Így élünk mi – a csíkszeredai Sapientia „újratöltve”

Hibát találni egy rendszerben könnyű. Kivesézni és bírálni mindazt, amit egy Sapientia méretű egyetemen rengeteg ember temérdek energiával összehozott pedig nem igazságos, tudva azt, hogy ilyen kaliberű munkát senki semmilyen körülmények között nem tudna tökéletesen elvégezni.

Egy felsőoktatási intézménynek alapvetően mindig két fő összetevője van: a tanárok és a hallgatók. A többi már csak tartozék, ami kiegészíti az említett dolgokat. A csíkszeredai Sapientia esetében pedig ezek a „másodlagos” dolgok is magas színvonalat képviselnek: az épület nagyon jó állapotban van, nincs hulló vakolat vagy több centis repedés a falon, amin a csípős téli szél játszva jut át, a laborok és osztálytermek modernek és felszereltek, a bentlakási szobák konfortja pedig magasan veri az átlagos egyetemi bentlakások színvonalát (ez kiderül a hamarosan következő egyetemi központok bentlakásmustrájából is). Ugyanakkor ütőkártya az egyetem kezében a földszinen található felsőoktatási szakkönyvtár, amely több, mint 35.000 dokumentummal áll az olvasók rendelkezésére, a tájékozódást pedig naprakész internetes katalógus biztosítja.

A modern könyvtár nyilvános övezetét 102 férőhelyes olvasóterem, polcrendszerek és ruhatár képezik, ezenkívűl internethozzáférés is biztosítva van. Balog László, az Egyetemi Könyvtár igazgatója elmondta, hogy hasonlóan az intézmény többi részéhez ők sincsenek könnyű helyzetben a válság miatt, hiszen az előző – válság előtti – évekhez képest a könyvtár költségvetése gyakorlatilag a harmadára csökkent, annak ellenére, hogy a hallgatók és a könyvtárt igénybe vevők száma nagyjából azonos szinten maradt. Ez a szolgáltatások minőségén nem rontott, a hallgatók igényeinek kielégítésében nincsenek különösebb fennakadások.

Utam a könyvtárban való informálódás után a Tanulmányi Titkárságra és a Gazdaság- és Humántudományok Kar titkárságára vezetett, ahol részletesebb bepillantást nyerhettem az ösztöndíjak rendszerébe, magyarázatot kapva a bentlakók által kifogásolt dolgokba.

Az ösztöndíjrendszer részletes működésének leírása roppant bonyolult és valószínűleg többnyire nehezen követhető lenne, ezért csak a jelenlegi, valamint jövőbeni hallgatók számára leglényegesebb dolgokra szorítkozom. A Gazdaság- és Humántudományok Kar főtitkárától kapott információk szerint három típusú ösztöndíj létezik: első az érdemösztöndíj, amit egy hallgató 9-es fölötti átlag esetén kaphat meg (első éves hallgatók esetén II. félévtől), összege 230 RON és szükséges hozzá mind a 30 kredit megléte. Második a tanulmányi ösztöndíj, amit már 7-es átlag fölött meg lehet kapni, ennek összege 170 RON és ugyancsak szükséges az összes kredit megléte. A harmadik típusú a szociális ösztöndíj, amire a hallgatóknak pályázni kell, sajnos több olyan hallgató is van, akiből a hallgatótársakkal szembeni tisztelet hiányzik, és nem őszintén vallja be a szülők jövedelmét, esetleg még ő maga is dolgozik egyetem mellett, elcsalva így az összeget olyantól, aki valóban rá lenne szorulva. Háromféle szociális ösztöndíj van, melyek összege 140, 120 vagy 96 RON. Ezeken kívűl különleges esetben, szülő elhalálozása esetén, kérésre 550 RON egyszeri támogatást biztosítanak a hallgatónak.

A dolog azonban nem ennyire egyszerű. Az ösztöndíjalap nem korlátlan, így csak egy meghatározott összegből lehet gazdálkodni. Ennek a pénznek a hozzáféréséig pedig hosszú utat kell bejárni: az Egyetemi Szenátus szeptember végén megtervezi és jóváhagyja a költségvetést, amit még a Magyar Államnak is jóvá kell hagynia, a pénzek folyósítása csak ezután kezdődhet. A szociális ösztöndíjak pályázási határideje a félév megkezdése utáni 15. (két hét + 1) nap, ezután következik a feldolgozás majd kifüggesztés. A tanulmányi ösztöndíj még bonyolultabb: a pótvizsgák és 10 euros vizsgák jegyeinek összesítése miatt eltolódik a jogosultak összeírása – az idei tanév első félévében a Bizottság csak november első napjaiban tudott összeülni, ezután lehetett kifüggeszteni a névsort, amit óvási idő követett, majd a végleges névsort november 18-án függesztették ki. A Magyar Államtól a pénz pedig decemberben érkezett meg, és egyúttal az elmaradt hónapok összegeit is átutalták a hallgatóknak. Látható tehát, hogy hiábavaló az egyetem szapulása, hiszen tőlük független a pénz érkezése.

