A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája

A címlapon levő fotó akkor készült, amikor Nicolae Ceauşescu a Teleki Tékába látogatott. A könyvtár egykori igazgatója, Erdélyi István mellett a kiskorú Nicu Ceauşescu és Virgil Porfir látható, aki később kegyvesztett lett, ezért a fényképet retusálták – ez emblematikus jele lehet a korszaknak, fogalmazott Spielmann Mihály történész.

A puliszka nem robban

„Novák Csaba Zoltán 100-nál több dokumentumot gyűjtött ravaszsággal, kitartással, kérvényezéssel. A Gheorghe Gheorghiu Dej által irányított 9 év után szertefoszlott az illúzió, elkezdődött a mélyrepülés, amely a Ceauşescu-korszak végéig tartott. 1964-től a nemzeti ideológiát kezdték propagálni Romániában, a napokban elhunyt Adrian Păunescu által vezetett Flacăra-kör felkeltette a nacionalista érzelmeket, amelyeknek elidegenítő hatása volt a magyarságra nézve” – ismertette a Téka igazgatója. Hozzátette, akkoriban a csúcsvezetés próbálgatta, hogy mekkora a rendszer tűrőképessége, meddig lehet feszíteni, hiszen sokan hittek (még) Ceauşescuban, a beígért reformokban. „A magyarság vezetői tisztában voltak azzal, hogy mi a cenzúra, hogyan lehet kijátszani, hogy az érdekérvényesítésért Bukarestbe kell menni. Gyakorlatilag jól meghatározott játékszabályok működtek, amit be kellett tartani, s akkor nem volt gond. Létezett egy sajátos tolvajnyelv. A Párt úgy vélte, a puliszka nem robban, elképzelhetetlen, hogy Romániában bármilyen rendszerellenes cselekedet történjen”– tudtuk meg Spielmann Mihálytól.

Székelyudvarhely vs. Csíkszereda

A magyarságot érintő egyetlen nyílt konfrontáció, amelyet engedélyezett a Párt a Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti volt: a tét az volt, hogy melyik város legyen a megyeszékhely az 1968-as közigazgatási felosztáskor. 1968 februárjában húsz csíki küldöttel találkozott Bukarestben Nicolae Ceauşescu. Olyan alkut ajánlottak, hogy hozzák létre az önálló Csík megyét, de ezt a lehetőséget a diktátor elutasította. „A könyv úttörőnek számít, hiszen nem mellébeszélés, hanem dokumentumokon alapul. A felölelt korszakban Románia vagyona erős ütemben gyarapodott, ekkor következett be a legnagyobb mértékű változás, ezek az évek határozták meg az ország 20. századát. Akkor jól éltünk. 1968 volt a huszadik század tengelye” – ismertette Gagyi József, aki kiemelte a könyvben szereplő 26. dokumentumot, amely a romániai magyar értelmiségiek névsorát és funkciójukat tartalmazza, szám szerint 121-et.

A szerző úgy véli, az erdélyi magyarság számára 1974 számít válaszútnak, hiszen ekkor kellett eldönteniük, hogy kitartanak az ideológia mellett, vagy szakítanak és szembeszállnak vele, az egyéni döntésekben pedig személyes karrier, család is közrejátszott.