Életszeretet vásznon

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem aulájában tartott közönségtalálkozón Sós Ágnes rendező felfedte a film készülésének előzményeit és folyamatát. Ahogy megtudtuk tőle, már régóta foglalkoztatta az idős emberek szerelmi életének témája, talált is olyan magyarországi szereplőket, akik jó interjúalanynak bizonyultak, csakhogy sokáig nem talált rá arra a sajátos közegre, amelybe be tudja ágyazni a történetet. Magyarországi néptáncoktatók javasolták, akik éppen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együtteshez jöttek folklórműsort készíteni, hogy jöjjön el velük Csíkba. Ideérkezvén olvasta Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens Amikor az ember nincs es ezen a világon című, a paraszti nemi kultúrát vizsgáló könyvét, amely jó kiindulópontként szolgált. Ahogy az est folyamán kiderült, főként a domokosi Both Veronika volt a fő kapocs, aki a hetvenes évektől kezdődően a néprajzkutató egyik legfontosabb adatközlője is.

Mesés helyszín, rendezőt segítő film

Három évig forgattak Csíkszentdomokoson, amely ahogy a rendező vallotta, egy igazi mesés, hiteles életkörnyezetnek bizonyult, mivel hasonló közegben élték ezek az idős embereket fiatalkorukat is. Nem szerette volna ugyanis a nagyáruházak által körülvett, napjaink élénken zajló városi forgatagába beilleszteni az idős emberek életét, hanem a világukból is fel akart tárni egy szeletet.
Sós Ágnes honlapunknak elmondta, hogy a vágást nagy szeretettel tudta végezni. „A dokumentumfilmek történetét az élet írja, másfelől rendezőként sokat kell a fölépítésen dolgozni. Ebben az esetben húsz óra egyből használható anyag gyűlt össze, rengeteg volt a variáció. Három négy hónapig vágtam, hiszen itt nincs forgatókönyv, mint a játékfilmnél. Ez egy gyönyörű alkotómunka volt, a hangulatok összesimultak, összeértek, és egy idő után a film kezdett segíteni nekem.”

Az átélt nehézségek után a szereplők tudják becsülni a jót

Meg kellett viszont találni az összekötő szálat, amely a filmet egybefogja, egy olyan alanyra volt szüksége, akit idős korában is foglakoztat a szerelem. „Játékfilmen meg lehet oldani, hogy megfogadunk egy színészt, akit felültetünk a szekérre és sorra keresi fel az asszonyokat, de Balázs Lajos professzor könyvében is olvastam, hogy létezik ilyen özvegy ember, aki idős korában is udvarol. Az igazat megvallva kerestem is egy ilyen alanyt, akire fel tudom fűzni a filmet, mert nem a múltnak szerettem volna emléket állítani, hanem úgy képzeltem, hogy bizonyos események a jelenben játszódnak, hogy az is átjöjjön, ezek az emberek miként élik meg napjainkban a szerelmet. Így találtam rá Feri bácsira, aki korát meghazudtolva ma is udvarolgat és becsben tartja a csókot és az ölelést. Ezekről a témákról általában kínos beszélni, de ezek az emberek őszintén vállalták magukat, és teljesen megnyíltak. Sugárzik belőlük a természet és az élet szeretete, tisztelete. Lenyűgöző a derűjük, mert őszinték és jól mérlegelnek, átéltek rengeteg nehézségeket, és ennek tükrében megfelelőn becsülik a jót. Eddig bárhol mutattuk be a filmet, mindenhol megértették, a gesztusaik beszédesek, őszinteségük, életszeretetük minden közönséget meggyőzött.”

 Aggódott a rendező a domokosi fogadtatásért

Kíváncsiak voltunk, hogy Domokoson bemutatná-e a filmet. Amint részletezte, ha a szereplők vállalnák, ő szívesen levetítené az alkotást a forgatás helyszínén is. Eddig ez azért nem történt meg, mert az interjúalanyaiért aggódott. „Nagyon féltem, hogy a helyi közösség hogyan fogadja a filmet, bevallom, még Csíkszeredában is szorongtam, hogy milyen visszhangot keltünk. Rettegtem attól, hogy meg fogják egyesek jegyezni: ilyen intim, pikáns dolgokról nem szabad beszélni. Nagyon büszke voltam, mert ilyen pozitív fogadtatásban még sehol sem volt részünk, mint itt. Mindenhol kedvezően reagáltak a filmre, de a szeredai közösség fejezte ki a legmélyebben tiszteletét és együttérzését. Szereplőimet legjobban a saját falujuktól féltettem, tudtam, hogy sehol máshol a világban a film miatt nem fogják bántani őket, mert úgy érzem, úgy van megalkotva, hogy nem lehet rajtuk fogást találni. Amúgy a sikerüknek a titkát én abban látom, hogy ezeknek az egyszerű, idős emberek vallomásának ereje lenyűgöző. Úgy észleltem, hogy mindenhol a világban ilyen őszinteségre és mélységre vágynak.”