Hirdetés
Hirdetés

Tánclépések a világot jelentő deszkákon

A néptánctól a kortárs táncig. Joó Renáta szerint segíti egymást a két mozgáskultúra •  Fotó: Hodgyai István

A néptánctól a kortárs táncig. Joó Renáta szerint segíti egymást a két mozgáskultúra

Fotó: Hodgyai István

Joó Renáta 23 éves, székelyudvarhelyi lány, akire joggal mondhatnánk, hogy szinte előbb tanult meg táncolni, mint járni. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán tanul, és az egyetem mellett tagja az András Lóránt Társulatnak, így életének szerves része a táncszínház is. 

Balog Emese

2018. március 13., 16:002018. március 13., 16:00

A mozgásművészet, a táncosok kecsessége, a testtel való kommunikáció képessége sokunktól távol áll, vannak, akik nem is ismerik az előadóművészetnek ezt az időigényes, de csodálatos látványt nyújtó és nehézségeiben is szép formáját. Én is Renáta néhány megtekintett előadása után kaptam fel a fejem és kezdtem el figyelni a tánc világára, ami kitölti az ő mindennapjait. A művészet ezen különleges formája maradandó élményekkel gazdagíthatja a nézőt, de figyelmet érdemel azért is, mert rengeteg munka van a táncszínházi előadások mögött. Erről és a világot jelentő deszkákon óvatos léptekkel való haladásáról beszélgettünk Renátával.

– Mesélj kicsit a szakmádról és az azt megelőző dolgokról! Hogyan jutottál el Marosvásárhelyig?
– A tánc iránti rajongásom már egészen korán elkezdődött. Alig múltam hatéves, amikor először részt vettem egy néptáncórán, amely akkor még leginkább csak lépegetésekről meg játékokról szólt. Idővel állandó tagja lettem a Kékiringó néptánccsoportnak, amely végigkísérte gyerekkoromat. Ezt követően, nem sokkal érettségi után lehetőségem adódott, hogy az Udvarhely Néptáncműhelynél dolgozhassak. Az ott eltöltött két év nagyban segítette fejlődésemet, illetve időközben megismerkedhettem a néptánc mellett a kortárs tánc, a táncszínház egy kis szegmensével is. Ezt követően 2015-ben kerültem Marosvásárhelyre, ahol a művészeti egyetem koreográfia (mozgásművészet) szakára jelentkeztem. Az egyetem mellett az András Lóránt Társulat bedolgozójaként is folyamatosan tevékenykedem.

Hirdetés

•  Fotó: Bereczky Sándor Galéria

Fotó: Bereczky Sándor

– A tánc szeretete tehát már gyerekkorod óta szerves része az életednek, és minden a néptánccal kezdődött. Amit most csinálsz és a néptánc között elég nagy a szakadék. Mennyire volt nehéz „átalakítanod” mozgáskultúrádat, hogy megfelelj a kortárs tánc elvárásainak?
– Valóban más, természetesen sok mindenben különbözik egymástól ez a két műfaj, de eddigi tapasztalataim alapján mégis azt gondolom, hogy összefüggnek és segítik egymást. Az én mozgáskultúrám eléggé különbözött attól, amit ez a műfaj igényel, ilyen például a plaszticitás, illetve a fizikai felkészültség. Igazából ezek a dolgok folyamatos nehézséget jelentenek, viszont szerencsére fejleszthetők.

– Amit te művelsz, nem csupán tánc, hanem színészet is. Voltak gátlásaid, amelyeket le kellett küzdened, amikor előadóművész vált belőled?
– Ez is egy folyamatos fejlődésen megy keresztül, mind a gátlásaimon való munkálkodás, mind az úgymond előadóművésszé válás. Eddigi tapasztalataimra alapozva azt mondhatom, hogy eléggé gátlásos ember vagyok. Ennek ellenére mégsem úgy gondolok ezekre az úgymond nehézségekre, mint rossz dolgokra, vagyis nem így élem meg. Sokkal inkább új, határaimat feszegető lépcsőfokokként tekintek rájuk.

– Mi volt eddig a legnehezebb dolog számodra, ami ennek az életformának a velejárója?
– Mindenképp egy nehézséget jelentő velejárója, hogy minden időnket felveszi. Sosem lehet eleget gyakorolni, haladni. Mindig van tovább és tovább. Ezt, bár olykor nehézségként éljük meg, közben tudatában vagyunk annak is, hogy az időráfordítás mennyire indokolt.

