Menni vagy maradni – ez itt a kérdés! A kivándorlás dilemmája Dragomán drámájában

Az elsőt, a Nihil címűt, 2002-ben írta, a Kalucsni ősbemutatónak számít Visky András dramaturg rendezésében. A nézőket a játszótértől egy üvegfal választja el. Olyan érzést ad az embernek, mintha bekukucskálna egy család lakásába, életébe, hétköznapjaiba. Hogy aztán lassan úgy érezzük, mi is részesei vagyunk az eseményeknek. Nem tudom, mások mit gondoltak az előadás alatt, de ahogyan alakult a történet, bennem – aki fiatal felnőttként hasonló dolgokat éltem meg – egyre nőtt a szimpátia a kissé elesett családfő, Gyuri (Dimény Áron remeklése) iránt, és egyre nagyobb lett az utálat (majdnem gyűlölet) Veress elvtárs (a rendkívül hiteles Szűcs Ervin), a szekus irányába (a hatalom embereinek könyvborogatós mániáját például személyesen is átéltem).

Remekbe szabott alakítások

A darab legszimpatikusabb figurája azonban a Nagymama (Kali Andrea elbűvölő játékában), aki úgy gondolja, ő majd megoldja a problémákat. A kitelepedés vagy maradás dilemmáját, a szekusok zaklatását tovább tetézi Gyuri hűtlensége is, ám Márta, a feleség (Kézdi Imola újabb lenyűgöző szerepformálása) kitartása a félrelépő férj mellett szerencsésen átmenti a családot a legnagyobb bajokon is. Az igazi tragédiát mégis a házaspár 16 éves lánya éli meg (kettős szereposztásban Sigmond Rita és Jerovszky Tímea), aki végül ártatlan áldozata lesz az egész hercehurcának, amit – látszólag – Gyuri szeretőjének (Albert Csilla Krisztinája emlékezetes marad) bosszúja robbant ki. De a poénokat azért ne lőjük le…

A dráma végig feszült hangulatát némileg oldotta a két költöztető ember fel-felbukkanása, akiknek mindegy, hogy az emberek mennek vagy maradnak, csak a pénzüket kapják meg. A Kalucsni tegnapi történet a mának és a holnapnak. Mementó a múlt század nyolcvanas éveinek. Emlékeztető arra nézve, hogy ha ez néha nem is tűnik fel, azért a dolgok változnak. Dragomán György a 2016 novemberében sorra került kolozsvári bemutatóval majdnem egy időben alkotói díjat kapott a Győri Könyvszalonon (korábban mások mellett Jókai Anna, Szabó Magda, Závada Pál és Jankovics Marcell vehette át az elismerést).