Táncpárbajok az ördöggel

Boka Gábor Ördöngösök füzesen című produkciójában a néptánc kapta a főszerepet

Rangyák József, az együttes sajtófelelőse szerint a nyomasztó aktuálpolitikai helyzetben szükségünk van a vidámságra, a humorra. „Kultúrájában él a nemzet, kellenek a súlyos önvizsgáló műsorok, ugyanakkor az ilyen időkben talán fontosabb simítani a ráncokon és feledtetni a hétköznapokat. A János vitéz című előadásunk nagyon tetszett a közönségnek, de szakmailag is sikert aratott. Az autentikus kultúrát is meg lehet fogalmazni olyan módon, hogy vidám és szórakoztató legyen, erre tesz kísérletet az Ördöngösök füzesen című produkció” – emelte ki.

Az előadáshoz ötlettel Füleki Zoltán, az együttes aligazgatója szolgált. Takács Sándor A régi Magyarország jókedve című kötetét olvasgatva talált rá a mezőségi Ördöngös-füzes név eredetét taglaló legendára. A történetben a helyi plébános házát szállja meg az ördög, és ő három prédikátort hív segítségül ördögűzésre. Az ördög egy adott ponton táncba hívja a lelkészeket, és kineveti félelmüket, de végül is jól végződik minden, hisz kiderül, hogy ő nem is a sátán küldöttje, hanem egy pozitív szereplő, egy jó lélek, aki a világot szeretné megváltani. A Boka Gábor által írt forgatókönyvnek ez a történet csak apropóként szolgált, a február 15-én, szerdán 19 órától tartandó előadás egyben ősbemutatónak számít. Az előadás alapját egy mezőségi lakodalom képezi. Javában folyik az ajándékozás, amikor is a menyasszony hozományba egy nagy feltűnést keltő ládát kap. Kiderül, hogy az ara régi szeretője küldte. Ebből ugrik ki a történet ördöge, akit akár a menyasszony szeretőjével is lehet azonosítani. Persze, itt is az ördög táncba, jobban mondva táncpárbajra hívja a jelenlevőket. A násznép rögtön küldötteket szalaszt szét, akik a környékbeli legjobb táncosokat kérik fel, hogy az ördöggel megméretkezzenek.

„Most nem egy főleg színpadi elemekből építkező, a János vitézhez hasonló stílusgyakorlat készült, hanem egy táncjáték. Az előadás háromnegyedében a táncé a főszerep, a karaktereket, mivel ezúttal már ismertem az együttes táncosait, könnyű volt kiválasztani” – hangsúlyozta Boka Gábor. Sőt, amint megtudtuk, a forgatókönyvet már annyira az együttes karaktereire írta, hogy amikor a tavaly karácsony után kézhez kapták, mindenki már tudta, hogy milyen szerepet fog játszani.

András Mihály szerint az előadás nagyon tanulságos. „A történet igazolja, hogy nem pusztán végletekben kell elképzelni a világot, ahol markánsan szemben áll a rossz és a jó, hanem vannak átmenetek, árnyalatok. Másfelől úgy éreztem, hogy fel kellett vállalnunk egy szórványtémát, többnyire Székelyföldön kívüli tájegységeket mutatunk be, ezeknek a kultúráját is a sajátunkénak kell tekintenünk. Székelyföld nem engedheti magának azt a luxust, hogy azt mondja a csángó zenére, vagy a moldvai magyar muzsikára, illetve a mezőségi zenére, tánckultúrára, hogy ez nem az övé. Igen nagy veszteségnek számítana, ha nem vennénk tudomást róluk, és nem vállalnánk fel, nem szabad ilyet maguknak megengedni” – emelte ki az együttes művészeti vezetője, igazgatója.