Társadalomkritikának is beillő gyereklemez

– Kezdetben a Nemez együttes egyik alapembereként, Marosvásárhelyen pedig mint zenetanár ismertünk. Most egyre inkább gyerekzenészként nyilvánulsz meg. Mi ez a fordulat?

– Ez csak látszólag fordulat, hiszen már az első lemezem gyermekeknek szóló volt. Azt még Marosvásárhelyen alkottam a kántor-tanítóképzős éveim kezdetén, s ha azt mondom, hogy nemrég volt a felejthetetlen tízéves találkozónk, akkor már jelzem is, hogy nem a tegnap történt. Azóta sokfelé sodort a szél, immáron ötödik éve Sepsiszentgyörgyön élek, zenetanárként tevékenykedem, és emellett próbálom zenés álmaimat megvalósítani.

– Most jelent meg az új lemezed. Hányadik ez? És hányadik a gyereklemezfronton?

– A hányadikra nehéz felelnem, mert valóban a sokadik (aki nem hiszi, járjon utána). Amelyek koncertműsoron vannak, azokat szoktam mozgásban tartani, így kezdem a 2005-ben megjelent Mozsikácskával, majd a Kerekecske esztendőcskével és az Evilági együttesünkkel nemrég elkészített Dalóka című lemezzel. Ez utóbbi népszerűsítése most zajlik, ugyanis vidékünkre látogatott Varró Dániel, aki a lemez szövegének szerzője. A legújabb pedig még nagyon friss: Nagy az Istenke állatkertje lett a címe.

– Érdekes címválasztás. Közismert mondásból ered, de honnan a koncepció?

– Habár beillene társadalomkritikának is, bántani most nem akarok senkit. Mondjuk egy egészséges önkritika, azért nem hátrány. De hogy komolyra fordítsam a szót, a Mozsikácska sikere indította el bennem egy újabb népi gyermekdalos lemez ötletét, amely most már tematikusan, olyan közismert állatos dalokat gyűjt csokorba, mint például Kecske ment a kis kertbe, Megfogtam egy szúnyogot, Kis kacsa fürdik, Házasodik a tücsök stb. S ugyebár, ez a színes felhozatal mind teremtett lények, az Istenke állatkertjében megtalálhatók – velünk együtt.

– Mitől más, mitől különleges ez a lemez?

– Az említett koncepción túl a gyermekközelségét is ki kell hangsúlyoznom, hiszen a Maksán élő Györgyi lelkészcsalád három aranyos leánykája dudorássza a kis dalokat, és adja elő a mondókákat – ettől lesz a lemez igazán gyermeki. Hangszereléskor minden létező hangszeremet bevontam, így hallható rajta cimbalom, hegedű, gitár, furulya, mandolin, s még megannyi hangadó. Ez azt is jelenti, hogy a dalok feljátszását egymagam végeztem – szinte ritkaságszámba megy ez még nálam is!

– Szóljunk az illusztrációiról, mert arról is érdemes... Kinek a munkája?

– Nagyon szerencsés találkozása ez a látható és hallható világnak. A Cimbora folyóirattal pályázatot írtunk ki a dalok szemléltetésére. Nagyon sok szép rajz érkezett, amelyek közül a legjobbaknak ítéltek kaptak helyet a lemezborítóban található füzetecskében. Ezeket Kürti Andrea kolozsvári grafikus-tervező szerkesztette össze, miközben rajzolta a borítót is, amely a visszajelzések szerint telitalálat.

– Mennyi idő alatt született? Mit tudsz mesélni a munkafolyamatról?

– Mivel népi gyermekdalokról van szó, s zenetanárként közelségükben élek, így nem volt verejtékes munka azok összegyűjtése. A felvétel ez év elején, az amúgy is szabadabb zenészidőszakban készült. Ennél fontosabb kérdés számomra az, hogy megtaláljuk-e egymást azokkal, akik felismerik egy erdélyi magyar gyermeklemez fontosságát, s megteszik-e a kellő lépéseket, hogy a közeljövőben is születhessenek ehhez hasonlók.

– Mikorra várható az albumbemutató?

– Június folyamán tartjuk meg az első Nagy az Istenke állatkertje-koncertet, amelyről elöljáróban annyit elárulok, hogy az eddigi gyermekkoncertjeinktől kissé másmilyen lesz, ugyanis nagyobb hangsúlyt fektetünk a mozgásra és a játszásra.

– Melyik hálásabb, a felnőtt- vagy gyerekközönség?

– Nem tudok rangsorolni, hiszen megannyi szerepben álltam már színpadra: dübörgő zenekarral, háttérzenészként, mikrofon előtt, mikrofon mellett. Egy szó mint száz, a gyermekközönség érdek nélkül véleményez, és ezért a felelősségteljesen végzett dalolás olykor hálásabb tud lenni. Ha a tücskök kedvükre húzzák, nem kell tartani a hangyamesétől.