Lehet-e egy időtöltésből, szórakozásból életformára, megélhetésre váltani? Ha igen, mi kell hozzá? Dászkel Jánostól érdeklődtünk, akinek példája azt mutatja: lehet és érdemes, bár áldozatokat követel.
2015. március 31., 12:372015. március 31., 12:37
A nyárádszeredai Dászkel János régóta fotózgat. Csak úgy, hobbiból. Aztán lassan rátért a portré- és modellfotózásra – és nem csak művészi kedvtelésből. Az elmúlt négy-öt év alatt rájött, hogy olcsó felszereléssel csak olcsó terméket lehet előállítani, így foglalkoztatni kezdte a gondolat: szakszerű, minőségi fotóeszközöket kellene beszerezni. A gond csupán a kellő pénzalap előteremtésével volt. Hiszen honnan legyen erre „zsebpénze” egy egyetemi hallgatónak?
Ekkor jött az ötlet, azaz egy pályázati lehetőség, amelyet a Nyárádmenti LEADER Egyesület által a kisvállalkozások indítására és fejlesztésére meghirdetett 312. intézkedés nyújtott. A fiatalember a jobbágyfalvi családi házban rendezte be már előzőleg a műtermét, így belevágott a tervbe. Szinte két évébe telt, amíg a végére érkezett. Rengeteg papírmunka, bosszantó akadály merült fel, természetesen számtalan előre nem látott fizetnivaló, így ha kiszámolja, a teljes beruházás szinte felét neki kellett kifizetnie. Abszurditásokkal is találkozott: a beindított vállalkozást legalább öt évig köteles működtetni, de tizenegy évre volt köteles bérleti szerződést kötni a házra, amelyet időközben telekeltetnie is kellett. Vagy: a megrendelt képernyő sorszámában a kelleténél eggyel több számjegy szerepelt, ezért újat kellett vásárolnia, a másik pedig a „kárára” maradt. És persze, a pályázati elképzelés és a megvalósítás közötti időszakban egyes eszközök ára megváltozott, vagy épp az egész országban elfogyott az illető árucikk, ezért ezt papírokkal kellett tanúsítania, hogy más, hasonló termék megvásárlását engedélyezzék.
A hosszas előkészítés után pályázati kérelme tavaly támogatást kapott, így mintegy ötezer eurót költhetett az általa szükségesnek tartott vagy éppen tökéletesebb, újabb eszközök beszerzésére. Így többek között új, korszerű stúdióvakukat, stúdióvásznakat vásárolhatott a meglévők helyett, természetesen egy jó minőségű fényképezőgépet, lencserendszereket is, de fényképnyomtatót, a képfeldolgozáshoz pedig monitort és laptopot is. Mindezekkel már minőséget állíthat elő, és úgy érzi, teljesíteni tudja az üzleti tervben vállalt mutatókat. A közbeszerzési eljáráson két hónap alatt túl volt, majd a finanszírozó mindent aprólékosan leellenőrzött, mielőtt átutalta volna számára a hetven százalékos támogatást. Ebből aztán a fiatalember törleszthette azt az adósságot, amelyet előzőleg felvett az eszközök kifizetésére.
Ennyi akadályon, bürokrácián túllépve megérte-e ebbe belevágni? Egy hasonló „pályakezdőnek” mit ajánlana? – kérdeztük meg Dászkel Jánost. Mosolyogva vonta le a következtetést: amikor már túl van rajta, úgy érzi, megérte. De aki bele akar vágni, jól számolja ki, milyen előzetes költségei lehetnek és megéri-e a kapott támogatásért ennyit dolgozni.
A nyárádmenti LEADER iroda munkájával és munkatársaival elégedett, bármikor fordult hozzájuk, készségesen segítették, útba igazították. Annál több panasza van a megyei vidékfejlesztési kifizetési ügynökséggel szemben, amely rengeteg apróságba belekötött, számtalanszor kért javítást, majd sokszor küldte el őt a gyulafehérvári központi ügynökségre csupán csak egy aláírásért is.
szóljon hozzá!