A halál témája olajfestményeken

A Lemnatáció alkonyat előtt című tárlaton a halál a központi téma. Nem ijesztő formájában, csupán annyira, hogy a néző lelke ne sérüljön. Csupán Eduárdot ugyanis annyira érdekli ez a téma, hogy a doktori dolgozatában is ezt kutatta, a halál ábrázolását a képzőművészetben az ókortól egészen napjainkig.

A nagyméretű olajfestmények egy-egy sorozat részei, például a Szászrégen közeli Mocsár-erdő az egyik ihletője a művésznek. A pusztulásra ítélt fák, a növényzet mind-mind az elmúlást juttatják az eszébe, így a nézőnek is. A másik nagy ihletője Báthory Erzsébet, illetve a nevéhez fűződő legenda, miszerint kegyetlenkedésében odáig jutott az erdélyi főnemesi család tagja, hogy hatszáz szűzleány vérében fürdött meg. A történetet azóta már többször megcáfolták, ám a legenda hangzatos és több művészt is alkotásra ihletett.

A Csupán Eduárd festményei alatt olvasható címek is központi témájához kapcsolódnak, például A tölgy és a halál, vagy A temetés. A szászrégeni festőművész Kolozsváron végezte a képzőművészeti egyetemet, majd tanári állást vállalt szülővárosában. Közben folytatta tanulmányait mesterképzésen és azt követően a doktori iskolában.

A megnyitón őt méltató Nagy Miklós Kund művészeti író tudatos festőművésznek nevezte, aki nem csak pályáját építi nagy tudatossággal, művészetében is következetes. Nem annyira az ábrázolás a célja, hanem inkább az atmoszféra, a téma hangulatának a megteremtése.