„A lelkemet is beleteszem a munkámba”

Burista Csilla büszke szakmájára, mint mondja, mindig is szíve csücske volt a virágkertészet. Szereti munkáját, a lelkét is beleteszi, tulajdonképpen már gyerekkora óta erre készül. „Nagyon mozgékony gyermek voltam, sosem szerettem a házban ülni édesanyám mellett, inkább édesapámmal fát ültettünk, metszettünk, udvart rendeztünk, szegeltünk, kalapáltunk. Agrármérnök édesapám szerettette meg velem e szakmát, tőle nagyon sok mindent ellestem, és céltudatosan készültem is rá. Ötödik osztályosan már tudtam, hogy kertészmérnök akarok lenni. A kertészeti szakközépiskolát Csombordon, Fehér megyében, a Kertészeti Egyetemet pedig Jászvárosban végeztem el. Az egyetem után Bákóba helyeztek, ott egy zöldségfarmon dolgoztam. Aztán amikor Csíkszeredába kerültünk, többek között tanítottam hortikultúrát, dolgoztam a mezőgazdasági Igazgatóságon, később pedig a kertészethez kerültem. Ennek már tizenhét éve. Azóta próbálom magamból is és a városból is kihozni a maximumot” – meséli.

Szerette és szereti a természetet, a növényeket, a kerti munkát – mondja, már gyerekkorában megtanulta a különböző virág- vagy növényneveket latinul. „Azt vettem észre, hogy az emberek, ha valami szép, akkor azt elfogadják és arra vigyáznak. Ha valami ápolatlan, gondozatlan, akkor nincs is amiért csodálkozni, hogy átvágnak rajta. Persze kivétel mindig akad. De a tapasztalat az, hogy a szépre jobban odafigyelnek. Én feszegetem a határokat, próbálunk új növényeket behozni, meghonosítani Csíkszeredában is” – jegyzi meg. Nincs olyan, amit kipróbáltak volna, de nem vált be. Idén több, látványosabb évelőt szeretnének elültetni, olyat, aminek több a virága, nagyobb a habitusa, szebb a levele. Már ültettek harangvirágokat, várják a szarkalábakat, lesz árnyékliliom. A szökőkút mellé káka került.

Sok munkával jár a kertészet, hiszen mind télen, mind nyáron a virágokkal foglalkozni kell. „Sokan azt hiszik, mi télen nem dolgozunk, de rengeteg dolog akad a kertészetben. Ősztől tavaszig például a virágokat készítjük elő, hogy amikor tavasszal kikerülnek, már virágozzanak.Télen már hozzálátunk a palánták neveléséhez, a csapat egyik része ápolgatja a muskátlikat, amelyeket a héten kezdünk kiültetni. Aztán ültetjük a rózsákat, az évelőket, de ugye nő a fű is. Akkor szép egy virágágyás, ha mellette van egy szépen ápolt, gondozott gyep. Ha nem, az csak egy legelő. Tehát ápolni kell a gyepet, fát, bokrot ültetünk, gyomlálunk. Nyáron már kevesebb kicsit a munka, akkor az öntözésre kell figyelni” – sorolja a tennivalókat a főkertész.

„Ez egy olyan típusú munka, amelybe bárki beleszólhat. Az jó is, mert akár tanulni is lehet, de akad olyan, akinek nem tetszik az eredmény. De ezzel megtanultunk együtt élni. Nem lehet úgy csinálni, hogy mindenkinek tessen” – jegyzi meg, de elismeri: sok pozitív visszajelzést kapnak, és tulajdonképpen ez ad értelmet a munkájuknak is. „Ez az, ami éltet. Néha ismeretlenek is megállítanak, érdeklődnek egy-egy virágról. Megdicsérik a munkánkat. Ezért is csináljuk. Ami nekem tetszik, azt gondolom, remélem, sok mindenkinek tetszik.”

Kinek ajánlja?

„Annak ajánlom, aki szereti a természetet, a növényeket. Kell hozzá sok energia, kreativitás és lelkesedés” – teszi hozzá. Ha Burista Csilla nem a város virágaival, zöldövezeteivel foglalkozik, gyerekekkel próbálja megszerettetni a szakmát. Délutánonként a Szent Ferenc Alapítványnál kialakított Mária kertnél tevékenykedik, gyerekeket próbál bevonni a munkába, illetve a pálfalvi kertészetnél is szintén gyerekekkel együtt ültet, gondoz, szüretel.