Hirdetés
Hirdetés

Tánclépések a világot jelentő deszkákon

A néptánctól a kortárs táncig. Joó Renáta szerint segíti egymást a két mozgáskultúra •  Fotó: Hodgyai István

A néptánctól a kortárs táncig. Joó Renáta szerint segíti egymást a két mozgáskultúra

Fotó: Hodgyai István

Joó Renáta 23 éves, székelyudvarhelyi lány, akire joggal mondhatnánk, hogy szinte előbb tanult meg táncolni, mint járni. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán tanul, és az egyetem mellett tagja az András Lóránt Társulatnak, így életének szerves része a táncszínház is. 

Balog Emese

2018. március 13., 16:002018. március 13., 16:00

A mozgásművészet, a táncosok kecsessége, a testtel való kommunikáció képessége sokunktól távol áll, vannak, akik nem is ismerik az előadóművészetnek ezt az időigényes, de csodálatos látványt nyújtó és nehézségeiben is szép formáját. Én is Renáta néhány megtekintett előadása után kaptam fel a fejem és kezdtem el figyelni a tánc világára, ami kitölti az ő mindennapjait. A művészet ezen különleges formája maradandó élményekkel gazdagíthatja a nézőt, de figyelmet érdemel azért is, mert rengeteg munka van a táncszínházi előadások mögött. Erről és a világot jelentő deszkákon óvatos léptekkel való haladásáról beszélgettünk Renátával.

– Mesélj kicsit a szakmádról és az azt megelőző dolgokról! Hogyan jutottál el Marosvásárhelyig?
– A tánc iránti rajongásom már egészen korán elkezdődött. Alig múltam hatéves, amikor először részt vettem egy néptáncórán, amely akkor még leginkább csak lépegetésekről meg játékokról szólt. Idővel állandó tagja lettem a Kékiringó néptánccsoportnak, amely végigkísérte gyerekkoromat. Ezt követően, nem sokkal érettségi után lehetőségem adódott, hogy az Udvarhely Néptáncműhelynél dolgozhassak. Az ott eltöltött két év nagyban segítette fejlődésemet, illetve időközben megismerkedhettem a néptánc mellett a kortárs tánc, a táncszínház egy kis szegmensével is. Ezt követően 2015-ben kerültem Marosvásárhelyre, ahol a művészeti egyetem koreográfia (mozgásművészet) szakára jelentkeztem. Az egyetem mellett az András Lóránt Társulat bedolgozójaként is folyamatosan tevékenykedem.

Hirdetés

•  Fotó: Bereczky Sándor Galéria

Fotó: Bereczky Sándor

– A tánc szeretete tehát már gyerekkorod óta szerves része az életednek, és minden a néptánccal kezdődött. Amit most csinálsz és a néptánc között elég nagy a szakadék. Mennyire volt nehéz „átalakítanod” mozgáskultúrádat, hogy megfelelj a kortárs tánc elvárásainak?
– Valóban más, természetesen sok mindenben különbözik egymástól ez a két műfaj, de eddigi tapasztalataim alapján mégis azt gondolom, hogy összefüggnek és segítik egymást. Az én mozgáskultúrám eléggé különbözött attól, amit ez a műfaj igényel, ilyen például a plaszticitás, illetve a fizikai felkészültség. Igazából ezek a dolgok folyamatos nehézséget jelentenek, viszont szerencsére fejleszthetők.

– Amit te művelsz, nem csupán tánc, hanem színészet is. Voltak gátlásaid, amelyeket le kellett küzdened, amikor előadóművész vált belőled?
– Ez is egy folyamatos fejlődésen megy keresztül, mind a gátlásaimon való munkálkodás, mind az úgymond előadóművésszé válás. Eddigi tapasztalataimra alapozva azt mondhatom, hogy eléggé gátlásos ember vagyok. Ennek ellenére mégsem úgy gondolok ezekre az úgymond nehézségekre, mint rossz dolgokra, vagyis nem így élem meg. Sokkal inkább új, határaimat feszegető lépcsőfokokként tekintek rájuk.

– Mi volt eddig a legnehezebb dolog számodra, ami ennek az életformának a velejárója?
– Mindenképp egy nehézséget jelentő velejárója, hogy minden időnket felveszi. Sosem lehet eleget gyakorolni, haladni. Mindig van tovább és tovább. Ezt, bár olykor nehézségként éljük meg, közben tudatában vagyunk annak is, hogy az időráfordítás mennyire indokolt.

