Őszintén játszani

– Első koncertjüket 1986-ban a Kertészeti Egyetem dzsesszklubjában adták. Kérem, mutassa be röviden a zenekart!

– Idén 25 éves a Magyar Jazz Quartet. Megalakulása idején már ismert és híres zenekar volt, nagyon sokan jöttek a koncertekre. Voltak megszakítások, hogy nem játszottunk együtt, és körülbelül két és fél éve felújítottuk. Az eredeti felállás Jávori Vilmossal volt, vele el is kezdtünk próbálni, ő dobolt. Sajnos, meghalt, nem tudta folytatni velünk a felelevenítést. Most Kőszegi Imre dobol nálunk, akivel mindannyian játszottunk már más-más formációkban. Egy olyan újfajta zenét játszottunk, amit nagyon szeretett a közönség. Sok koncertünk volt itthon, Magyarországon és külföldön egyaránt, sok sikerünk is volt. Két és fél évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy ezt újrakezdjük. Csepregi Gyula szaxofonozik, Vasvári Pál basszusgitározik, én zongorázom, Kőszegi Imre dobol. Sok szeretettel várjuk a kedves közönséget, reméljük, hogy bizonyos élményeket fogunk nyújtani Erdélyben, és nagyon örülünk, hogy ott lehetünk. Én még például Csíkszeredában nem voltam...

– Számos helyen koncerteztek a nagyvilágban, Erdélyben először lép fel a Magyar Jazz Quartet...

– Szeretnénk többet jönni Erdélybe a későbbiek folyamán. Közel egy éve voltam Marosvásárhelyen és Kolozsváron fellépni. Nagyon szeretem az erdélyi magyarokat, teljesen más, ahogyan beszélnek, a hangsúlyuk, a kedvességük, meg minden. Úgy érzem, valahogy ők megőrizték az igazi magyarságukat, kicsit más, mint az itteni, pláne a városi magyarság. A hozzáállásuk, a kedvességük, általában, ahogy megszólítják az embert, ahogy beszélgetnek, valahogy őszintébb. Nem is tudom megfogalmazni ezt pontosan. Ezért szeretek Erdélybe menni. Bár sokszor nem jártam, de ahányszor voltam, mindig nagy élményt jelentett számomra. A muzsikán kívül az emberek is.

– Hogyan jellemezné a zenekar egy-egy koncertjét?

– Nagyon jellemző a zenekarra az improvizálás. Az egész koncert egy improvizálás. Saját szerzeményeink vannak, dallamok, amire improvizálunk – de hát ez dzsesszzene. Olyan dzsesszzene, ami azért érthető, nincs távol a közönségtől. Egyébként ahol játszunk, mindenhol nagy sikerünk van. Reméljük, hogy Erdélyben is így lesz, persze, ez tőlünk is függ.

– Van ma közönsége a dzsessznek?

– Ez változó, mert nagyon sok irányzat van a dzsesszben is már. A dzsesszbe is bejött például a népzene, a népzenei hatások, nálunk is előfordul. De mindig, minden műfajban az előadón múlik, hogy van-e közönsége, vagy nincs. Szerintem nincs rossz műfaj, csak rossz előadók vannak. Mi dzsesszt játszunk, ugyan minálunk is vannak bizonyos hatások, de azt őszintén játsszuk, és ha akarunk adni valamit a közönségnek, akkor a közönség azt megérzi, és ennyi a sikere. Az biztos, hogy a dzsessz egy periférikus műfaj, tehát nem olyan, mint a popzene, ami akár tízezreket mozgat, de azért sokan szeretik. Most vannak fiatalok is, akik megint járnak dzsesszkoncertekre. Ez mindig változó. Hogy mennyire népszerű vagy sem a dzsessz, az abban is megnyilvánul, hogy az egyetemistáknak, a fiataloknak, az értelmiségieknek nagyon kevés lehetőségük van, főként az anyagi problémák miatt. Ha elmegy egy dzsesszkoncertre, elviszi a kedvesét, még megiszik egy sört, megveszi a jegyet, és az már lehet, hogy a pénztárcáját megviseli. Ezenkívül nagyban befolyásolja, hogy most éves szinten 3–4 amerikai dzsesszsztár jön Magyarországra, és ez megviseli az emberek zsebét, mert drága egy ilyen koncert. Régen az egyetemisták özönlöttek egy-egy ilyen koncertre. Sajnos, ma a világ anyagi helyzete olyan, hogy a kultúra a legutolsó, az egész világon mindenki azon akar spórolni. Én meg azt mondom, hogy a kultúrán nem lehet spórolni, mert ha egyszer tönkreteszik, azt már nem lehet visszahozni. Márpedig kultúra nélkül nem lehet élni.