
7 vérfagyasztó nap
Fotó: Universal Pictures
Mert izgalmasak. Mert igazak – már amennyire a filmesek nem tesznek bele még néhány csavart az amúgy néha szörnyűségesen egyszerű történetekbe. Mert jól vannak megcsinálva. Mert – jóisten őrizz! – egyszer velünk is megtörténhetnek. Mert esős délutánokon jó az, ha egy témából több filmet is megnéz az ember, s közben pedig utánanéz a dolgoknak. Filmcsokor egy témára.
2019. július 18., 17:112019. július 18., 17:11
7 vérfagyasztó nap
Fotó: Universal Pictures
Összeállításunkba olyan filmeket válogattunk be, amelyek igaz történtek alapján és az elmúlt években készültek. Az ilyen filmeknél természetesen nem a szórakozás az első számú cél, hiszen vannak olyanok közöttük, amelyeket egy gyengébb idegzetű néző egész egyszerűen nem bír végignézni, netán sírógörcsöt kap. És mi van akkor, ha olyasvalaki nézi, aki átélte ezeket az eseményeket...? Mást ne mondjak, a 2011-ben történt norvégiai tömegmészárlás túlélői, akiknek egy része az eseményből készült két játékfilmnek a tanácsadói, háttéremberei voltak, hiszen mind Paul Greengrass, mind pedig Erik Poppe rendezők a túlélő tinédzserek személyes élményei alapján készítették el filmjeiket. Adja magát a kérdés, hogy a trauma feldolgozása mennyit nyomott a latban akkor, amikor eldöntötték, hogy megfilmesítik a borzalmas történetet? És ezzel nemcsak a norvég társadalom van így.
Utoya, rendező: Paul Greengrass
Fotó: Netflix
2001. szeptember 11. után egyrészt a világban történő terrorcselekményekről tudtunk meg egyre gyorsabb és több információt, másrészt ennek „köszönhetően” a filmipar is ráállt a valódi történetekből ihletődött filmekre.
Kezdjünk egy nagy klasszikussal: az 1976. július 4-i eseményeket minden idők legnagyobb túszmentő akciójának tartják a történészek. Az ugandai Entebbe repülőteréről több mint száz izraeli túszt szabadítottak ki egy katonai akcióban – az esetről még akkor, frissiben, 1977-ben készült egy film (Támadás Entebbe-nél, Charles Bronson a főszereplő), viszont 2018-ban José Padilha (a Narcos sorozat alkotója) rendezésében mutatták be a 7 vérfagyasztó nap című új, megrázóan részletgazdag alkotást. A film dokumentarista jelleggel mutatja be a túszejtést (a két német terroristát egy angol és egy német színész, Rosamund Pike és Daniel Brühl játsszák) majd az azt követő izraeli akciót, illetve annak előkészítését.
A készítők minden apróságra vigyáztak, a film tényleg izgalmas és hiteles, csupán egyetlen „csavarocska” nem stimmelt. A jelenlegi izraeli miniszterelnök, Benjámín Netanjáhú bátyja, Joni az akció egyetlen halottja volt az izraeli katonaságtól, a filmben pedig van egy olyan szál, ami Benjamint sejteti az egyik fiatal katona figurájában – holott a fiatalabb testvér nem volt ott az akcióban. Aki még ebből a témából szeretne egy másik filmet is megnézni, az 1972-es müncheni túszdráma „utóéletét” feldolgozó Steven Spielberg-alkotást feltétlenül pipálja ki (a 2005-ben készült Münchent).
2012. szeptember 11-én a líbiai Bengázi városában helyi fegyveresek egy igen népes csoportja megtámadja a CIA titkos létesítményét az arab tavaszt követő zűrzavarban, s az azt megelőző másik rajtaütésben az amerikai nagykövet is meghalt. Így volt igaz az annak idején nagy port felvert történet, hiszen alig tudtak kimenekülni a támadásból az amerikai ügynökök és biztonsági őreik.
Michael Bay hosszú, iszonyatosan eseménydús akciófilmet rendezett a történetből 2016-ban, s habár egy kicsit túllő a célon (nagyon, de nagyon sok líbiai harcos esik el a több mint két órában), összességében egy izgalmas, jó akciófilmet kapunk – bár ebben a amerikai témában A Sólyom végveszélyben (2002) az egyik etalon.
A Clint Eastwood által rendezett filmben az a legnagyobb dobás, hogy a 2015 augusztusában az Amszterdamból Párizsba tartó vonaton történteket tényleg az a három amerikai játssza el, akikkel valóban megtörtént az eset. Alek Skarlatos, Spencer Stone és Anthony Sadler európai városokat látogattak meg szabadidejükben (előbbi kettő a hadseregnél dolgozott), amikor a vonatban lefegyverezték a vonatra felszálló merénylőt, akinek egyrészt tényleg beragadt a kalasnyikovja, amikor le akarta lőni Stone-t, másrészt – nem a filmből, de mint utólag kiderült – nem nagyon értett a fegyverekhez.
Ettől függetlenül súlyosan megsebesítette az egyik utast, késével pedig megvágta Stone-t is, mielőtt gúzsba kötötték. A merénylő lefegyverzése annyira izgalmasan van megcsinálva, hogy levegőt is alig tud venni az ember közben – a másfélórás film szintén dokumentartisa igénnyel készült, és nem nagyon érződik az sem, hogy a három amerikai önmagát játssza. Bár kétlem, hogy máskor is felkérnék őket más filmre, de ezt nagyon összehozták Clint Eastwood-dal.
A 2011. július 22-i norvégiai terrortámadásról két film is készült az elmúlt években. Az egyiket a norvég Erik Poppe rendezte 2018-ban, ez a különlegesebb. A film egyetlen snitt (!), technikája nagyon hasonlít a Saul fiához. A nevek nem valóságosak, a merénylő neve el sem hangzik, csupán egyetlen lány szemszögéből látjuk a menekülést. Borzalmas jelenetek vannak nagyon közelről, az állandó lövések (72 perc a film, eddig tartott a mészárlás Utoya szigetén), a hallatszó halálsikolyok iszonyatosak.
Paul Greengrass filmje, a Július 22. már sokkal részletesebb. Greengrass valóságos mestere az igaz történetek dokumentarista stílusú megfilmesítésének, hiszen a Véres vasárnap (2002), A United 93-as (2006) vagy a Phillips kapitány (2013) filmjei mind nagyszerűek és ebbe a témába vágnak. Az utoyai vérengzésről készült majdnem két és fél óra hosszú filmje ugyanezt a mintát követi, s habár színészek játsszák a valódi személyeket, a nevek, az eseménysor és a részletek pontosak. Nemcsak a mészárlás, hanem az azt követő tárgyalás, a merénylő ott elmondott mondatai is mind valódiak.
Ha még mindig vágyunk egy adagra az ilyen filmekből, akkor a szintén 2018-ban készült Hotel Mumbai (a tíz évvel azelőtti indiai terrortámadásról szól), vagy a 2016-ban kijött A hazafiak napja (a 2013-as bostoni merényletről) is megnézendő. És igen, a következő években minden bizonnyal filmre viszik a Charlie Hebdo-merényletet, a manchesteri, brüsszeli, párizsi eseményeket.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!