
Fából kopogtatók, pamutból nyakdíszek készülnek
Fotó: Veres Nándor
Emlékeznek még azokra az időkre, amikor a kinőtt, elhasznált ruhákat csíkokra vágták, és belőlük rongyszőnyeget szőttek? Ezek az idők jutottak eszembe, miközben Ágoston Erika nyakba kívánkozó színes pamut nyakékeit csodáltam. A fiatal képzőművésszel, kézművessel beszélgettem a pamutanyag, a fa egy, csak rá jellemző újrahasznosításáról.
2019. augusztus 29., 17:052019. augusztus 29., 17:05
Ágoston Erika a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában tanult az első osztálytól a középiskola elvégzéséig festészet és textil szakon, majd a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem hallgatója lett, végül tanulmányaira a két éves mesterképzéssel tette fel a pontot. És következett az útkeresés.
„Dolgozni kezdtem, de nem találtam meg azt, amit igazából kerestem. Teltek az évek, Hollandiába kerültem, két és fél évet egy családnál voltam házvezetőnő, és bár én addig is kézműveskedtem, festettem, ott egyszer csak szembetaláltam magam a pamutfonallal, és ebből kezdtem dolgozni. Nagyon megszerettem, de nem csak én, hanem mások is. Kitaláltam magamnak az Erka Krea nevet és most már ezt építgetem” – meséli Erika, aki immár öt éve színesíti a nyakékekkel a hölgyek mindennapjait. Mert igazi színes csoda amit ő kínál.
Ágoston Erika csíkszeredai kézműves
Fotó: Veres Nándor
A kinőtt, megunt pólókat hasznosítja újra. „A rugalmas pamut anyagokat csíkokra vágom, ezeket egy kicsit meghúzom, és összecsavarodnak. A színes pamut csíkokat pedig társítom, van, amikor csak simán összepárosítom, van, amikor fonom, vagy kelta csomózással csomózom is. Aztán a végeit összekötöm, ragasztom, hogy ne essenek szét. Bőrbarát, mert a pamuton kívül semmi már anyag nincs benne, és még mosható is” – magyarázza Erika.
Nevetve jegyzi meg, sokszor már csak a szín kedvéért vásárol meg egy-egy pamut blúzot. Amikor pedig munkához lát, a legtöbb esetben már tudja, hogy milyen színekkel fog dolgozni, hogyan társítja azokat. Az évek alatt több tucat színes, vidám, visszafogottan elegáns, egyedi pamut nyakdísz kerül ki a kezei közül, legutóbb egy igen különleges felkérésnek tett eleget nagy örömmel: negyvenkét egyforma darabot készített egy kórus tagjainak.
Amiből nem nyakék, fülbevaló vagy fejpánt lesz, abból lakásdekoráció születik. Fából születnek kopogtatók, karácsonyi dekorációs elemek, de Erika már alumíniumhulladékból is készített bizsukat.
Ami másnak kacat, ő felhasználja
Fotó: Veres Nándor
„A szenttamási nagyszülőknél szépen fel van rakva a csűr elé a tűzifa, ez ragadta meg a figyelmemet, megtetszettek az ebből vágott korongok. Apósom, a férjem besegítenek abban, hogy méretre vágják , majd következik a csiszolás, lakkozás, és ezekből születnek meg a kopogtatók, dekorációk. Minden kézzel készül” – mutatja Erika. Persze a majdnem két és fél éves Apor személyében segítője is van, kicsi fia tetszését a színes pamut anyagok nyerték el.
Az Ágoston család lakását Erika festményei teszik hangulatossá. Egyelőre időhiány miatt a festészet háttérbe szorul, a feltöltődést, kikapcsolódást most a kézműveskedés biztosítja.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!