
A környezettudatosság például azt eredményezi, hogy nem gyűl így a szemét
Fotó: Pixabay.com
Mosogatórongy helyett luffaszivacs, papír helyett textilzsebkendő, folteltávolításra marhaepe szappan, arctisztító vatta helyett textilkorong – csak néhány trükk, amit Haba Tünde alkalmaz, és amelynek köszönhetően fürdőszobájából és konyhájából teljesen száműzte a vegyszereket. A Csíkszépvízen élő fiatal nő és családja mintegy másfél éve igyekszik hulladékmentesen élni. Ez olyannyira sikerül számukra, hogy talán egy évbe is beletelne, amíg a család szemeteskukája megtelne hulladékkal. Haba Tünde bevált praktikákat osztott meg portálunkkal.
2019. augusztus 20., 17:062019. augusztus 20., 17:06
Az a környezetbarátabb termék, amelyet nem vásárolunk meg – vallja Haba Tünde. A fiatal családanya mindig is a környezettudatosság, a hulladékmentes élet híve volt, s bár eleinte talán csak ösztönösen cselekedett, egy ideje tudatosan figyel minderre. Már tinédzserkorában szüleivel a tudatos vásárlás hívei voltak, és erre az évek folyamán egyre nagyobb figyelmet fordított ő maga is. Mint mondja, legalább tíz éve nem használja a kereskedelemben megvásárolható mosószereket, de mára már számos kozmetikai cikket, tisztítószert „száműzött” a lakásából, ugyanis legalább másfél éve még szigorúbban figyel a hulladékmentességre. Azt is mondhatnánk, hogy
„Általában egy kuka egyharmada bió hulladék, amit komposztálni lehet, egyharmada újrahasznosítható fém, üveg, papír, műanyag, a többi vegyes. Nálunk a komposzt működött, így a másik két részt kellett csökkenteni azáltal, hogy az egyszer használatos dolgokat próbáltam kiiktatni attól függetlenül, hogy miből készültek. Már jó ideje elindult nálam a mentalitásváltás, a tudatosodás, mindez lassanként egymásra tevődött, s egyszer csak jött a Zero Waste, azaz a hulladékmentes mozgalom, ami összefogta az egész elméletet. Másfél év alatt a családunk eljutott oda, hogy a kukában egy hét alatt alig gyűl valami. Hihetetlen módon le lehet csökkenteni a szemetet, ha az ember tudatos” – magyarázza Tünde.
Számára például nagy segítség volt az a harminc napos kihívás, amelyet a magyarországi Kump Edina hulladékmentes.hu nevű blogján talált. „Jók a harminc napos kihívások, mert rövid idő alatt nagy motivációt kapsz. Ez egy életmód és ehhez kell adaptálódj, a saját életedhez kell mindent igazítsál. Nem lehet kész megoldásokat átvenni, folyamatosan változik minden. Ez tulajdonképpen egy önismereti út, szembenézel a szokásaiddal, az értékrendeddel és felteszed magadnak a kérdést, mi célból vagyunk a Földön, mi a célja a mindennapi életünknek. Minden tárggyal kapcsolatban megfogalmazódik a kérdés, hogy neked az adott tárgy mit ad. Hamar eljut az ember arra a szintre, hogy megváltozik a gondolkodásmódja” – fűzi hozzá.
Arctisztító vattakorong helyett horgolt textil párnácskák
Fotó: D. Balázs Ildikó
Tünde például évek óta maga készítette mosószerrel mos, mosószódát használ, bár azt is elismeri, hogy a mosószóda kicsivel hamarabb tönkreteszi a ruhákat.
– jegyzi meg. De hogyan is készül a mosógél? A régi, zsírból főzött mosószappant lereszeli, vízben felfőzi, hogy feloldódjon, ebbe kerül bele a mosószóda, összeturmixolja és ezt a gélszerű folyadékot teszi a ruhákra a mosógépbe. Persze, hogy az öblítő is környezettudatos, erre a célra tökéletes párosítás az ecet és a különböző illóolajak. Makacsabb foltok eltávolítására pedig bevált a kereskedelemben is megvásárolható marhaepe szappan. Ha szétnézünk a fürdőszobánkban, bizonyára flakonok sokaságával találjuk szembe magunkat, hiszen abban vannak a tusfürdők – női, férfi, gyerek külön –, samponok, testápolók. Az a kulcskérdés, hogy mire van tulajdonképpen szükség – jegyzi meg Tünde miközben előveszi kis textil neszesszerét és mutatja is, hogy a családban mire cserélték le a kereskedelemben megvásárolható tisztálkodási szereket. A tusfürdők sokasága leváltható egy kézműves szappanra, ami vegyszer- és pálmaolaj mentes. De szintén kézműves termék az arckréme, a dezodora, folyékony sampon helyett samponszappant használ, de létezik szilárd sampon is. Borotvahab helyett jöhet a szintén erre a célra készített szappan, de az egyszer használatos műanyag borotvát is el lehet felejteni, helyette egy tartósabb szerkezetet érdemes beszerezni. Egyszerű fa fésűje van, a fogkeféje is fából készült disznósörtével, a fogkrém pedig agyag alapú, gyógynövényes készítmény. És nem, nem használ arctisztító vattát, hanem maga horgolja a mosható kis textil korongokat.
