Amikor pszichológus a közönség

Amerikai fellépés, színházi előadás és egyéb munka után indultak múlt héten székelyföldi turnéra a Magyarországon és Erdélyben egyaránt nagy népszerűségnek örvendő Dumaszínház, valamint annak kereskedelmi tévés műsora, a Showder Klub sztárjai. Kiss Ádám, Janklovics Péter és a csíkdánfalvi származású Zsók Levente öt nap alatt hat fellépést vállalt: a turné alatt jórészt Székelyudvarhelyen szálltak meg, innen utaztak át naponta más székelyföldi városokba, így délelőttönként vagy esténként összefuthattunk velük Udvarhelyen. Készült velük számos közös fotó, meglepte őket, hogy a fiatalok magázták őket – mesélték el a Székelyhonnak.

A beszélgetésünk helyszínéül szolgáló étteremben sem maradtak irántuk közömbösek a jelenlévők: közelükben a Kiss Ádám On Air Day Tour címet viselő, a legelső erdélyi turné alkalmával forgatott tizenkét részes videósorozatot nézték, a címszereplőnek pedig egy másik asztaltársaság kérésére „meg kellett mutatkoznia”, azaz felállnia ültéből és mosolyognia az ott ülők felé – a lányok, akik bizonyára lelkes Kiss Ádám-rajongók, kimondhatatlanul boldogok voltak, hogy kedvencüket láthatták.

Udvarhelyszéki vakációk

„Csupa szenvedés az élet” – sóhajtott fel azután humorosan, majd kért egy kávét, hogy tompítsa az Amerikához képest nyolcórás időeltolódás, az előző napi, Budapesttől Székelyudvarhelyig tartott autózás, az azutáni fellépés és esti mulatás okozta kimerültségét. Lassacskán aztán erőre kapott, és egyre lelkesebben mesélte eddigi székelyföldi élményeit, amikből, mint kiderül, van bőven: nem csupán fellépni jár ide, Udvarhelyszék egyébként is nagy kedvence, hiszen az egyik közeli településre jár nyaralni. Ott elrejtőzhet a világ elől, amikor arra van szüksége, túrázhat, székely beszédet hallhat, ha pedig társasági életet élne, a helyi kocsma arra is tökéletes – az ott lejátszódott jelenetek némelyikét fellépései során meg is osztja a nagyérdeművel.

Kapcsolat a közönséggel

Nem csak Kiss Ádámnak kapcsolódnak jó élményei térségünkhöz: Zsók Levente nála gyakrabban jelenik meg a székelyudvarhelyi porondon, Janklovics Péter először járt itt fellépni, ám az utazás fáradalmait és a ziláltságot csakhamar feledtette velük a csütörtöki, a Művelődési Házban megtartott humorest közönsége.

„Nagy könnyebbség, ha barátunk a közönség” – fejtette ki Janklovics, akinek évtizedes színészi tapasztalata van, emellett magyarországi rádiós műsorokból is ismerhetik hangját, de a Sziget fesztivál reklámarcaként vált igazán ismertté. Akkor a reklámkampánybeli trikós, susogós melegítős szerepében tömören megfogalmazta: „senkiháziak kezében van a popszakma”. Az elmúlt napokban az erdélyi közönségnek is bemutatta, egy jó felszereléssel milyen könnyű percek alatt zenét gyártani, és Michael Jacksont lepipálva imitálta a „popzene királyát” Billy Jean-performanszával.

Véleménye szerint a színház és a stand-up csupán annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettő közönség előtt zajlik, illetve hogy a magánéleti problémáknak nincs helyük benne: míg egy darabban a színész nem léphet ki szerepéből – mondhatni négy fal között játszik –, a humoristának a negyedik „fal” helyett a közönséggel partnerségben kell kibontakoznia, kevés kivétellel önmagaként. Ezt Zsók Levente is megerősítette: szerinte elengedhetetlen, hogy az előadó közvetlen kapcsolatot teremtsen a hallgatósággal, megszólítson egy-két nézőt, vagy akár kezet fogjon velük. Persze jól jön a színházi gyakorlat olyankor, amikor a közönség nem igazán vevő a produkcióra – például Janklovicsnak egyszer a Magna Cum Laude és a Bikini között kellett fellépnie, ami nem volt telitalálat –, mint kiderült, olyankor jön képbe az „arccal a gázsinak” felfogás. Egy jó közönség előtt azonban a fellépés anyagi vonzata háttérbe szorul, a siker pedig nem feltétlenül a nevető emberek számának függvénye – mint a humoristák elmondták, olykor sokkal nagyobb elégtétel, ha egy poénon csak a társaság egy része mulat, ők azonban kitűnően.

A fikciónak is van tere

A nevettetők azt is beismerték: nem minden sztorinál ragaszkodnak száz százalékban a megtörtént eseményekhez – kiszínezett, kissé átalakított történeteket a múlt heti turné alkalmával is hallhatott a közönség –, ám sok olyan eset van, amit teljességgel hitelesen adnak vissza. Mint Kiss Ádám elmondta, egy poén kifejlesztése hosszú folyamat: van, hogy csak a huszadik előadásra éri el végleges formáját, mindaddig a humorista kísérletezik az előadásmóddal, hangsúllyal, a történet részleteinek tálalásával. Nem ritka, hogy közeli ismerőseiket, hírességeket vagy akár saját magukat is kiparodizálják – utóbbi Janklovics szerint olyan, mintha pszichológusnál beszélnék ki a sokszor számukra is kínos témákat, lélektani hatása azonban más, hiszen a „lélekbúvárok”, vagyis a közönség ki is neveti ezeket.

Ettől eltekintve a humor terápiás hatását mindannyian készségesen elismerik, akárcsak azt, hogy a nevettetők jó részét valamilyen korábbi negatív tapasztalat késztette poéngyártásra: Zsók Leventét például korábban terrorizálták az iskolában, s azért öltötte magára a vicces fiú imázsát, hogy kilépjen az áldozatszerepből. Mint elmondta, a Dumaszínházba kerülve egy darabig tartott attól, hogy ott is hátrányos helyzetbe kerül, de kellemesen csalódott.

Visszafogott a magyar humor

Nem mintha a kollégák nem figuráznák ki egymást is a színpadon – az viszont csupán szakmai szívatás, nincs mögötte indulat. Vannak azonban olyan témák, amelyek az amerikai stand-uptól eltérően a magyar humorban tabutémáknak számítanak: nem illik például testi fogyatékosságokkal viccelődni egy egész ország előtt – előfordult már, hogy a nézők ilyesmi miatt panaszlevél-áradatot zúdítottak egy humoristára. A korrektség nagyon fontos a magyar humorban, Amerikában, a stand-up comedy hazájában ennél jóval kevésbé visszafogottak a nevettetők – tudtuk meg az előadóktól, akiket persze nem csak színpadról ismerhetünk: reklámokban, filmekben is feltűnnek, Zsók Levente, ha Székelyföldön tartózkodik, Csíkdánfalva kulturális referenseként ír pályázatokat, Kiss Ádám pedig nemrég a magyar Playboy címlapfiújává vált – szmokingban –, az idei Év Embere cím nyerteseként.