A magyarság utolsó fellegvára Csíkban – a Márton Áron Gimnázium

– Minek az apropóján készült ez a film?

– A városi önkormányzat kért fel, hogy egy olyan filmet készítsek, amely célzottan arról szól, hogy húsz éve vette fel a legfontosabb csíki oktatási intézmény a Márton Áron Gimnázium nevet. Inkább arra összpontosítottam, hogy kiderítsem miként történt a névadás. Ez éppen nem ment olyan egyszerűen... Ahogy a filmben is elhangzik, több variáns is felmerült. Az iskola történetéről rengeteg adagot átkutatva – bevallom – én is az elején gróf Majláth Gusztáv Károly püspök, vagy Pál Gábor iskolaigazgatóra gondoltam, hisz az is, hogy az oktatási intézmény a mai épületbe költözött, valamint, hogy a húszas években fenn tudott maradni nekik köszönhető. Márton Áron Erdély történetében nagy személyiség, de az iskola szempontjából nem tett annyit, mint a felsorolt elődök. Mégis a filmemben nyilatkozó Borsodi tanár úr engem is meggyőzött, hisz kijelentette – pontosan ugyanazon a héten, amikor a névválasztás körüli vita folyt –, hogy gróf Majláth Gusztáv Károly püspök nevét a gyulafehérvári teológiai középiskola vette fel. Ennek tudatában én is talán így döntöttem volna, de a három nevet, azért most is egyforma erősnek tartom.

– A filmet megnézve, azért a névadás körüli viták mellett, eléggé részletesen taglalja a gimnázium történetét is.

– Sokat dokumentálódtam és próbáltam egy átfogó iskolatörténeti filmet készíteni. Nekem a gyűjteményemben az iskola szinte minden évkönyve megvan. Végigolvastam mindent. Kijelentéseim konkrét adatokkal támasztom alá. Nem utalásokból, hanem a főgimnázium évkönyveiből dolgoztam. Igaz, hogy a téma szívem csücske, hisz nagyapám egy évet itt tanult, édesapám is itt végzett 54-ben olyan ismert emberek társaságában mint Nagy Benedek, vagy Fodor Imre, vagyis Marosvásárhely egykori polgármestere. Persze én is itt folytattam középiskolai tanulmányaim, sőt a lányom is itt végzett néhány éve.

– Családi tapasztalatokat is felhasználhatott a filmkészítés során?

– Az az igazság, hogy édesapám készített Csíkszeredáról és Alcsíkról diasongot. Két diavetítőről vetített és ment magnóról a szöveg. Sok történeti tényt, adatot tőle tudtam meg. Én annyit segítettem neki, hogy vittem a felszerelést, állványt és megtanultam fotózni is. Ez 76–78 között történt. Később megtanultam filmezni is, és amikor a Duna Tévé beindult, akkor kértek tőlem 6–8 perces kisfilmeket. A harmadik filmem éppen a Márton Áron Gimnáziumról szólt. Szóval ekkor készült el a mostani filmem első nyolc perce, melyet néhány adattal bővítettem, amikor 2008-ban elfogadták az épület felújítási tervét. Idén jött a felkérés, hogy a névfelvétel évfordulójára készítsek filmet. 

– Kiket szólaltatott meg?

–  Minden dokumentumfilmnél talán a legnehezebb kiválasztani azokat a személyeket, akiket megszólaltatunk. A József atya ferencesrendi szerzetes mindenképp benne kellett legyen, hisz ez a rend indította el az oktatást Csíkban, és nagyon sokáig az egyház működtette az iskolát. Szőcs János történészt is könnyen választhattam, hisz a csíki oktatás történetét talán ő ismeri a legjobban. Persze Szikszai László műépítész helyett választhattam volna más szakembert is, aki az épület építészeti jellegzetességeiről beszél, de ő is a gimnázium egykori diákja volt, sőt második helyezést is elért az országos fizikai olimpiászon. Egyrészt az iskola egykori eminens tanulója, de továbbá városi tanácsosként is sok mindenre rá lát. Persze a névadás körüli vita képviselőit is megszólaltattam, mint Borsodi tanár urat, vagy Ráduly Erzsébet tanárnőt és természetesen a mostani igazgatót, Varga Lászlót is. Ráduly Róbert polgármesterhez is ragaszkodtam, még ha az elején nem is akarta vállalni, hogy megszólaljon, mert végül is ő Csíkszereda elöljárója, különben ő is ebben a gimnáziumban végzett.

– A filmből az is kiderül, hogy a trianoni döntés után a gimnáziumot a románok  „a magyarság fellegvárának” is nevezték.

