A székelyföldi erődtemplomok egy francia szemével

A francia anyanyelvű, brüsszeli születésű, Svájcban élő Hubert Rosselt Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője mutatta be a hallgatóságnak, majd a szerzőnek és Haller Bélának, a Teleki Téka Alapítvány elnökének adta át a szót, aki a fordító szerepét töltötte be az est folyamán. Rossel 25 éve jár Erdélybe feleségével, és lassanként megtanulták a székely értékeket felfedezni. Rájöttek arra is, hogy nincsen olyan írott anyag, amely az idegenből érkezővel alaposan megismertetné Erdélyt. Így született meg a tudományos igényességű kötet, amelyben ismerteti az általa feltérképezett, tanulmányozott látnivalókat.

A címben már benne van minden, mondta a szerző, hiszen maga az Erdély megnevezés sok információt hordoz, akárcsak az erődtemplomok, vagy az, hogy székelyek. „Történelem és földrajz szakot végeztem, ezért számomra nem jelentett nehézséget megértenem mindezt” – tette hozzá Hubert Rossel, akinek az egyik célja, hogy az idelátogató nyugatival megértesse, hol található Erdély, mi a különbség a történelmi Erdély, illetve a mostani, Románia egyik régiója között. Térképpel is illusztrálta Erdély és Partium földrajzi fekvését, határait, szomszédos régióit, illetve azokat a területeket, amelyekre a magyar, illetve a román kultúra erőteljesebben hatott. A nyugatiak, ha az erdélyi erődtemplomokról hallanak, azonnal a szász erődtemplomokra gondolnak, holott jelentős különbség van közöttük – fogalmazott a szerző. Hozzátette, járulékos műveletet jelentett számára elmagyarázni az olvasóknak, hogy melyik volt az a három nemzet, amely Erdélyt még a középkorban benépesítette. Előadásában Rossel kitért a székelyek helyváltoztatására is, a helynevekre, amelyek őrzik egykori jelenlétüket, ott ahol később a szászok telepedtek le, például Orbaiszék – Szászorbó, Sepsiszék – Szászsebes, Kézdiszék – Szászkézd.

Míg a kötet első részében Székelyföld történelmi, földrajzi, kulturális ismertetőjét olvashatjuk, a másodikban 80 erődtemplomot ismerhetünk meg. Hubert Rossel három kategóriába osztotta a székelyföldi erődtemplomokat: az egyszerű, alacsony fallal körbekerített, a valódi várfallal körbevett templomok, illetve a templomerődök. Mindhárom típust bemutatja, fotókkal, valamint rajzokkal illusztrálja, kiemelve egy-egy látványosabb, érdekesebb részletet, kuriózumot. Előadása során a szerző bemutatta a közönségnek többek közt Maksa, Nagyajta, Árkos, Illyefalva, Homoródszentmárton, Csíkszentmihály, Kézdiszentlélek, Zabola, Székelyderzs, Csíkdelne, Sepsiszentgyörgy, Csíkkarcfalva, Gelence templomait, azok sajátosságait, kultúrtörténeti jelentőségeit. A kötetben sokszor utal Tüdős S. Kinga és Gyöngyössy János kutatásaira, de Orbán Balázs munkáját is használja.

A Risoprint kiadó gondozásában megjelent kötet a Teleki Tékában megtalálható és az olvasóteremben olvasható.