A családi értékek fontosságát hangsúlyozták

A  VÉDEM – Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete a és a Kulcs Egyesület által szervezett rendezvényen a gyerekeknek és szüleiknek külön foglalkozást szerveztek, s ez igen jó ötletnek bizonyult. A gyerekekkel Lazsádi Csilla foglalkozott, közös mesefonást tartott nekik, amelyet igen élveztek a nagyobbacskák. Sajnálatos módon, bár a meghívóban feltüntették, hogy csak négy évnél nagyobb gyerekeket várnak a mesefonásra, az édesanyák egy része ezt nem vette figyelembe, így a kisebbek és a velük maradt anyukák igencsak megnehezítették a mesélő feladatát.

A szülőknek egy másik teremben Kádár Annamária tartott előadást A  mese, mint hamuba sült pogácsa címmel. Előadásában párhuzamot vont a népmese és a szülők által átadott életmese között, hangsúlyozva, hogy mindkettő azért fontos, mert általa a gyermekek megtanulnak viszonyulni az élethez, megtanulnak helytállni az örömteli és a nehéz pillanatokban is. „A népmese esélyt ad a gyermeknek, hogy tudjon hősként, kis királyfiként viselkedni, hogy még mielőtt megtapasztalja, halljon arról, hogy vannak próbák, nehézségek, sárkányok és akadályok, de az a legfontosabb, hogy mindezeken keresztül menni kell az úton, a célig”. A mesehős ƒ„egy életem egy halálom, én bizony ezt megpróbálom” felkiáltással kilép az otthoni megszokott világából, elhagyja komfortzónáját, elindul szerencsét próbálni, felfedezni a világot. Ez a családról való leválást is jelenti, hiszen minden gyermek életében elérkezik ez a pillanat, amikor el kell hagyja a kis kuckóját, s saját életét kell élje. „Életbátorság kell ehhez, s nemcsak a népmesei hősöktől, hanem saját szüleitől is példát kell vegyen a gyermek. Ha azt látja, hallja szüleitől, hogy a siránkozás helyett meg kell ragadni a lehetőségeket, túl kell lépni a sérelmeken és előre kell haladni, akkor ő is elég bátor lesz ehhez, hogy így éljen.”

Kádár Annamária beszélt arról is, hogy készítettek egy felmérést, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a magyaroknak a múlthoz, jelenhez és jövőhöz való viszonyulásuk. Hiszen az az ideális, ha a múlt eseményeihez elfogadással, pozitívan viszonyulunk, s nem csak a sértődöttséget, a negatív érzéseket, történeteket hajtogatjuk. Az építő, ha a jelent  mérsékelt hedonizmussal éljük, tudjuk, hogy nem csak az itt és most van, hanem a holnapra is kell jusson az erőből, a pénzből, szükség van tervekre. S az a jó, ha a jövőre nem tétlenül tekintünk, hanem hittel és célratörően, akár a népmese hősei. A 1500 személy bevonásából készült tanulmányból az derült ki, hogy a magyarok beállítottsága az ideálistól még messze áll, hiszen a múlthoz a megkérdezett személyek nagy többségének negatív volt a hozzáállása, sérelmeket és rossz érzéseket cipelt magával. A jelenhez való viszonyukban a válaszolók fatalistaként viszonyultak, legtöbbek azt mondták, már úgyis mindegy, valahogy majd csak lesz, csak bírjuk ki valahogy a mai napot. Jó hír, hogy a jövőt illetően a megkérdezettek inkább pozitívak voltak, remélték, hogy jobb lesz.

„A meseolvasás erősíti a gyermekek lelki immunrendszerét, ezért fontos, hogy a mesét olvassunk nekik, és odafigyelve saját példáinkra is, pozitív életmeséket, jövőképet adjunk át” – hangsúlyozta az előadó.