A kórteremtől az ördög próbájáig – véget ért a dráMA8

Felpezsdült a dráMA8 pénteken, hiszen az előadások mellett számos különleges programmal készült a Tomcsa Sándor Színház társulata. A színház éjszakája nevű rendezvényen mindenki bepillanthatott a színészek világába, nem kevesen csatlakoztak a társulat tagjaihoz a hajnalig tartó tevékenységekben. Az érdeklődők délután Székely Csaba drámaíróval találkozhattak, akinek Bányavirág című darabját vitte színpadra a nagyváradi Szigligeti Színház, majd éjfélkor a marosvásárhelyi Yorick Stúdió MaRó című drámáját láthatták a nézők.

A közönségtalálkozón Székely Csaba elmondta, véletlenül került a színházi világba, hiszen valójában nem is szereti az életformát, ami ehhez a közeghez társul. Korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy a drámaírásban tudja kifejezni magát a legjobban, szerkesztő volt, inkább rövid prózával, sajtóműfajokkal próbálkozott. A fordulatot a BBC-pályázat hozta el neki, amelyre Szeretik a banánt, elvtársak? című írását küldte el. Ekkor jött rá, hogy valójában a dráma műfaját kedveli leginkább, ezért is iratkozott be a marosvásárhelyi drámaíró szakra. Azóta a hazai és magyarországi társulatok is többször színpadra vitték drámáit, és a kritikusok is folyamatosan elismerően beszélnek alkotásairól.

A dráMA8 kísérőprogramjai is rendhagyók voltak, a színészekkel közvetlenül beszélgethettek az érdeklődők az Alkotni jó! kézművestárlaton, a Művelődési Ház emeletén koromsötétben lehetett pingpongozni velük, de ki is lehetett kölcsönözni őket, és a merészebb nézőket egy pillanatra az improvizációs játékokba is bevonták a színészek. A közönség bizonyíthatta azt is, mennyire ismeri a Tomcsa Sándor Színházat és repertoárját, a színészek által rendezett versenyen öt háromtagú csapat válaszolt a különböző kérdésekre: az előadásokon készült fényképekről és plakátokról fel kellett ismerni a produkciókat, a színészek pantomimjátékából kellett rájönni az előadások címére, végül a színészek hangját kellett felismerni. Az éjféli előadással nem ért véget az éjszaka, hiszen azt a székelyudvarhelyi társulat színészei és Zakariás Zalán rendező közös koncertje követte.

Szombaton, a kortárs színházi találkozó utolsó napján Radu Afrim rendező volt a T.E.A. meghívottja, aki számtalanszor rendez külföldön, illetve Romániában nemcsak a bukaresti társulatokkal, hanem a szentgyörgyivel, temesvárival és marosvásárhelyivel is gyakran dolgozik együtt. Radu Afrim a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal vitte színre Az ördög próbája című produkciót, nemsokára viszont saját életéből ihletett darabot mutatnak be együtt.

Az éjszakai előadás utáni közönségtalálkozón a rendező elárulta, maga is meglepőnek találta, hogy önéletrajzi darabját éppen egy magyar társulattal dolgozza fel, ennek ellenére mégsem tudta elképzelni más társulattal. A közönséget munkafolyamatába is beavatta, elmondta, hogy a három éve folyamatosan játszott Az ördög próbáját most már sokkal nyugodtabban tekintette meg, úgy véli, a színészek nemcsak megszokták, hanem meg is szerették szerepeiket, így hosszabb szünetek után is magabiztosan adják elő a darabot. Radu Afrim szerint egy előadásnak az első évben tökéletesnek kell lennie, utána a színészek magabiztosabban játsszák. Ugyanakkor elmondta, hogy bár rengeteg filmet látott már, egyelőre tartózkodik a filmrendezéstől. „Egy rossz filmet nehezebb elrejteni, mint egy rosszabbul sikerült színpadi rendezést” – jegyezte meg mókásan. Az opera világa viszont nagyon vonzza, úgy érzi, frissességet tudna vinni a műfajba.