Méghogy nincs időnk olvasni! Szabados Ágnes és „életmentő” könyvei

– mondja Ágnes, aki szerint valahol erre a kiégésre adott válasz volt öt évvel ezelőtt a Nincs időm olvasni, amelyet eleinte inkább csak egy játéknak képzelt, semmiképp sem volt ez egy tudatosan felépített marketinggépezet.

– mondta Szabados Ági, aki szerint a legnagyobb „bullshit”, vagyis marhaság, baromság, hogy nincs időnk olvasni. Úgy véli, az elfogadható érv, hogy nem találunk jó könyveket, az is, hogy könnyebb a Netflixet bekapcsolni, hogy nem tudunk egy könyvre koncentrálni – ez mind elfogadható.

„Azt, hogy nincs időm olvasni, azt nem tudom elfogadni. Szerintem meg lehet oldani három gyerek, két kutya, nyolc macska, négy munka és minden más mellett is” – fogalmazott az olvasásnépszerűsítő műsorvezető, akinek ebből a hobbijából, ebből a felhívásából lett egy új hivatása. „Gyertek, olvassatok velem, mondtam. Én őszintén azt gondoltam, hogy a barátaimon és néhány ismerősön kívül mást ez nem nagyon fog érdekelni, és akkor hipp-hopp ezren lettünk, meg kétezren, meg ötezren. Aztán találkozni kezdtünk élőben, s akkor eltelt öt év, és mindjárt 50 ezren vagyunk, most már könyvesboltom van, most már könyvkiadóm van. Nagyon sok minden lett ebből a hobbiból indult, misszióvá, szenvedéllyé, majd hivatássá vált olvasásnépszerűsítésből” – vallotta be Ági. Hozzátette,

egy új szakmát talált, miközben van, hova fordulnia, ha problémája van, és nagyon sok új barátra is lelt.

Egy könyvmoly álma

S hogy hogyan lett ebből a kihívásból könyvesbolt, majd könyvkiadó? Álmodott-e arról, hogy valaha ez lesz a hivatása? Ágnes elárulta, mint nagyon sok könyvmolynak, neki is az volt az álma, hogy írjon egy könyvet, vagy legyen egy könyvesboltja. „Utóbbi annyira irreális álom, hogy ki sem mered mondani hangosan. Én is így voltam, sokáig dédelgettem azt az álmot, hogy talán egyszer én is írhatnék egy regényt. Aztán be kellett látnom, hogy nem az a szerepem most, fontosabbnak tartom, hogy például a könyvkiadóm révén tehetséges embereknek lehetőséget tudok adni. De egyszer majd hátha nekem is meglesz a történetem és megírom.”

Míg sokan szórakozásból olvasnak, mások tudatosan nyúlnak olyan könyvekhez, amelyek arról szólnak, ami éppen zajlik az ő életükben, lelkükben, vagy lehetséges választ keresnek egy problémára, vagy egy életstratégiát, esetleg egy megoldási javaslatot keresnek.

„Lehet, van, ahonnan úri huncutságnak tűnik, hogy ezek Pesten összeülnek, hogy megbeszéljenek egy könyvet, de mennyire izgalmas, hogy elolvasunk egy könyvet, és az egyébként magányos tevékenységből közösségi tevékenység válik. Olvasok valamit, és azt az érzést kelti, hogy muszáj ezt megbeszélnem valakivel. Nem csak arról van szó, hogy meglepődtünk egy-egy fordulaton, s meg kell beszéljük, hogy a másik is, hanem érzésekről, hogy mi zajlott le bennünk. Sokrétű ez a könyvklub, sokkal többet ad lelkileg” – vallja a műsorvezető, aki négy év olvasásnépszerűsítő tevékenység után vallotta be magának is, hogy őt annál sokkal jobban érdekli ez a könyves dolog, minthogy elolvas egy könyvet, majd Instagrammon ajánlja. Tudni akarta, hogy miért olyan a borítója, hogyan készül – ezért is végzett el egy iskolát erről, majd jött a Libertine könyvesbolt és a kiadó is. Mára nyolc kiadott könyve, hat szerzője lett az elmúlt másfél év alatt – annak ellenére, hogy éppen egy világjárvány közepén fogott neki a könyvkiadásnak. Ma már ismert szerzők keresik a kiadót, és rengeteg kéziratot is kapnak. Szabados Ágnes elismeri, simán megmaradhatott volna azon a szinten, hogy olvas valamit, és ajánlja, de ő többet akart ennél.

– ismeri el.

A sznobizmus bűne

Bár Szabados Ágnes is úgy érzi, körülötte mindenki olvas – vagy legalábbis senki sem meri az ellenkezőjét állítani neki, úgy véli, ez csak a buborékjelenség, hogy hasonló emberek hasonló meggyőződésű emberekkel veszik körbe magukat, s ezért úgy érzik, mindenki olvas. A valóság azonban más,

Ágnes nem esik kétségbe ezért, mert úgy érzi, éppen ezzel van dolga neki, sokkal inkább esik kétségbe azért, hogy a könyvek ára egyre inkább megy fel az utóbbi időben. Előbb a Covid, majd a háború miatt is, de megháromszorozódtak a papírárak, s míg két-három éve négyezer forint volt egy könyv átlagban, most öt-hatezer. Ágnes attól fél, hogy ez fogja előbb-utóbb távol tartani az embereket a könyvektől.

– mondta Ágnes, aki sokszor szembesült azzal, amikor elkezdték irodalmi műsorokba hívogatni, és elmondta, hogy neki a Harry Potter volt a nagy olvasmányélménye, akkor meglepődtek, és kinevették. Ő azonban nem szégyelli.

– hangsúlyozta Ágnes, aki szerint a legtöbb olvasót is a 12 éves korosztálytól veszítjük el, amikor kezdőnek a komolyabb kötelező olvasmányok, pedig a fiataloknak is tudniuk kéne, hogy a kötelező olvasmányok nem egyenlők az olvasással. Ágnes például 16 évesen Szerb Antal munkásságával szerette meg az irodalmat, amikor emeltszintű érettségire készült.

Hogyan találjunk vissza az olvasáshoz?

Az olvasásnépszerűsítés szakértője arra is adott tippeket, hogyan lehet felnőttként visszatalálni az olvasáshoz, ha kicsit „elveszítettük a fókuszt”. Állítja, mindenképpen jó könyvekkel – s talán ez a legnehezebb.

Ezért is fontos az olyan emberek munkája, akik mondjuk booktuberek, vagy Instagrammon ajánlanak könyveket. „Amúgy meg azt mondja a pszichológia, hogy 28 nap kell ahhoz, hogy valami szokássá váljon. Tehát, ha valaki hazamegy, és bár megerőltetőnek tűnik, de mindennap egy picit olvas, nem telik el nap, hogy ne venne könyvet a kezébe, akkor egy hónap után megkerülhetetlen része lesz a életének az olvasás” – magyarázza Ágnes.

Inkább keressünk olyat, ami nekünk való. Ha az olvasás erejét, a betű erejét az ember megtapasztalja, akkor jön a többi is – állítja Szabados Ágnes.