Újraszőtt székely festékesek a Toldalagi palotában

Portik Erzsébet és Páll Etelka (középen), valamint Benedek Katalin szőtte a szőnyegeket

Három generáció egymásba fonódó munkáját mutatják be azok a székely festékesek, amelyek jelenleg a Toldalagi palota földszinti termét díszítik. Portik Erzsébet, Páll Etelka és Benedek Katalin, azaz a tudást felhalmozó múlt, az aktív jelen és a hagyományőrző jövő megszemélyesítőinek alkotásait állították ki a Maros Megyei Néprjazi és Népművészeti Múzeumban.

Az apró mintás szőnyegek elkészítése a legnehezebb

Viski Károly tizenhat szőnyege

A híres etnográfus, Viski Károly által egybegyűjtött, és 1928-ban kiadott 16 darabból álló székely festékes szőnyegek mintái ihlették a népművészeket, akik „újraszőtték” a tizenhat szőnyeget. Nem csak értéket őriznek ezáltal az alkotók és a munkákat befogadó múzeumok, hanem teremtenek is ezáltal. Vajda András, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központjának igazgatója tárlatmegnyitó beszédében kifejtette: „A huszadik század elején nem szőnyegként használták a székely festékeseket, hanem dísztárgyakként, társadalmi státuszszimbólumként, aztán elkezdett hanyatlani a szőnyegkészítés művészete, a kilencvenes években éledt újjá, és ma már egy térségi, illetve nemzeti szimbólummá nőtte ki magát.” A központ vezetője ugyanakkor azt is bevallotta: jómaga keveset ért a textíliákhoz, a székely szőttesekhez, akárcsak sokan mások. Talán pontosan emiatt van szükség hasonló tárlatokra, ahol ismét bekerülhet a köztudatba ez az elfeledett érték.

Portik Erzsébet „élesben” is bemutatta a szövés fortélyait

Kalákában szőttek

A kiállított szőnyegek másféléves kemény munka eredményei, amelyet a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban szőttek a „szövőnők.” Őket közösségük segítette a munkában, felelevenítve a kaláka közösségformáló világát, megerősítve ezáltal a családi kötelékeket is, hiszen a legifjabb fonó Benedek Katalin unokahúga Páll Etelkának, aki régi ismerősétől, Portik Erzsébet nénitől leste el a székely festékes készítésének titkát – mondta a megnyitón a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója, Csergő Tibor András. „Ezek nem reprodukált szőnyegek, hanem olyan alkotások, amelyek a mai igényeknek is megfelelnek” – tette hozzá a székelyföldi intézmény elöljárója.

Meg lehet élni belőle

Benedek Katalin összesen négy szőnyeggel járult a tárlat anyagához, a Székelyhon.ro-nak pedig bevallotta: a legkönnyebbeket vállalta el, ugyanis az apró mintás szőttesek a legnehezebbek. „A családban nagynéném régóta ezzel foglalkozik, én is próbáltam ellesni a szövés fortélyait, amikor ő tanulta, de igazából csak tavaly nyáron fogtam neki, amikor megszületett a tizenhat szőnyeg újraszövésének ötlete” – mondta a legfiatalabb kiállító. A székely festékesek eladásából meg lehet élni, mindenhonnan vannak megrendelők, a szőnyegek ára pedig színtől, mintától és mérettől függően változik: a 2x1,60 méteresek például ezer lejbe kerülnek – árulta el az árakat Benedek Katalin.

A szőnyegekben fellelhető fehér, szürke és sötétbarna színek természetesek, a többi színt azonban növényi eredetű festékanyagokból állítják elő. A kiállításon pedig ezekből a körülöttünk fellelhető festékként használt növényeket is megtekinthetjük: többek között szárított cickafarkot, dália virágszirmot, diófalevelet és kérget valamint csalánt is láthatunk a Székely festékesek nevet viselő tárlaton.