Csősz Boglárka Törökországban is büszke a magyarságára

A világ az Apám beájulna című, egykoron nagy vihart kavart magyar film szőke tinibombázójaként ismerte meg. Szűkebb pátriája, Erdély már korábban is, főleg miután 2002-ben elnyerte a Miss Krónika–Erdély szépe címet. A 31 éves sepsiszentgyörgyi származású díva, Csősz Boglárka ma az ismert török vállalkozó, Burek Talu neje, színész, üzletasszony – és nem utolsó sorban a magyar kultúra önkéntes, de elkötelezett törökországi nagykövete.

Csinta Samu

2015. április 08., 18:022015. április 08., 18:02

Beszélgetésünk napján épp az egyik török tévében népszerűsítette szépségipari érdekeltségeit, a Harangvölgyi kozmetikumokat, amelynek márkaépítése és marketingje a Bogi felelőssége, nem beszélve arról, hogy az arcát is kölcsönzi a termékekhez. A mi kultúrkörünkből származó emberből persze hogy kikívánkozik a kérdés: biztos, hogy jó helyen kínálja a portékát? Szaharába homokot? Hiszen a mohamedán világ női fátyolban járnak, az alól pedig aligha látszik ki a smink.

„Alapvető félreértés: hihetetlen, hogy milyen szintű ruházatot és sminket viselnek a fátyol alatt a muzulmán nők – igyekszik eloszlatni a tévképzeteket. Azt kellett tapasztalnom, hogy a török vagy az arab világ női otthon azonnal civilbe vedlenek át, a miniszoknya, a dekoltázs jár a férjeknek. De csak otthon. Tapasztalatom szerint a nők nagy része amúgy is meg szeretne szabadulni a fátyoltól, az arab országokból Isztambulba érkező nők azonnal le is veszik a fátylat, sokan már akkor, amikor felülnek a repülőre. Isztambul számukra Európát jelenti.”

Kiderül, hogy rengeteg pénzt költenek a szépségápolásra, de nem kitartók, azonnal váltanak, ha hatásosabb reklámmal találkoznak, vagy a barátnő mást ajánl. A sűrű váltogatás persze csak a tehetősebb rétegre vonatkozik, a többiek silány minőségű termékeket használ, vagy nem használ semmit. „A nagy többségre az a jellemző, hogy a kozmetikai kezelést csak negyven felé veszik komolyan, amikor már jóval kevesebbet lehet tenni. Ilyenkor azonnal irány a plasztikai sebészet – már aki meg tudja engedni magának.” Egy szó mint száz: megváltásra váró világ…

A teljes írás az Erdély Napló 14., április 9-én megjelenő lapszámában olvasható.

 

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei