Dal a piaccsarnokban

Egymás után kapcsolódtak bele az emberek a nem szokványos dalba, míg végül tizenketten énekeltek – a jelenlevők nem kis megdöbbenésére. Az első rácsodálkozás után azonban, míg néhányan kíváncsian húzódtak közelebb, legtöbben folytatták félbehagyott tevékenységüket, vásároltak, telefonáltak, a szép háttérzenére szabdalták a bárányhúst. Az akció végén az általunk megkérdezett árusok – persze aki nem szaladt el a mikrofon elől – némelyike úgy vélte, hogy az állatvédők egyfajta figyelemfelkeltő akciója volt ez, mivel idén ezen a napon kezdték el árusítani a csíki piacon a bárányhúst. „Mindenképp szokatlan dolog. De manapság mindenre lehet számítani. Nem volt semmi gond ezzel. Bár nem hallatszott rendesen, hogy mit énekelnek, szép volt a hangjuk, az biztos. Hirtelen úgy éreztem, mikor énekelni kezdtek, mintha templomban lettem volna” – jegyezte meg az egyik tojásárus.

A villámcsődület résztvevői a Lux Aurumque (Aranyló fény) kórus tagjai voltak. A három éve alakult csíkszeredai kórus főként zenetanárokból áll, de van közöttük építész, régész, angol és magyar tanárnő is. A zenekar célja a kortárs klasszikus kórusirodalom tanulmányozása, bemutatása. A csarnokban előadott dal Eric Whitacre 41 éves amerikai zeneszerző egy arab költő versére 2005-ben komponált alkotása, és a házasság szépségeiről szól. „Gyönyörű zenei megoldással szemlélteti, hogy a házasság milyen harmonikus lehet. Vargyas Márta (aki maga is csíkszeredai), a szatmári színház rendezője találta ki ezt a gyors akciót, hogy teljesen hétköznapi módon, nem előadásszerűen szólaltassuk meg egy vásárcsarnokban” – mondta el Ványolós András, a kórus vezetője. „Fontosnak tartja, hogy manapság nemcsak az olyanoknak kell megmutatni azt a gyönyörű világot, amit mi látunk, hallunk művészekül, hanem azoknak is, akiket úgymond nem érdekel, akik nem mennének el egy koncertre, hogy halljanak ilyesmit, akikhez nem jut el az üzenet, hogy a világ ugye gyönyörű és harmonikus. El kell vinni az emberekhez, és akinek füle van, meghallja. A mi felelősségünk az, hogy milyen a világ körülöttünk. A mi hivatásunk az, hogy amit nekünk a Jóisten megmutatott szépségként, azt mi is megmutassuk másoknak.”

Az ötletgazda úgy véli, hogy ha már ez a dal egyfajta szeretetről szól, bevitték ebbe a térbe – ahol  minden elhangzik, csak olyasmi nem, ami felemelő, az emberek sietnek –, és az ottlévőknek egy más élményt szereztek, mint amivel addig ott találkoztak. Megjegyezte, ez egyfajta tisztelgés is az őstermelők előtt, mert ők azzal tesznek hozzá a világhoz, hogy amit megtermelnek, azt kiteszik elénk.  
„Ha nem is tudták értékelni pillanatnyilag, amit énekeltünk, vagy ami történt, de ha csak egy pillanatra is, valamiképpen megmozgatott mindenkit ez az akciónk. Beépült az életükbe mint élmény” – mutatott rá a kórusvezető.