Bemutatkozik a Csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar

„Még 2005 nyarán keresett meg engem Kristó Tibor helyi születésű újságíró, hogy valahogy újra meg kellene alakítani a fúvószenekart Csíkszentimrén. Én pedig vállaltam a feladatot, hogy összeszedem a csapatot. Végül október elsején alakultunk újra, harmadikán tartottuk az első próbánkat. Mi tulajdonképpen az időközben megszűnt, 1949-ben alakult rézbandának a hagyományát próbáltuk újrateremteni, hiszen többségünk az akkori tagok unokája” − ismertette Keresztes Nándor. A Csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar csapatkapitánya hozzátette, tizenegy éve 25 vállalkozó kedvű helyit sikerült összegyűjteni, akik vállalták a zenélést. A zenekar nevét a helyi Zöldfák elnevezésű régészeti lelőhelyről kapta.

Szakemberekké váló zenészek

Abba is beavatott a csapatvezető, hogy azóta is 25 körül mozog a zenészeik száma, jelenleg 23-an erősítik a zenekart, köztük egyetemisták is. A legfiatalabb tagok 13-14 évesek, míg a legidősebb 47 esztendős. Mint azt megtudtuk, nehéz számukra az utánpótlás biztosítása, mivel fiatal zenészeik, rendszerint pár év elteltével egyetemre mennek. Keresztes Nándor ugyanakkor büszkén tette hozzá, hogy ifjú tagjaik közül többen nemcsak középiskolai képzésnek választják a zenetanulást, hanem van olyan tagjuk is, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Ezáltal azt a céljukat is elérték, hogy szakemberek váljanak a helyi tehetségekből.

Színvonalas együttes

Szintén Kristó Tibor közreműködése révén vállalta el a karmesteri tennivalókat ifj. Köllő Ferenc, aki jelenleg is a szentimrei fúvószenekar karvezetője. Találkozásunkkor elmondta, „úgy indult a fúvósoktatás, hogy létrehoztuk a Művészeti Népiskola kihelyezett tagozatát Szentimrén. 12 gyermekkel kezdtünk el foglalkozni, hárman jártunk ki tanárként, Urszuly Árpád a rézfúvós szakos, Csiszer Pál fafúvós klarinétot, szaxofont oktatni, illetve jómagam”. Megjegyezte, nagyon optimistán indult a zenélés, s habár minden amatőr zenekarnál van megtorpanás a kikerülő ifjú zenészek miatt, még mindig egy jó hangszerelosztású zenekar a szentimrei. „A tíz év alatt színvonalas együttessé nőtte ki magát.”

Hangszer egy tehén árából

A beszélgetésen részt vevő Fülöp Kinga, Csíkszentimre alpolgármestere arról is beszámolt, hogy a zenekar indulásakor még mindenki maga szerezte be a szükséges eszközöket, volt akinek egy tehenet kellett eladnia ahhoz, hogy megvehesse hangszerét. A polgármesteri hivatal akkor még nem tudta támogatni a zenekart, hiszen újraalakult községként még önkormányzati épületük sem volt. Miután megerősödött a település és az önkormányzat, akkor bizonyos pénzösszegeket biztosítottak hangszervásárlásra, ahogyan a közbirtokosság is hozzájárult fejlődésükhöz. Keresztes Nándor hozzátette, az első rend egyenruhájukhoz a polgármesteri hivatal vásárolta meg az anyagot, a zenekari tagok fizették a varratást, míg a sapkák elkészítését a közbirtokosság finanszírozta. Tavaly új egyenruhát kapott a zenekar, azt az önkormányzat biztosította számukra.

Szükségük lenne továbbá menetkottatartókra, illetve kiegészítő eszközökre is, amelyek folyamatos kisebb-nagyobb kiadást jelentenek a zenészeknek. S habár folyamatosan követik a pályázati lehetőségeket, elmondásuk alapján a gondot az jelenti, hogy ezek többsége egy eseményt támogat, nem pedig a mindennapos kiadásokat jelentő eszközök beszerzését. Továbbá a pénzek lehívása is túlságosan bürokratikus – avattak be az érintettek.