– Szakmai szempontból melyek voltak a legmaradandóbb élményeid az elmúlt pár évben?
– Minden maradandó. Kicsit úgy gondolok ezekre az évekre, hogy nagyon rövid idő ez ahhoz, hogy mindent megtanuljunk, éppen ezért

Idézet
nagyon résen kell lennünk, és a szivacshoz hasonlóan mindent magunkba kell szívnunk, amire csak lehetőségünk adódik, annak érdekében, hogy később legyen miből gazdálkodnunk és tovább építgetnünk.

Minden próbafolyamat maradandó, elkönyveljük magunkban mind a pozitív, mind a negatív élményeket. Minél több emberrel dolgozunk, annál több tapasztalatot szerzünk e téren is, amelyek fontosak és meghatározók lehetnek jövőbeni munkáink tekintetében.

– Mik azok, amiken tudatosan javítanod kellett, hogy segítsenek az előrejutásban?
– Elsősorban a gátlások, amelyekről már korábban beszéltünk. De ezen kívül is van még rengeteg dolog, mint például a pontosság, az igényes munkára való törekvés, a kitartás… Igazából csupa olyasmi, ami minden ember hétköznapjainak része, csak saját nyelvére lefordítva.

– Hogy érzed, a környezetedben mennyire értik és értékelik azt, amit csinálsz?
– Változó. Eddig úgy tapasztaltam, hogy többnyire nem értik. Nem is olyan rég egy kedves idős hölggyel beszélgettem, miközben a buszra vártunk, és megkérdezte, hogy mit tanulok, mivel foglalkozom. Igyekeztem röviden fogalmazni, de nem teljesen értette, hogy mi is ez pontosan, viszont nagyon érdeklődő volt, így hosszabban belementünk a beszélgetésbe. Ez nem csak az ő esetében volt így. Sokan a közvetlen környezetemből sem értik néha, hogy mi is ez és mivel jár. Úgy tapasztalom, hogy mivel még nem túlságosan elterjedt nálunk a táncszínház fogalma, az emberek elsőre idegenkednek tőle.

•  Fotó: Bereczky Sándor Galéria

Fotó: Bereczky Sándor

– Van példaképed, vagy valaki, akiből inspirálódni tudsz? Ha igen, ki? És hogyan merítesz belőle „erőt”?
– Én nem igazán hittem soha a példaképek felállításában és követésében. Nagyon sok ember van, akinek szeretem és tisztelem a munkásságát, valamint az elért eredményeit. Figyelemmel kísérem és igyekszem tanulni tőlük, mind a nehéz időszakokban, mind az egyszerű hétköznapokban.

– Hogyan képzeled el a jövődet? Utolsóévesként biztosan vannak már hosszú távú elképzeléseid...
– Elképzeléseim vannak, konkrét tervem még nincs. De mindenképp a továbbtanulás és a további fejlődés lehetőségének keresése, elérése a cél.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 22., vasárnap

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok

Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok
Hirdetés
2026. február 20., péntek

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét

Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.

Gyors és egyszerű mandulás kiflik
Gyors és egyszerű mandulás kiflik
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

2026. február 19., csütörtök

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk

Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk
Hirdetés
2026. február 19., csütörtök

A tavaszra várva

Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.

A tavaszra várva
A tavaszra várva
2026. február 19., csütörtök

A tavaszra várva

2026. február 18., szerda

Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye

Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.

Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye
2026. február 17., kedd

Üres gyomorral, tele szívvel – Solyom Bernadett turnékonyha-titkai

Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.

Üres gyomorral, tele szívvel – Solyom Bernadett turnékonyha-titkai
Hirdetés
2026. február 16., hétfő

Dió újragondolva: nemcsak bejglibe való, hanem a sós ételek titkos összetevője is

A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.

Dió újragondolva: nemcsak bejglibe való, hanem a sós ételek titkos összetevője is
2026. február 15., vasárnap

A Bálint-napi rózsacsokor útja

A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?

A Bálint-napi rózsacsokor útja
A Bálint-napi rózsacsokor útja
2026. február 15., vasárnap

A Bálint-napi rózsacsokor útja

2026. február 14., szombat

Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom

Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.

Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom
Hirdetés