Azt még érdemes tudni, hogy ösztöndíj csak azokra a hónapokra jár, amelyekben tanulmányi- és vizsgaidőszak van (idén első félévben négy és fél hónap), kivéve az állami gondozottakat, akik automatikusan teljes éve kapnak szociális ösztöndíjat. Az érdem- és szociális-, valamint a tanulmányi- és szociális ösztöndíjak halmozhatóak.

Ösztöndíjakon túl magáról a bentlakásról szóló bekezdések voltak azok, amikkel sokan nem értettek egyet. Beszélgetésre hívtam hát Zsigmund Szilárdot, a Bentlakás Bizottság elnökét, hogy a sok homályos információt kicsit jobb megvilágításba helyezzük.

A bentlakási szobák leosztása az alábbi módon történik: számít a szobát igénylő lakhelyének távolsága – 40%, és az érettségi átlag (I. éveseknél) vagy a tanulmányi eredmények – 60%. Árvaság, félárvaság és betegség (asztma, szívbetegség stb) esetén plusz pontokat kap a bentlakást igénylő. Idén negyven fős túljelentkezés volt a 363 férőhelyes bentlakásba, pillanatnyilag viszont vannak szabad helyek.

Az ebédjegyek és a bentlakás szétválaszthatósága már több ember fejében is megfordult, de konkrét lépések nem történtek a dolgokkal kapcsolatban, ami többnyire annak tudható be, hogy a vezetőség szerint nem lenne fenntartható a konyha, ha többen visszalépnének az ebédjegy megvásárlásától. A kínált ételek minőségének javítására Szilárd konkrét tervet dolgozott ki, ami abból állt, hogy a bentlakókat megbeszélésbe hívta, megadva a választási lehetőséget, hogy mindenki elmondja az igényeit, és azokat figyelembe véve maguk a hallgatók dönthessék el, hogy mit szeretnének enni. Sajnos túl kevés bentlakó jelent meg ahhoz, hogy bármilyen változtatás megvalósulhasson. Talán ha e cikk több bentlakóhoz eljut, akkor a közeljövőben történhet érdembeli változás ezen a téren.

Már visszatérő panasz a közös konyhák problémája is, és a gond az, hogy az emberek rimánkodnak, de a helyzet javítása érdekében szinte senki nem tesz semmit. A konyhákat ugyan idén is hetente háromszor tisztítja két ezzel megbízott hallgató, de órákon belül nyoma sincs a takarításnak. Ennek több oka is van: négy emeleten vannak hallgatók számára bentlakási szobák, emeletenként 94-98 hallgatóval, és két emeletre jut egy közös konyha. Ez konyhánként nagyjából 190 embert jelent, aminek ha csak elenyésző hányada – 20-30 ember – használja a főzőkályhát vagy mikrót, és abból csak ketten-hárman takarítanak a dolguk végeztével, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a maradék milyen állapotokat hagy maga után. Egymás iránti odafigyeléssel civilizáltabb körülményeket lehetne megvalósítani, de ehhez szükség van arra, hogy az apró, lényegtelennek tűnő zsírfoltot is egy rövid mozdulattal feltakarítsa maga után a bentlakó.

Internetellátottsági nehézségek is akadnak, a szolgáltatás mégsem olyan remek a szobákban. A Sapientia EMTE mindhárom helyszínén (Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda) ugyanaz a szolgáltató. Az egyetem egy központi szerveren kapja az internetet, ami kisebb szervereken osztódik tovább a titkárságoknak, laboroknak, a bentlakásnak és az egyetem biztonsági rendszerének. A sávszélesség kisebb fele jut a bentlakóknak, amely jelenleg 90–100 fele oszlik, így el lehet képzelni „csúcsforgalomban” milyen sebességgel töltődhetnek be az oldalak.

Az egymással szembeni törődés hiánya bizonyos pontokon megvonásokkal jár: este tíz óra után tilos a zenedübörgetés vagy egyéb jellegű csendzavarás. Ha valakit zavar a bentlakó társa hangoskodása, feljelentést tehet. Az emeletfelelősök jegyzik a rendbontást, majd bentlakási gyűlésen a vétkest felszólítással jutalmazzák (egy felszólítás mínusz öt pontot ér a következő évi szobaigénylésnél). Három felszólítás után az illetőt – véglegesen – kipakolják.