– Szakmai szempontból melyek voltak a legmaradandóbb élményeid az elmúlt pár évben?
– Minden maradandó. Kicsit úgy gondolok ezekre az évekre, hogy nagyon rövid idő ez ahhoz, hogy mindent megtanuljunk, éppen ezért

Idézet
nagyon résen kell lennünk, és a szivacshoz hasonlóan mindent magunkba kell szívnunk, amire csak lehetőségünk adódik, annak érdekében, hogy később legyen miből gazdálkodnunk és tovább építgetnünk.

Minden próbafolyamat maradandó, elkönyveljük magunkban mind a pozitív, mind a negatív élményeket. Minél több emberrel dolgozunk, annál több tapasztalatot szerzünk e téren is, amelyek fontosak és meghatározók lehetnek jövőbeni munkáink tekintetében.

– Mik azok, amiken tudatosan javítanod kellett, hogy segítsenek az előrejutásban?
– Elsősorban a gátlások, amelyekről már korábban beszéltünk. De ezen kívül is van még rengeteg dolog, mint például a pontosság, az igényes munkára való törekvés, a kitartás… Igazából csupa olyasmi, ami minden ember hétköznapjainak része, csak saját nyelvére lefordítva.

– Hogy érzed, a környezetedben mennyire értik és értékelik azt, amit csinálsz?
– Változó. Eddig úgy tapasztaltam, hogy többnyire nem értik. Nem is olyan rég egy kedves idős hölggyel beszélgettem, miközben a buszra vártunk, és megkérdezte, hogy mit tanulok, mivel foglalkozom. Igyekeztem röviden fogalmazni, de nem teljesen értette, hogy mi is ez pontosan, viszont nagyon érdeklődő volt, így hosszabban belementünk a beszélgetésbe. Ez nem csak az ő esetében volt így. Sokan a közvetlen környezetemből sem értik néha, hogy mi is ez és mivel jár. Úgy tapasztalom, hogy mivel még nem túlságosan elterjedt nálunk a táncszínház fogalma, az emberek elsőre idegenkednek tőle.

•  Fotó: Bereczky Sándor Galéria

Fotó: Bereczky Sándor

– Van példaképed, vagy valaki, akiből inspirálódni tudsz? Ha igen, ki? És hogyan merítesz belőle „erőt”?
– Én nem igazán hittem soha a példaképek felállításában és követésében. Nagyon sok ember van, akinek szeretem és tisztelem a munkásságát, valamint az elért eredményeit. Figyelemmel kísérem és igyekszem tanulni tőlük, mind a nehéz időszakokban, mind az egyszerű hétköznapokban.

– Hogyan képzeled el a jövődet? Utolsóévesként biztosan vannak már hosszú távú elképzeléseid...
– Elképzeléseim vannak, konkrét tervem még nincs. De mindenképp a továbbtanulás és a további fejlődés lehetőségének keresése, elérése a cél.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. szeptember 29., hétfő

Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve

Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.

Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Hirdetés
2025. szeptember 29., hétfő

Vargabéles

A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!

Vargabéles
Vargabéles
2025. szeptember 29., hétfő

Vargabéles

2025. szeptember 28., vasárnap

Befőzés

Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.

Befőzés
Befőzés
2025. szeptember 28., vasárnap

Befőzés

2025. szeptember 27., szombat

Uborkás limonádé – videó

Íme az egészséges csodaital receptje.

Uborkás limonádé – videó
Uborkás limonádé – videó
2025. szeptember 27., szombat

Uborkás limonádé – videó

Hirdetés
2025. szeptember 26., péntek

Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről

Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.

Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről
2025. szeptember 26., péntek

Gesztenyés-krémsajtos sütemény

Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.

Gesztenyés-krémsajtos sütemény
Gesztenyés-krémsajtos sütemény
2025. szeptember 26., péntek

Gesztenyés-krémsajtos sütemény

2025. szeptember 25., csütörtök

Az ősz egyik főszereplője: a galagonya

A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.

Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
2025. szeptember 25., csütörtök

Az ősz egyik főszereplője: a galagonya

Hirdetés
2025. szeptember 24., szerda

Vajbabos sertésragu – videó

A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.

Vajbabos sertésragu – videó
Vajbabos sertésragu – videó
2025. szeptember 24., szerda

Vajbabos sertésragu – videó

2025. szeptember 23., kedd

A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda

A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.

A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda
2025. szeptember 23., kedd

Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó

A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.

Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó
Hirdetés