
Friss, recseg a celofánban és még nyomdaszagja van
Fotó: Rédai Attila
Megjelent az első erdélyi magyar folytatásos képregény, a Fantomatika első, októberi száma. Kíváncsian vettük kézbe, lapoztuk, csodálkoztunk rajta. Benyomásainkat pedig meg is írjuk.
2017. szeptember 27., 16:292017. szeptember 27., 16:29
2017. szeptember 27., 18:412017. szeptember 27., 18:41
És akkor itt van, megérkezett, hipp hipp hurrá: meghozta a postás az első erdélyi magyar képregényt, a Fantomatikát. Celofán csomagolásban, benne három darab vagány öntapadóssal: komoly dolog ez, kérem!
Nem mintha egyébként én a képregények kultúrájából túl sokat merítkeztem volna ifjabb koromban: ez nálam valahogy kimaradt. Amikor meg kellett volna fogjon a műfaj, még nem voltak nagyon elérhetők annak képviselői, ugyanis éppen legvadabb formájában dúlt a kommunizmus. Amikor kiszabadultunk belőle, akkor meg már kissé komolytalan dolognak éreztem a képregényeket. Mit tudtam én akkor, hogy márpedig mennyire komoly dolog ez, legalábbis abban az értelemben, hogy
Vagy éppen már akkor: emlékszem, 1989. december 22. után az egyik első film, amit a „szabad” román televízióban vetítettek az akkor már baráti amerikai nép adományából a Superman volt, s mivel az egyik családi barátunknál már színes tévé is akadt, jócskán elvarázsolt a történet. A DC Comics vagy a Marvel aztán még egy csomó film főcímén szerepelt ezután, innen tudtam, hogy ezek a sztorik eredetileg képregények voltak.
Na meg a „lehúzósok”! Más világ ez
Fotó: Rédai Attila
Ez azonban az én bajom, felelevenítése viszont jó arra, hogy kitűnjön: semmiféle hamvas nosztalgiával nem lehet engem vádolni a műfaj iránt, teljesen szűzen vettem kezembe a kitűnő minőségű kiadványt. Az ugyan szakmai ártalom, hogy értesültem róla, s remélem, hogy rajtam kívül a sok-sok potenciális olvasó is. Mert ugyan ha nem is lesz a képregényeknek hatalmas reneszánsza – de végülis miért ne lehetne –, a Fantomatika úgyis egy olyan kiadvány, amelyet érdemes hónapról hónapra kézbe fogni.
Kicsit nyomasztó ez a már-már realizmus...
Fotó: Rédai Attila
...nem csoda, hogy hősünk elvágyódik
Fotó: Rédai Attila
S miért mondom ezt? Ha a képregénykultúrából ki is maradtam, a tudományos-fantasztikus irodalomból nem. Márpedig a romániai magyar irodalom mostanig nem termelt túl sok sci-fit, az biztos. (Olyannyira nem, hogy egy ezerkilencszázkilencvenvalahányas irodalmi kreativitási versenyen, ahol egy kezdetleges sci-fi novellát termeltem ki magamból, már majdnem szerződést ajánlott egy kiadó, ha folytattam volna eme eltévelyedésemet. Aztán mégis újságíró lettem, bár így utólag lehet, ez az igazi eltévelyedés. Bocs az ismételt személyes zárójelért.)
Jó, nem fogom azt állítani, hogy a képregény irodalmi műfaj. De a Fantomatika sztorija és képvilága mégsem kisiskolás szórakoztatás. S nem csak azért, mert a címlapon 16-os karikával korhatározták. Elsősorban azért, mert nem éppen könnyű: a történet vezetése nem szájbarágós, oda kell figyelni, ha követni akarod. Jól látszik, hogy az írónak, Szabó Krisztának azért van képregényes kultúrája, nem csak abból, amit leírt, hanem abból is, amit nem.
Amikor a képek mesélnek
Fotó: Rédai Attila
Sok történetet mesélnek el a képek: Sárosi Mátyás rajzai nem a szöveget kísérik, éppen mintha fordítva volna egy picit, szinte csak a párbeszédek szövegesek, az összes kontextust, hangulatot a képek, azaz a rajzok viszik.

A képregényeket vagy nagyon szeretjük, vagy nagyon nem. A science fiction műfajjal is hasonló a helyzet. Ezért sincs olyan könnyű dolga annak a két erdélyi fiatalnak, akik elhatározták, hogy létrehozzák Erdély első képregényhavilapját.
A felvezető kampányból már tudható volt, hogy a fantasztikus történetet erdélyi-székelyföldi környezetbe helyezi a szerzőpáros, mégis megdöbbentő látni, hogy mennyire. Sőt, az első szám sztorijának legnagyobb részére rá sem lehet fogni, hogy sci-fi: tömény székelyföldi vidéki valóság bontakozik ki előttünk, igazi paraszti, paternalista világ. De azért ne tessék realizmusra gondolni: meseszerűen szövődnek a szálak, mesebeli elemek, szimbólumok jelennek meg a hamuba sült pogácsától a vándorlegény motívumáig. S ahogy a mesékben, itt is megjelenik a fantasztikum. De azt már nem fogom elmondani, hogyan, hisz az már spoiler volna: a meglepő csavarért meg kell venni a folyóiratot. Persze a történet nem zárul le az első számmal, a szerzők azt sejtetik, hogy most csak a kontextusát határozták meg – tudjuk is a felvezető kampányból, hogy ez egy több részes sorozat lesz. Annyi biztos, hogy én kíváncsian várom, mi lesz a folytatás.
Fantomatika képregényhavilap – megjelenik Erdélyben. 2017. október, I. évf. 1. szám. Írta: Szabó Kriszta. Rajzolta: Sárosi Mátyás. Kiadja a Fantomatika Kiadó, Kézdivásárhely. Nyomtatta a nagybányai Ceconii Byomda 2500 példányban. Forgalomba kerül Magyarországon és Romániában. Romániában terjesztője az Udvarhelyi Híradó Kft., Magyarországon szabadeladásban terjeszti a Lapker Zrt. Ára 15 lej vagy 1500 forint.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!