Lajkó Félix, az improvizáló zseni

– Mit fog hallani a sepsiszentgyörgyi közönség?

– Citerázni és hegedülni fogok, egy új csapattal érkeztem s bemutatjuk a szuperszonikus citerás lemezemet is. Igazából visszatérek az első hangszeremhez, a citerához, amit nagyon szeretek.

– Ki a közönség, milyen a jó közönség?

– A jó közönség hallgat. Hallgatja a zenét, adott esetben a zenénket, a fellépők pedig vagy jól játszanak és megjutalmazzák őket tapssal vagy nem. A nyitott fülű és érzelmű közönséget kedvelem.

– Hogyan készülsz a fellépésekre?

– Úgy látom most magunkon, hogy olyan, mintha New Yorkban játszanánk, nem pedig Sepsiszentgyörgyön. De valójában egy igazi zenésznek mindegy, hogy a Carnegie Hall vagy a Tamási Áron Színház színpadán játszik-e. Van a társaimban és bennem is egy drukk, nagyon várjuk már, hogy belépjünk a nézők, hallgatók elé.

– Részt vettetek a PulzArt Fesztivál valamelyik rendezvényén?

– Viszonylag későn érkeztünk, így kimaradtunk ebből, de elmentünk kirándulni a Szent Anna-tóhoz, ami nagy élmény volt. Vasárnap reggel sajnos már mennünk kell haza.

– Meglennél hegedülés nélkül?

– Nem hiszem. Így is sokat vagyok hegedülés nélkül, mert sokat utazom és közben nem nagyon lehet gyakorolni. De a hangszerek központi szerepet játszanak az életemben.

– A virtuóz játékod mellett az improvizációidról is híres vagy. Miből táplálkozik az improvizációd?

– Igazából gyerekkori fantáziaélményekből, de dallamokat, hangokat ki is lehet találni úgy, hogy a színpadon érnek érdekes hatások. A különleges élmények inspirálják, alakítják a játékomat. 

– Vasárnap ünnepeljük a Magyar Dal Napját. Mit jelent ez számodra?

– Ez egy intézmény, egy szervezet, így nem követem igazából. Hallottam, hogy Rúzsa Magdi a magyar dal egyik nagykövete, de nem tartom különösen fontosnak ezt a dolgot. Én minden zenét meghallgatok, általában bécsi klasszikust, de bármit, amit éppen hallok.

– Terveid a jövőre?

– Októberben akarok, akarunk készíteni egy lemezt, ez mellé pedig még négyet, különböző más zenészekkel is. Egyelőre ez, a hosszabb távú pedig a fellépések sora, természetesen.