
Fotó: IMDb/Loveless
A házastársak közti válás sosem könnyű. A válásról filmet forgatni pedig biztosan nagy kihívásokkal járó feladat. Az orosz Andrej Zvjagincev legújabb, Szeretet nélkül (Neljubov) címet viselő filmje a válás különböző aspektusainak olyan mélységeibe nyújt betekintést, amelybe az 1979-es Kramer kontra Kramer ellen óta talán semmi. Elődjével ellentétben pedig ezt sokkal drámaibban és nyomasztóbban teszi.
2018. szeptember 21., 15:562018. szeptember 21., 15:56
Aljosa, vagy ha úgy tetszik Alekszej egy teljesen átlagos orosz kisfiú. Egy kicsit talán kívülálló, de alapjában véve nem tér el a korabeli gyerekektől. Iskolába jár, hazafelé menve ábrándozik egy keveset és játszik az útjába kerülő kordon-szalagdarabbal, otthon pedig leckét ír és bámul ki az ablakon.
Indulatos párbeszédek, emelt hangon történő vitatkozás, váratlanul kiosztott nyakleves és a szeretet totális hiánya. Ez a történet első képkockáiban megmutatott kisfiú élete. Szülei válófélben vannak: mindketten fél lábbal egy másik kapcsolatban, közben pedig azon vitatkoznak, hogy mi lesz a közös házzal a válás után. Az anya indulatos temperamentumából kifolyólag ordít, az apa halkabban, de ugyanolyan dühösen ragaszkodik a saját igazához. A láthatóan nem először előforduló veszekedés hátterében pedig ott látjuk a szőke kisfiút, aki némán sír a fürdőszobában, miközben a szülei tudomást sem vesznek róla, mert mindketten a munkával, a válással és az új életükkel vannak elfoglalva. Aljosa pedig egyik napon nem megy haza az iskolából…
Fotó: IMDb/Loveless
Szürke hétköznapi képeket és párbeszédeket látunk: két kolléga beszélgetését ebéd közben, kliens és fodrász közti párbeszédet, bevásárlás közbeni intermezzót, vagy éppen a szeretők közti esti romantikus bájcsevejt. A gyerek hiánya pedig fel sem tűnik ezekben a helyzetekben, hiszen magától értetődő, hogy vagy otthon, vagy pedig iskolában van.
Ezt pedig a sokszor elnyújtott párbeszédek ellenére olyan feszült tempóban teszi, hogy felszusszanni sincs időnk. Aki már látta a rendező korábbi alkotásait annak ez az ábrázolásmód már nem idegen: csak ezúttal a borús, sötét és ténylegesen legszürkébb hétköznapokban a megkeseredett szereplők nem egy-egy újabb üveg vodkát nyitnak ki, hanem ezúttal értelmiségi karakterekhez „méltóan” másként: főként üvöltözéssel és verbális agresszióval kezelik az eléjük táruló váratlan helyzeteket.
Fotó: IMDb/Loveless
A sajátos látásmódot következetesen alkalmazó rendező legújabb alkotásából ezúttal sem hiányozhat az orosz, de ezen túlmenően az univerzális társadalomkritika. Az eltűnést realizáló sokkokat követően szembesülhetünk többek között a rendőrség inkompetenciájával, így a keresést egy karakán, önkénteseket verbuváló határozott karakter veszi az irányítása alá, és elkezdődik az eltűnt gyerek égen-földön történő keresése.
A film amúgy is feszült tempója itt válik igazán pörgőssé, amit
Találkozhatunk a bumfordi, vidéki nagymamával, aki szintén csak felemelt hangon, gyűlölettel kavart megvetéssel képes beszélni, miután az éjszaka közepén felrázzák az álmából, de ott van még az eltűnt kisfiú nevét a messzeségbe ordító önkéntes is, aki tovább feszíti ezt az amúgy is megfeszült légkört.
Fotó: IMDb/Loveless
A keresés-történetek során, ahogy ezt az amerikai „limonádékban” megszokhattuk, összekovácsolódnak a szereplők, itt pedig pont ennek az ellenkezője történik:
A Szeretet nélkül nem egy könnyű alkotás, akik viszont szeretik a minőségi, földhözragadtan realista filmeket, azok számára kötelező darab az orosz rendező korábbi munkáival együtt. Aki pedig happy end-re számít, az jobb, ha messzire elkerüli ezt az alkotást, aminek a megtekintése után joggal gondolkodhat el a néző:
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!