Erdélyi fantasztikus történet meglepő csavarral

Ez azonban az én bajom, felelevenítése viszont jó arra, hogy kitűnjön: semmiféle hamvas nosztalgiával nem lehet engem vádolni a műfaj iránt, teljesen szűzen vettem kezembe a kitűnő minőségű kiadványt. Az ugyan szakmai ártalom, hogy értesültem róla, s remélem, hogy rajtam kívül a sok-sok potenciális olvasó is. Mert ugyan ha nem is lesz a képregényeknek hatalmas reneszánsza – de végülis miért ne lehetne –, a Fantomatika úgyis egy olyan kiadvány, amelyet érdemes hónapról hónapra kézbe fogni.

S miért mondom ezt? Ha a képregénykultúrából ki is maradtam, a tudományos-fantasztikus irodalomból nem. Márpedig a romániai magyar irodalom mostanig nem termelt túl sok sci-fit, az biztos. (Olyannyira nem, hogy egy ezerkilencszázkilencvenvalahányas irodalmi kreativitási versenyen, ahol egy kezdetleges sci-fi novellát termeltem ki magamból, már majdnem szerződést ajánlott egy kiadó, ha folytattam volna eme eltévelyedésemet. Aztán mégis újságíró lettem, bár így utólag lehet, ez az igazi eltévelyedés. Bocs az ismételt személyes zárójelért.)

Sok történetet mesélnek el a képek: Sárosi Mátyás rajzai nem a szöveget kísérik, éppen mintha fordítva volna egy picit, szinte csak a párbeszédek szövegesek, az összes kontextust, hangulatot a képek, azaz a rajzok viszik.

korábban írtuk

Földönkívüliek szállják meg az erdélyi újságosbódékat

A képregényeket vagy nagyon szeretjük, vagy nagyon nem. A science fiction műfajjal is hasonló a helyzet. Ezért sincs olyan könnyű dolga annak a két erdélyi fiatalnak, akik elhatározták, hogy létrehozzák Erdély első képregényhavilapját.

A felvezető kampányból már tudható volt, hogy a fantasztikus történetet erdélyi-székelyföldi környezetbe helyezi a szerzőpáros, mégis megdöbbentő látni, hogy mennyire. Sőt, az első szám sztorijának legnagyobb részére rá sem lehet fogni, hogy sci-fi: tömény székelyföldi vidéki valóság bontakozik ki előttünk, igazi paraszti, paternalista világ. De azért ne tessék realizmusra gondolni: meseszerűen szövődnek a szálak, mesebeli elemek, szimbólumok jelennek meg a hamuba sült pogácsától a vándorlegény motívumáig. S ahogy a mesékben, itt is megjelenik a fantasztikum. De azt már nem fogom elmondani, hogyan, hisz az már spoiler volna: a meglepő csavarért meg kell venni a folyóiratot. Persze a történet nem zárul le az első számmal, a szerzők azt sejtetik, hogy most csak a kontextusát határozták meg – tudjuk is a felvezető kampányból, hogy ez egy több részes sorozat lesz. Annyi biztos, hogy én kíváncsian várom, mi lesz a folytatás.