Múzeumból a mindennapi ruhatárba: Jánosi Ágnes világa

Egyik különleges darabja most az a moldvai mellény, amelynek a gyökere egy két évvel ezelőtti gyűjtőútjáról származik. Ellátogatott egy nénihez Klézsén, aki kézzel varrta ezeket a színes irhabundákat, a családjában öröklődött tovább ez a hagyomány, bár a motívumok szimbolikáját ő is csak részben tudja, de amit tudott, azt átadta Ágnesnek. A sepsiszentgyörgyi divattervező pedig úgy érezte, hogy tovább kellene örökíteni ezeket a mintákat, mert erő, sok évszázad alatt hozzátapadt gondolati tartalom van ezekben a jelképekben. Végül egy kortárs, nőies mellénybe ültette át az ismereteket, egy olyan darabba, amely mégis gyakrabban hordható, mint egy bunda, egyszerre hétköznapi és ünnepélyes, lehet kombinálni szoknyával, ruhával, és a viselőjétől függ, hogy hová veszi majd fel.

A másik különleges darabja az a női dzseki, amelyet keresztszemes varrással készített griffmadár díszít. A mintát – amelybe elsőre beleszerette a ruhatervező – a Székely Nemzeti Múzeumban való keresgélések során találta egy régi mintakincsgyűjteményben. Egy barátnőjével, Mihálcz Ramónával – aki szintén a jelképek és a keresztszemes hímzések szerelmese – meg is beszélték, hogy kihozzák ezeket a gyöngyszemeket a múzeumból, és új értelmet adnak nekik. A tervezett kollekció első darabja ez a griffmadaras dzseki, amelynek a mintája már tényleg kézimunka, Ramóna kezeit dicséri. „A régiek azt mondták, hogy minden keresztszem egy ima. Képzeljük el, hogy egy keresztszemes minta meghímzése akkor mit jelent” – mutat rá Ágnes, aki két másik csodaszép keresztszemes mintát is újraalkottatott Ramónával, de sokáig kereste a megfelelő öltözéket hozzájuk. „Blúzra terveztem előbb, de ahhoz túl értékes, hogy egy párszor használt blúzra kerüljön, táskán nagyon koszolódna, így valószínűleg ezek is egy-egy laza kabáton lelnek új életre” – magyarázza.

Ágnes elismeri, nem minden néprajzos, népművészet-kedvelő örül annak, amit ő csinál. Van, aki tényleg boldog attól, hogy valaki „leporolja” és újragondolja a népművészeti elemeket, továbbviszi a köztudatba és terjeszti is, van azonban olyan, aki fél attól, hogy Ágnes hozzányúl ezekhez.

A sepsiszentgyörgyi alkotó jelenleg azon dolgozik, hogy boltokban is kaphatók legyenek a ruhái, Budapesten, Marosvásárhelyen és Bukarestben is hívták egy üzletbe. S a megtervezett ruhái mellett elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a megrendelői saját mintát hoznak majd, olyat, ami sokat jelent nekik, Ágnes pedig abból alkot majd új ruhadarabokat.