Nem csoda, ha a család fürdőszobájából kikerült a szemetes, mert nem volt mire használni.
Haba Tünde és nagy kedvence a luffaszivacs
Fotó: D. Balázs Ildikó
És akkor térjünk be a konyhába. Tünde egyelőre – mondja – a mosogatószert még nem tudta lecserélni saját készítésűre, de legalább környezetbarát mosogatószert vásárol, amivel viszont maximálisan elégedett, az a luffatökből nyert luffaszivacs. Ha ez megért a cserére, összevágja és mehet a komposztba. A mosogatásnál maradva létezik kis fa mosogatókefe, de ez egyelőre nem nyerte el a tetszését, erősebb szennyeződések esetében marad a fém dörzsi. A háztartásában használt tisztítószerek a mosószóda, szódabikarbóna, citromsó. Az ablakokat tiszta vízzel tisztítja, a felmosó vízbe sem kerül tisztítószer, maximum ecet. A WC-kagyló pedig meleg víz és szódabikarbóna, vízkő esetén citromsó bevetésével varázsolódik szinte újjá. Ha meg eldugulna a lefolyó, szódabikarbóna, ecet és meleg víz kerül bele. Így már – jegyzi meg büszkén – a konyha is vegyszermentes és az elhasznált tisztítószerek után sem maradnak üres flakonok.
Tünde, a japán Marie Kondo, Rend a lelke mindennek című könyvét emeli ki, amely számára mérföldkő volt a szemléletváltásában. „Egy teljesen újfajta szemléletre bukkantam azzal kapcsolatban, hogy hogyan rakjunk rendet a lakásban. A japán hölgy azt mondja, szelektáljunk és akkor nem kell tároló. Érzelmileg próbáljunk kapcsolódni a tárgyainkhoz, amihez nem sikerül, az fölösleges darab. Én ezt végigcsináltam három hónap alatt a lakásban és hihetetlenül sok felesleges dolog kikerült aminek a hiánya fel sem tűnik. Az az alapelmélete, hogy minél több tárgy vesz körül, annál jobban leterhelődik az agy, és minél tisztább, egyszerűbb a környezet, annál inkább a saját gondolataiddal tudsz foglalkozni. Nagy munka volt, de semmit sem dobtam el, mindennek megtaláltam a helyét, jó helyre kerültek. Viszont miután ezt végigcsinálja az ember, háromszor is meggondolja, hogy valamit megvesz-e. Azt szoktam mondani, hogy a környezetbarátabb termék az, amit nem veszel meg. Ha valamire nincs szükséged akkor ne vedd meg” – hangsúlyozza Tünde.
Lépjünk ki a lakásból és induljunk el vásárolni. Azt már bizonyára mindannyian tapasztaltuk, hogy a szemét jelentős része a vásárlás során kerül ki, a csomagolásmentesség viszont ezen is segíthet. Az elmúlt időszak tudatos, csomagolásmentes vásárlásai arra vezették rá a családot, hogy visszatérjenek az alapélelmiszerekhez – kenyér, húsok, zöldség, gyümölcs, tejtermékek, gabonafélék. Tünde ma már el sem indul vásárolni a textilzsákocskák nélkül, ezekbe kerülnek a zöldségek, gyümölcsök, illetve a különböző méretű műanyag dobozok nélkül.
Leginkább kézműves termékek
Fotó: D. Balázs Ildikó
„Rutinná kell váljon, hogy csak azt vegyük meg amire szükségünk van. Amint valami elfogy, felírom a listára és heti egyszer elmegyek bevásárolni. Ez hosszabb időt vesz fel, mert több helyre kell mennem, van, ahol már tudják hogy én vagyok a dobozos. Ma már sokan vásárolnak saját dobozokba, textil szatyrokkal. A tejet például üvegben hozzuk a szomszédból, sajtokat saját dobozban, csomagolás-mentesen vásárolom.
– emeli ki Tünde. A fiatal nő, mivel érdekli a környezettudatosság, rengeteg szakirodalmat olvas, így bukkant rá az inkább még csak angol környezetben használt, számára igen szimpatikus voluntary simplifiers fogalomra, amely önkéntes egyszerűsítőként fordítható. „Azok az emberek, akik anyagilag megengedhetnének egy magasabb életszínvonalat maguknak, de önkéntesen kevesebbet fogyasztanak, mert rájöttek arra, hogy felesleges. Meggondolják, hogy az autót mire használják, inkább biciklivel járnak, maguknak termelnek meg amit csak tudnak. Sajnos a zero waste mozgalomban nagyon sokan bizniszt látnak, ami túlfogyasztásra sarkall”.
Az egyszer használatos műanyag szívószál helyett jöhet a fém szívószál
Fotó: D. Balázs Ildikó
Hogy ez szélmalomharc-e? Olykor igen – ismeri el. De tudja, senkit sem szabad rákényszeríteni. Az a lényeg, hogy mindenki a saját ritmusa, igénye szerint változtasson, mert a drasztikus váltás nem megoldás. Nem baj ha első lépésre „csak” a műanyag tasakot tudjuk lecserélni, az is már nagy dolog. Ha beindul a folyamat, mindig kapunk új motivációt és ha valami már rutinná válik, akkor keressük a következő kihívást – mondja Haba Tünde.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!