. Az utóbbi kettő táncújításkor jött divatba. A balkáni eredetű táncok a lánctáncok, melyet inkább férfiak, de újabban nők is be-be kapcsolódva járnak. Errefelé héjszáknak nevezik, ezekből is kilencfélét ismerünk, de ott vannak a németes táncok, az úgynevezett aprók, melyből nem kevesebb, mint tizenegyféle maradt itt fenn. Ezeken kívül ott van a kerekes, melyet sokan tévesen a héjszák közé sorolnak, pedig nem oda tartozik, mivel ez nem volt a táncrend része, csak szünetekben járták” – vázolta fel a táncokat Péter László.

Nem előadásokra készíti a táncosokat, hanem azt szeretné elérni, hogy azokon a mulatságokon, ahol népi zenét játszanak, legyen, aki járja. „Soha nem arra törekedtem, hogy koreográfiákat készítsek, hanem inkább arra, hogy az emberek megtanuljanak szabadon táncolni, ha elmennek egy helybeli mulatságra, akkor bárkit fel tudjanak kérni, vagy a lányok esetében, ha felkérik őket, akkor tudjanak táncolni. Az esténként szervezett bálokon már látom, hogy gyakorlatilag mindenki mindenkivel tud táncolni, elértük a célt. Megtiszteltetés számukra, hogy velük táncolnak, és hogy ezt az autentikus örökséget át tudják venni. Egyre népesebb a haladó csoport, de mégsem esik nehezemre dolgozni, mert egyfelől azzal foglalkozom, amit szeretek, másfelől érzem azt a lelkesedést, amivel a résztvevők ideérkeztek, és ez is hatalmas energiát ad” – összegzett a táncoktató

Előadások a tánctábor keretében

A tánctábor keretében este hattól tartandó előadásokat dr. Szalay Zoltán ismertette. „Gondolom, hogy eléggé érdekfeszítő témákat választottunk. Elsősorban a magyarságról vagy a helyi hagyományokról, népi kultúráról szólnak előadásaink, remélhetőleg a táborozók körében is nagy érdeklődésnek fognak örvendeni. Bernád Ilona hétfőn tartott előadást a népi gyógyászatról. Örültünk, hogy idén is – immár harmadszor – eleget tett a meghívásunknak, mert mindig nagy érdeklődés övezi ezt a gyógynövényeketl és természetes gyógyulási folyamatokat részletező témát. A csángók sorsáról, történelméről – és itt nemcsak a gyimesi és moldvai, hanem a bukovinai vagy a Déda környéki csángókról is szó van – kedden 18 órától Halász Péter tart előadást, Csángók a magyar kultúrában címmel. Szerdán a helyismereti túra keretében, Pálfalvi Pál botanikus tart előadást a Gyimesek flórájáról. Kallós Zoltán népzenekutató, néprajzkutató csütörtökön a gyimesi népdalokról, úgy általában a népdal, a magyar népdal fontosságáról és stílusjegyeiről, a ma is élő ősi dallamainkról értekezik. Kollárd György pénteken tart előadást, a magyarság több ezer éves történelméről és kapcsolatairól, tulajdonképpen a világtörténelemben betöltött jelentőségünkről.

A július 30., szombat este tartandó (táborzáró) gálaműsor mindig egyfelől a helyi hagyományőrző tánccsoportoknak és népzenészeknek ad fellépési lehetőséget, továbbá a tábor zenei vagy énekoktatásában részt vevők is ízelítőt adnak abból, amit egy hét alatt tanultak. Idén az idősebb zenészekre, mint Timár (Trifán) Viktor, illetve Antal Zoltán prímások kiemeltebb figyelmet fordítanak, Ádám Gyula fotóművész készít portrét róluk.

A táborban egy vagy néhány napig részt venni kívánók a hivatalos honlapján találnak bővebb felvilágosítást.