Mint egy kertet, úgy ápoljuk a testünket

Tavaszi székelyföldi előadássorozatra készül Lenkei Gábor magyarországi orvos, író, akit főként a „gyógyszermaffiával” szembeszálló nyilatkozatairól ismerhetünk. Számos tanácsa homlokegyenest ellentétes azzal, amit az egészségmegőrzés terén manapság az interneten összeolvashatunk. Telefonos interjúnk során ezekről is beszélgettünk.

– Munkásságának egyik kiemelkedő területe a kemény kritika megfogalmazása az ellen, amit ön gyógyszermaffiának nevez, és ami meggyőződése szerint oka annak, hogy az emberek egyre több gyógyszert szednek.

– Vannak fontos, hasznos, szükséges, életmentő gyógyszerek, továbbá van józan, elkerülhetetlen, szükséges és az emberek számára hasznot hajtó gyógyszerhasználat. Tehát nem azt mondom, hogy minden gyógyszert le kell tenni. De van egy szükségtelen, túlzó és kárt okozó gyógyszerhasználat is. Egy bő negyedszázada már annak, hogy én orvostanhallgató voltam, és a belgyógyászati tanterem falán akkor is ott volt egy régi bölcs, latin intés: medica mente non medicamente, tehát ésszel gyógyíts, ne orvossággal. Ez volt az egyik fő szabály. Egy másik, hogy mivel a gyógyszereknek vannak nemkívánatos hatásai is, sokkal jobban meg kell indokolni a gyógyszer felírását, mint azt, ha nem adok gyógyszert. Nem szeretem a mellékhatások kifejezést használni a gyógyszerekkel kapcsolatosan, mert ez úgy tűnik, mintha mellékes hatás lenne, pedig nem az, egy gyógyszernek csak hatásai vannak, amelyek között van kívánatos és általában 15-20 nemkívánatos. És volt egy harmadik nagyon fontos elv, hogy ha gyógyszert kell rendelni egy embernek, akkor lehetőleg ne rendeljünk többet egyszerre kettő, három-, esetleg négyféle, vagy ne adj’ isten ötféle gyógyszernél. Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Magyarországon több mint 1,2 millió ember szed egyidejűleg több mint tízféle gyógyszert. Ez már messze túl van azon, amit józan, a beteg számára hasznot hajtó gyógyszer-alkalmazásnak lehet nevezni. Nemhiába jelent meg nagy orvostudományi folyóiratokban az a riasztó információ, hogy a túlzásba vitt gyógyszeralkalmazás nyomán a mellékhatások miatti elhalálozás ma már a vezető halálokok listáján a harmadik helyet foglalja el.

– A túlzott gyógyszerfogyasztásnak mi az oka? Az orvosok írnak fel túl sokat, vagy a betegek szednek be a kelleténél több gyógyszert például a reklámok hatására?

– Szerintem mind a kettő. Hogy miért alakult ez így, arról írtam egy könyvet – az a címe, hogy Cenzúrázott egészség –, abban kifejtettem, hogy milyen sajnálatos átalakuláson ment át az orvosképzés körülbelül száz évvel ezelőtt az Egyesült Államokból kiindulva, milyen ügyes trükkökkel vették át a gyógyszeripar és a vegyipar nagyurai az irányítást az orvosképzés tananyaga felett. Szent-Györgyi Albert már a múlt század derekán a következőképpen fogalmazott: „A jelenkor orvostudománya torz. Mint orvostanhallgatónak vég nélkül a betegségekről kellett előadásokat hallgatnom, de egyre sem emlékszem, ami az egészségről, az igazi egészségről szólt volna.” Én kitűnő minősítéssel végeztem el az orvosi egyetemet, aztán jó néhány év után rájöttem – lehet, hogy ez egy kicsit le van egyszerűsítve –, én valójában egy kitűnő minősítésről szóló diplomával rendelkező gyógyszerügynökként hagytam el az egyetemet, úgy, hogy magáról az egészségről nem tudtam semmit. A betegségekről tudtam, és leginkább azok gyógyszeres terápiájáról. Hogy miképpen kell az egészséget megőrizni, arról nem. A gyógyszerek sosem állítják helyre az egészséget, a gyógyszerek mérséklik vagy megszüntetik a tüneteket. És az orvosi egyetemeken nincs olyan tantárgy, hogy egészség. Ez érdekes hiányosság.

– Laikusként hogyan tudjuk eldönteni, hogy melyik gyógyszert használjuk, és melyiket ne?

– Nem ez az elsődleges kérdés, hanem hogy mit tehetünk az egészségünk egy magasabb szintre emelése érdekében. Ha ez sikerül, akkor várhatóan kevesebb adag vagy kevesebb fajta gyógyszer is elegendő.