Az önkéntes munkáról

Folyamatos karbantartást igényelnek a fúvós hangszerek, a zenélés ugyanis nemcsak abból áll, hogy a zenészek fújják a rezet, hanem minden használat után szükséges megtakarítani, beolajazni a zeneszerszámot – részletezte ifj. Köllő Ferenc. Kiemelte ugyanakkor, hatalmas kitartást és zeneszeretetet igényel ez az önkéntes munka. Keresztes Nándor hozzáfűzte, a tagok mindenféle elfoglaltsága miatt nagyon nehéz összehangolni a próbákat, zenéléseket, esetükben az alapítótagok elszántsága, lelkesedése a zenekar „motorja”.

Gergely Zsolt, a zenekar legidősebb tagja megjegyezte, hiányolják a megfelelő minőségű iskolai zenei oktatást, amely révén a helyi fiatalok kedvet kaphatnának a zenéléshez, egy alapvető tudást szerezhetnének. Egy jó szakembert szívesen látnának a településen, aki az ügyesebb diákokat a fúvószenekar figyelmébe ajánlaná. Ifj. Köllő Ferenc azt is kifejtette, hogy az illetékes szerveknek (mint a megyei önkormányzat, Kulturális Központ) fel kellene karolniuk a jelenleg reneszánszát élő fúvósmozgalmat, azonban nincs hajlandóság erre. Megemlítette azt is, hogy ehhez képest Magyarországon a hasonló vidéki kis településeken is működik fúvószenei iskola, nem véletlen tehát, hogy sok jó fúvószenekar működik ott. Legnagyobb nehézségnek ennek alapján a rendszeres, megbízható anyagi támogatás hiányát nevezte meg, hiszen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) éves nagygyűlésén ugyan elmondják a felmerülő nehézségeket, de erkölcsi támogatáson kívül, mással nem tudnak segíteni. Ezzel szemben kiemelte, azokat a magánszemélyeket, elöljárókat, akik szívügyüknek tekintik a fúvószenekarok sorsát.

Számos fellépés, változatos repertoár

Fellépéseikről érdeklődve megtudtuk, a helyi és környékbeli falunapok, fesztiválok mellett a fúvószenekar rendszeres résztvevője a pünkösdi búcsúnak, ahogyan az Ezer Székely Leány Napjának is. Egyházi ünnepeken, kortárstalálkozókon gyakorta zenélnek, de jó hangulatot teremtettek az egyik marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen is. A kozmási fúvószenekarral közösen pedig a Márton Áron-szoborcsoport avatóünnepségét tették szebbé zenéjükkel. Külhoni fellépéseik is voltak, zenéltek már többek között Lakiteleken, Sátoraljaújhelyen, Turán, Káldon – sorolták. A karvezető kitért arra is, hogy repertoárjukban elsősorban a „klasszikus” fúvószenekari művek szerepelnek, játszanak magyar történelmi indulókat, keringőket, de polkát, jazz- és népdalfeldolgozásokat, operettrészleteket, könnyűzenei slágereket is. S habár próbálnak lépést tartani a mai igényekkel, azért a magyar műveket nem hagyják.

Zenekari tagok
Gál Ákos – trombita, Bodó István – trombita, Szántó Ákos – trombita, Szopos Zoltán – trombita, Nagy József – trombita, Jakab Botond – trombita, Kristó Szilárd – trombita, János Attila – trombita, Gergely Zsolt – tenorszaxofon, Szántó Gábor – tenorszaxofon, Bartis Előd – tenorszaxofon, Keresztes Nándor – mélyszárnykürt, Balogh Imre – mélyszárnykürt, Keresztes Mária – althorn, Fazakas István – altszaxofon, Márton László – F tuba, Márton Levente – B tuba, Bálint Gábor – jazzdobok, Jakab Péter – pergődob, Udvari Attila – réztányér, Szántó Tibor – nagydob, Jánó Bernadett – csörgők, klarinét, Czikó Katalin – klarinét.