Egyszerű csángóasszony lett a Népművészet Mestere

Amint megtudtuk tőle, a családjuk mindig is nagy becsben tartotta a „csángós ruhát”. Elmondta, hogy Berszán Lajos atya, a felsőloki Szent Erzsébet Katolikus Gimnázium alapítója, aki 1982-ben lett a község lelkésze, náluk volt látogatóban és megkérte, hogy a lány vegye fel a népviseletet. Mikor meglátta a gyönyörű ruhát, rögtön szorgalmazta, hogy az első áldozók és bérmálok csángó
népviseletben áldozzanak.

Tankó Eszter már gyermekkorában megszerette a népdalokat, igaz, olyan környezetben nőtt fel, amelyben sokat énekeltek. „Télen ritkán volt olyan este, amikor nem énekeltünk. Általában miután édesapám az állatokat ellátta, elővette a citeráját, vagy a furulyáját és az egész családunk dalolt. Elszigeteltebb helyen éltünk, a szomszédunkba csak édesapám testvérei laktak, éppen ezért kicsi Gáborok-patakának nevezték (Tankó Eszter leánykori neve Gábor Eszter – a szerk.). Ez volt a fő szórakozásunk, nem is nagyon szomszédoltunk, télen ritkán jártunk be a faluba, mert csak egy gyalogösvény vezetett, és ha nagy volt a hó, nehezen lehetett közlekedni” – elevenítette fel emlékeit.

A csángó énekesnő a régi típusú népdalokat kedveli, amint mondta, szerinte sokan azért idegenkednek ezektől, mert nehezebb megtanulni az előadásmódjukat. Viszont aki elsajátít egy ilyen népdalt rögtön érzi, hogy sokkal szebb és értékesebb, mint az új típusú társa – véli a népdalénekesnő.     

Nehéz azonban itthon tovább adni ezeket az értékeket. „Senki sem lehet próféta a maga hazájában” – hangoztatta a bibliai bölcsességet, amint mondta, a Gyimesekben csak ritkán kérik arra, hogy népdalokat tanítson. Hozzátette, a gyimesi tánctáborokban oktatott néha, de amint kijelentette, általában otthon a szülőktől tanulják a fiatalok és a gyerekek az énekeket. Ez nem is lenne gond, inkább azt tartja veszélynek, hogy sok fiatal a diszkózás divatja miatt nem sajátítja el a néptáncokat, illetve tévéműsorokban hallgatott slágerekkel kezdi lecserélni a népdalrepertoárt.  

Magyarországon viszont jobban megbecsülik, ahogy megjegyezte, már huszonkét alkalommal járt ott. Általában Sára Ferenc néptáncos koreográfus révén ment az anyaországba, amint mondta, sokat köszönhetnek a magyarországi származású, jelenleg Sötétpatakon élő szakembernek a helybeliek, aki  Feleségével rengeteg gyermeket megtanított táncolni.

Tankó Eszter legutóbb idén nyáron a Tolna megyei Váralján szervezett népzenei táborban tanított népdalokat, ahol a résztvevő diákok mellett, zenetanárok és a zenekutatók kérték, hogy énekeljen nekik.  A Felsőlokon élő asszonytól már gyűjtöttek népdalokat itthon is, amint elmesélte, legtöbbször Kallós Zoltán néprajzkutató kereste fel, aki nagymamáját és édesapját is, vagyis általában az összes családtagot énekeltette . Ő is először anyai nagyanyjától tanulta a népdalokat, mivel hatéves koráig nála nevelkedett, később édesapjától is elsajátított sok éneket, de lakodalmakban is már elsőre elsajátította a számára addig ismeretlen dalokat is.

Habár sokszor hívták énekelni Magyarországra mégis meglepődött, amikor megtudta, hogy kitüntették. Mint mondta nagyon örült a díjnak. Hozzátette, megérte felutazni Budapestre, ahol augusztus 16-án a Magyar Néprajzi Múzeumban Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől és L. Simon László kultúráért felelős államtitkártól vehette át a Népművészet Mestere díjat. Nevetve mesélte, hogy Fábián Éva népdalénekesnő ismerősét kérte meg, hogy jöjjön ki elébe a pályaudvarra, hogy nehogy elkallódjon a magyar fővárosban és később a Csellengők műsorban kerestessék.
   
A Népművészet Mestere-díj

1953-ban alapították Magyarországon a kiemelkedő teljesítményt jutalmazzák vele a népi iparművészet és a népi előadóművészet terén. A díj értékét emeli, hogy a szakma neves egyéni képviselői, illetve szakmai szervezetek tehetnek javaslatot minden évben a díjazottak személyére. Ezekből a javaslatokból egy jeles szakértőkből álló kuratórium választja ki azt a tíz jelöltet, akiket pályájuk alakulása, alkotásaik, előadásaik minősége alapján a leginkább érdemesnek tart a díjra. A Népművészet Mestere-díj kitüntetettjeinek tevékenysége és tudása 2008-tól felkerült a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti listájára.