Alkotásait a feltámadás vezérfonalára fűzte

– Alkotásait témák, motívumok és megoldások szempontjából – szinte kizárólag – a népművészet ihleti. Miért?

– A népi művészeten keresztül, az ősi gyökereket keresve, az örök szimbólumokat akarom a felszínre hozni, a teremtett világ egyszerű, de egyszersmind szinte megfoghatatlanul bonyolult formáit. Küldetésemnek tartom „visszanyúlni” azokhoz az éltető forrásokhoz, melyek több ezer esztendőn keresztül szellemi és lelki táplálékot jelentettek ennek a népnek. Népmeséink, mondáink, népdalaink és újabban archaikus imáink üzeneteit igyekszem feleleveníteni a mai ember számára, a már csaknem elfeledett világképet, virágképeket. A mese a népdal a, népművészeti „kelékeink és készségeink” mindig ott és akkor hatnak, vagyis abban a korban, ahol, mondják, éneklik, készítik, fargják vagy festik illetve megélik, megélhetővé teszik. Népi műveltségünk, népművészetünk olyan tiszta, ősi formavilággal rendelkezik, mely minden kulturális befolyástól mentes. Ezek az alkotások ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődtek, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok... legjobban talán György Attila idézete találna ide: „Olyan mintha látogatást tennénk önmagunknál. Mintha vendégségben lennénk otthon. Visszarepítenek abba a korba, amikor az emberiség nemcsak összhangban, de egységben is élt a természettel és az istenekkel.”

– Nemcsak a témái, hanem az anyagjai is úgymond „relikviák”. Nagyanyáink, nagyapáink által egykor használt ágybütükre, hordótetőkre, régi dagasztóteknőkre vitelezi ki alkotásait...

– Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a világon, aki ne szeretne üknagyapjával, szépnagyapjával társalogni; megkérdezni tőlük, hogy milyen volt az életük. Faggatni őket arról, hogy mitől volt ez a felmérhetetlen késztetés, hogy ilyen csodálatos tárgyakat, katarzist kiváltó képeket jelenítsenek meg a mindennapjaikban. A meghasadt teknők, a több mint százéves, szétesett bútordarabok úgy kapcsolódnak a mindennapjainkhoz mint valami mesélő óriásfák. Lélekben egyfajta párbeszédet hoznak létre őseink szellemiségével. Régi emberek keze munkáit, alázattal használva, visszanyerhetik újra értelmüket egy-egy szőttes, varrottas, kegytárgy felkerültével a régi fára. Az eldobott ládafia, ágytámla, bútorajtó, darabjait szeretném újravarázsolni átalakítani, hogy mint a mitológiai főnixmadár, mint népmeséink táltos paripái, poraikból feltámadjanak. Az alkotásaim vezérlő gondolata is maga a feltámadást.

– Eddig általánosabb vonatkozásban tértünk ki az alkotásaira, most azt szeretném kérdezni, hogy milyen anyagot láthat az az érdeklődő, aki a Székelyföld Galériába látogat.

– A mostani kiállítás az archaikus imákkal való találkozásom, Lukács atya Hosszú utak megszomorodásának... című könyvének bűvöletének az „eredménye”. Páratlanul gazdag képek, jellemek, meg ezekben ősrégi imákban (közülük néhányat éppen Csomortánból gyűjtve!), melyek az olvasásuk által visszaadhatják az elveszett „Kép-ességünket”, avagy „égbelátásunkat”... „Én fölkelék, föltekinték, nyitva látám a Menyország ajtaját , kijjel iragalmas belül kegyelmes.” Bátorságot nyertem az ősi szöveget olvasva, hogy táblaképeimre fessem ezeket az imákat, hogy az emberek szívében megnyithassam az „Örömvirágot – Örömvilágot!”

Ezeket a csodálatos imákat mondták és élték őseink. Joggal mondták, hittel élték, nem is maradt el az égi jelenlét. Ha ők bízva-bíztak ezer évig, kövessük a példájukat, hátha még újabb ezer évet ránk harmatoz a hitünk kiváltotta égi kegyelem, hogy kinyíljon szívünkben az Örömvirág.

Csomortáni Gál László
Születési neve Gál László, elemi iskoláit szülőfalujában Csíkcsomortánban és a szomszédos Pálfalván végezte, középfokú tanulmányait a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola festészet szakán fejezte be 1996-ban. Két év tanulmányi szünet után 1998-ban a Nagyváradi Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakára jutott be, ahol 2003-ban végzett. „A képzőművészetben legfontosabbnak tartom az eredetiséget (ezalatt értem a gyökerek felelevenítését, megértését, és megőrzését), és nem a nyugati társadalom utánzását és lekésett majmolását” – olvashatjuk önéletrajzában.