– Talán ezek voltak a legnehezebb idők az iskola történelmében, legalábbis amióta az új épületbe költözött. Sikerült beszereznem egy olyan érettségi diplomát, amelyet Brassóban kapott meg az illető személy, abból az évfolyamból, mikor ez a vizsga mindössze négy személynek sikerült. A trianoni döntés után már vagy öt éve nem engedték, hogy magyarul érettségizzenek a végzősök, hanem Brassóba kellett menniük román nyelven vizsgázni. A tanárokat is gyötörték, évente kétszer-háromszor vizsgáztatták őket románból. Ezekben az időkben állt ki az intézmény mellett gróf Majláth Gusztáv Károly püspök és Pál Gábor. Hat év alatt végveszélybe került az intézmény, az 1926-os Anghelescu-féle rendelet már előírta, hogy a kisebbségi iskolákban a tanulók minden harmadik nap még a szünetben is egymás közt románul kellett beszéljenek. A másik sötét időszak pont akkoriban következett be, amikor én végeztem. Édesapám 1985-ig volt főtanfelügyelő, őt váltotta Nicolae Vrabie és abban az évben még két fél román és négy magyar osztály végzett 1989-re megfordították ezt az arányt a \'89 decemberében már csak két fél magyar és négy román osztály működött az iskolában. Egy-két év alatt szerintem teljesen román iskolává változtatták volna a gimnáziumot. Ennek ellenére, hogy országszinten a legjelentősebb középiskolákkal fel tudta venni a versenyt, mi sem igazolja jobban, hogy 70-es és 80-as években szinte mindenki bejutott egyetemre, amikor mi tizenegyedikesek voltunk az osztályunkból magyar nyelv és irodalomból Hajdú Áron országos első díjat hozott. Ugyanebben az évben egy másik osztálytársam pedig az országos fizika olimpiászon lett első helyezett. 

– Mikor lehet befejezni a dokumentumfilmet?

– Jövőben lesz az épület átadásának századik évfordulója, azért is igyekeznek a restaurálási munkálatokkal, hogy addigra elkészüljenek és az iskola visszanyerje egykori pompáját, arculatát. Szeretném kiegészíteni a filmet. Manapság a dokumentumfilmek is igyekeznek egyben művészfilmek is lenni például a régi felvételek, dokumentumok fényképek varázsát a megfelelő színekkel adják vissza, hogy korhű jelenteket láthasson a néző. Vannak olyan részletek is, melyeket mélyebben meg kellene vizsgálni, de most ezeket nem árulnám el. Legyenek meglepetések... Amúgy a jelenlegi 28 perces filmet 40 percre bővíteném.

– Mi a tanulsága az iskola történetének?

– Szerintem annyira tanulságos, hogy tanítani is kellene az iskola történetét. A diákok meg kell ismerjék, hogy milyen nehezen született meg ez az intézmény. Tanítani kellene, hogy miként álltak őseink ellen a töröknek és tatárnak és hányszor építették újjá a lerombolt, vagy felégetett iskolát. Érdemes tudni, hogy a legnehezebb elnémetesítő politikában is megtudta állni az intézmény elődje a helyét. Az emberek inkább ide íratták a gyerekeiket pénzért, minthogy az ingyen tanításos, és a biztos megélhetést, a katonapályát ígérő német iskolába járatták volna. Tanítani lehet azt, hogy Csíki vonatkozásban az iskola diákjai álltak ki elsőként az 1848–1849-es forradalom mellett. A forradalom befejezése után pedig hat volt diák, Gál Sándorral együtt a Garibaldi csapatában harcolt tovább a szabadságért. És persze nem utolsó sorban azt is kell ismertetni, hogy a gimnázium képes volt fennmaradni a húsz-, harmincas és a nyolcvanas években is, mert egyenes gerincű, karizmatikus tanáraink, akkor is gondoskodtak arról, hogy helyesen értesüljünk a világ dolgairól. Mi diákként nem értékeltük eléggé, hogy Antal Imre tanárunk a magyarok történelmét is merte tanítani, holott, ha ez kiderül, akár be is zárhatták volna. Most már tudjuk, hogy mennyit veszítettünk volna, ha nem kapunk tőle útmutatást. A találkozóinkon mindig elmondom, hogy egyetlen tényt róhatunk fel tanárainknak, nevezetesen, hogy oly sok szépet, jót tanultunk tőlük, hogy ezt nehéz volt elraktározni. Nemcsak matekot, fizikát tanultunk, hanem azt is megtudtuk, hogy hol vagyunk és honnan jöttünk. Történt mindez abban az időben, amikor még a jövő kilátástalannak sejlett, és még ők sem gondoltak arra, hogy hová jutunk, hogy ez megváltozhat...