Tényleg belehalunk abba, hogy húst eszünk?

Na igen: bár a WHO-állásfoglalás a feldolgozott hústermékekre és a „vörös” húsokra vonatkozott, a filmben már minden állati eredetű élelmiszeripari termék fölött pálcát törnek, beleértve a tejtermékeket vagy a halakat is. A tehéntejről és származékairól is olyan ijesztő képet festenek, hogy az embernek végképp elmegy tőlük a kedve – a sajtokat például nemes egyszerűséggel sűrített tehéngennynek nevezik, a tengerből származó élelmiszereket meg nehézfémszivacsnak.

Ha naponta megeszel egy tojást, az annyi, mintha naponta elszívnál öt szál cigit, mondják a filmben. Ez a párhuzam azonban nem állja meg a helyét, sőt, újabb kutatások szerint egyáltalán nem is kell aggódnunk a tojásban vagy a különböző sajtokban található koleszterin túlfogyasztása miatt, nem lehet ezeket okolni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért. A WHO-besorolás oka, hogy összefüggést látnak a feldolgozott hústermékek fogyasztása és a végbélrák kialakulása között. A WHO adatai szerint ugyanakkor az étrenddel kapcsolatba hozható rákbetegségekben évente világszerte mintegy 34 ezren halnak meg, a dohányzás következtében azonban kb. egymillióan, az alkoholfogyasztás miatti rákban további 600 ezren, s legalább kétszázezren azért, mert szennyezett levegőt lélegeznek be.

Ezt úgy kell érteni, hogy a hivatkozások, amelyeket használnak a filmben, nem arról szólnak, amire ők használják őket, vagy olyan kutatásra hivatkoznak, amelyet már megcáfoltak, túl kicsik, irrelevánsak, kontrollcsoport nélkül elvégzettek voltak, illetve olyan állítások, amelyeket a vegetáriánus étrend mellett elkötelezett orvosok, szervezetek, állatjogvédő aktivisták tettek különböző cikkekben vagy éppen blogposztokban. De hivatkozik a film Iránban elvégzett kutatásokra is, amelyeknek eredményét nem lehet rávetíteni a nyugati világ étrendjén élő egyedekre.

Innentől kezdve persze felmerül, hogy egyáltalán akarjuk-e tájékozódásra, okosodásra használni ezt a filmet. Vajon valóban felvilágosító, tudománynépszerűsítő-e egy ilyen alkotás, vagy éppen ellenkezőleg: inkább a butuláshoz, az összezavarodáshoz járul hozzá? Vagy fogadjuk egyszerűen el, hogy ugyanúgy, ahogy már a sajtó legnagyobb része sem az objektív valóságot akarja tükrözni – mert ugyebár olyan nincs is – a dokumentumfilmek sem ismeretet terjesztenek, hanem álláspontokat közvetítenek?

Vigyázat hát! Az áltudományos dokumentumfilmek megfertőzhetik a szellemet.