A magyar filmtörténet nagy pillanatai Székelyudvarhelyen

Minden hónap második hétfőjén a magyar filmtörténet egy ikonikus darabját tekinthetik meg az udvarhelyi filmkedvelők. Eddig három némafilmet, a Mire megvénülünk (1916), Az utolsó éjszaka (1917) és Az aranyember (1918) címűt vetítették le, mindhárom a németországi filmarchívumból került vissza adomány vagy csere formájában a Magyar Nemzeti Filmarchívum tulajdonába. A digitálisan felújított kópiákat a bukaresti Balassi Intézet bocsátotta a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyagrészlegének rendelkezésére – tudtuk meg Szabó Károlytól, a részleg munkatársától.

A vetítéseket a Művelődési Ház koncerttermében esténként hét órától tartják, és az év végéig minden hónapra jut egy film. A már bemutatott három némafilmet júniustól hangosfilmek követik: az 1931-ben készített első sikeres magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj, az 1940-ben készült Sarajevó, az 1942-es Emberek a havason, az 1956-os Hannibál tanár úr, az 1965-ben készített Szegénylegények, az 1970-es Szerelem, az 1981-es Megáll az idő és végül az 1988-as Eldorádó.

1896. szeptember 28-án Párizsban vetítették le az első nyilvános mozgóképet, amit még csupán a vetítő gépzaja tett hangossá. A mozi születésének ekkor még csak a kiváltságos meghívottak lehettek tanúi. Ebben az évben vitték vászonra az első sikertelen magyar mozgóképsort, ami a császár budapesti látogatását mutatta be. Az eseményre május 4-én került sor, és a felvételt egyben az első magyar híradónak is tekintik. Sajnos a filmtörténeti mű nem maradt meg az utókornak, ugyanis megsemmisítették.