– Hogyan tudunk egészségtudatosabban élni? Manapság mindenhol erről olvashatunk, és talán zavaros már a sok tanács.

– Végtelenül zűrzavaros, ellentmondásos információáradat kerül nap mint nap a szemünk elé, ami lehengerli az embert, és nagyon nehéz kihámozni belőle a lényeget. Ahogy például egy autónak, úgy az ember működésének is van néhány alapelve. Egy ilyen alapvető szabály például, hogy megfelelő mennyiségű vizet vigyünk be a szervezetbe. A felnőtt emberi szervezetnek körülbelül 60–65 százaléka víz, és az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyi vizet kellene elfogyasztani naponta. Magyarországon úgy láttam, hogy jó esetben is csak a felét fogyasztják el az emberek a szükséges vízmennyiségnek, ez pedig egyértelmű egészségkárosodást okoz. A közhiedelemmel ellentétben az egészségben a legnagyobb kárt nem az ártalmasnak tartott dolgok okozzák, hanem az, ha nem ápoljuk az egészségünket. Azt szoktam mondani, hogy az egészség olyan, mint egy kert, nem kell ártani neki ahhoz, hogy tönkremenjen, ehhez elegendő az is, ha nem ápoljuk.

– Visszatérve a vízhez. Általában két, két és fél liter elfogyasztását ajánlják naponta....

– Orvosi tankönyvből ismerek egy kísérletet: egy hetven kilós embert beültettek egy semleges hőmérsékletű szobába, ahol nem fázott, nem izzadt és nem is csinált semmit, nem is beszélt, csak üldögélt. Megmérték, hogy ilyen körülmények között mennyi víz távozik el a szervezetből. Azt találták, hogy a bőrön keresztül eltávozott fél liter víz, a lélegzettel három és fél deci víz. A széklettel napi átlagban másfél deciliter víz távozik, ahhoz pedig, hogy a vese képes legyen tisztán tartani a szervezetet, további minimum egy liter vízre van szüksége. Tehát ez összesen kettő liter. De ez a lehető legkevesebb, ami akkor elégséges, ha valaki egy semleges hőmérsékletű szobában üldögél, és nem csinál semmit. Egy aktív embernek ennek legalább a másfélszerese, de inkább a kétszerese a vízigénye, nyilván a testsúly függvényében.

– Egy másik terület, ahol az ön véleménye eltér attól, amit manapság sokszor hallunk, a zsírra vonatkozik. Ön azt mondja, hogy káros is lehet a csökkentett zsírtartalmú ételek fogyasztása.

– Vegyük például a koleszterint. Az emberi szervezet megtermeli a koleszterint, ezért nem sok értelme van a koleszterindiétáknak. Azok szervezetében is van koleszterin, akik egy szeletke szalonnát sem ettek életükben. Sőt, azoknak, akik nem esznek koleszterintartalmú ételeket, a koleszterinszintjük általában magasabb, mert a szervezet egy magasabb termelési szintre áll be. Nem véletlenül teszi ezt a szervezet, hanem azért, mert a koleszterinre szüksége van a megfelelő működéshez. Például ennek segítségével állítja elő a női és a férfi nemi hormonokat. Az agy szárazanyag-tartalmának tíz százaléka koleszterin, ez nélkülözhetetlen az ép agy- és idegi működésekhez, ugyanis az összes idegünknek van egy védőburka, amely nagyon sok koleszterint tartalmaz. Én nem értek egyet azzal, hogy a koleszterin ártalmas. Azt gondolom, hogy károssá nyilvánítása a gyógyszermaffia biznisze. Az emberi szervezet harmadik legfontosabb alkotóeleme a zsír, ami egy el nem hízott ember esetében 15 százalékot tesz ki, tehát nagy mennyiségű zsírnak kell lennie a szervezetben. Ahhoz pedig, hogy a szervezet biológiailag hasznosítható zsírokat tudjon előállítani, zsírféleségeket, olajokat kell fogyasztanunk.

– A víz és a zsírok mellett melyek a további létfontosságú anyagok?

– A víz után a másik legnagyobb tömegben szereplő anyag a fehérje. Fehérjéhez főként tejtermékek, sajtok, túró, tojás és húsfélék fogyasztásával jutunk. A fehérje mintegy 19 százalékot tesz ki a szervezetben – hatvan százalék a víz, tizenöt százalék a zsír –, nagyságrendben pedig a következő lényeges elemet az ásványi anyagok jelentik, amelyek normális esetben mintegy öt százalékot. A táplálkozást az emberi test összetételéhez kellene nagyjából igazítani. Ahogy egy jó kőműves tudja, mi kell ahhoz, hogy a fal állva maradjon, aszerint kell mi is a táplálkozásunkat a fő alkotóelemekből felépítsük.