Rendkívüli diók

„A nagy dió titka egyebek mellett az, hogy a zöld héjával együtt kell elültetni a fának való gyümölcsöt. Ezután a facsemetét egy évig a pincében kell nevelni, hogy ne érje erős fény. Amikor kiültetjük a kertbe, nagyjából két évre körbe kell keríteni deszkával, hasonló okokból. Úgy háromévesen érdemes még egyszer átültetni a csemetét – ekkor vigyázva, hogy ne essen le a föld a gyökeréről –, mivel így szokja meg a változást. A későbbiekben a fa nem igényel különösebb törődést” – magyarázta Pál Mózes szombatfalvi lakos, hozzátéve, ezt a módszert apósától tanulta, aki hasonló eredménnyel alkalmazta.

Mint mondta, a fa jelenleg ötvenhat éves, de lombozata még mindig olyan sűrű, hogy árnyékában a szőlő sem terem meg. Terméséből bőségesen jut mindhárom szomszéd családnak, illetve az éhes madaraknak is, hiszen csak a Pál család hét-nyolc 50 kilós zsákot tölt meg vele minden évben. A diónak nagyjából fele különösen nagyra nő, főleg azok, amelyek az új hajtásokon teremnek. A gyümölcs héja annyira vékony, hogy kézzel is könnyedén fel lehet törni.

Nem eladó

Sok vendéglős és kereskedő felkeresi Pál Mózest és élettársát, Gudor Margitot azért, mert vennének a gyümölcsből, ám az nem eladó. „Népes lett a család, és a diót inkább a rokonoknak ajándékozzuk. Annyi nem terem, hogy eladásra is kínáljuk” – fejtette ki az élettárs.