Teret kér az ökológiai gazdálkodás

A csobotfalvi Életvirág Ökológiai Gazdaegyesületet egy éve alapította Dobos Attila, Gegő István és Gergely István. Az egyesület létrejöttét azonban többéves kutató- és gyűjtőmunka előzte meg. Többek között egyik céljuk a tájjelegű, őshonos állatfajták visszahonosítása, szabad tartása, valamint a hagyományos növénytermesztés. Emellett pedig hagyományos, tájba illő, természetes alapanyagokból készült épületek létesítésére is törekednek – mondta el Dobos Attila az egyik alapító tag.

Jelenleg 70 hektáros – a Csíksomlyói Közbirtokosságtól bérelt – területen legeltetnek őshonos szarvasmarhákat (erdélyi bivaly, magyar szürke marha, borzderes és mokány). A csordában nem csupán az egyesület tagok szarvasmarhái legelnek, hanem a környező falvak családi gazdaságából származó állatok is – ismertette Dobos. Tőle tudtuk meg azt is, hogy nyaranta az állatokra pásztor vigyáz, télire viszont visszakerülnek a gazdákhoz, és istálókban töltik a telet.

Segítenék a gazdálkodni akarókat az elindulásban

„Tevékenységünk során mindenekelőtt a táj ökológiai egyensúlyának megtartása mellett a használatát tartjuk szem előtt. Olyan rendszer kiépítésén dolgozunk, amelyben az ember mint harmóniafenntartó tényező szerepel” – magyarázta az alapító tag. Hozzátette, az elképzelésük az lenne, hogy minél több családot vonjanak be az ökológiai gazdálkodásba. Ezért a tervek szerint az állataikat bérmentve adnák ki családoknak az első borjazásig, azt követően pedig csak az anyaállatokat kérnék vissza, a borjakat pedig a családok tenyészthetnék tovább.

Annak ellenére, hogy az egyesület nem kapta meg az igényelt támogatásokat az állataira, kitartanak a természetközeli gazdálkodás mellett. Remélik, hogy idővel egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez, annak tudatában is, hogy az ilyen jellegű gazdálkodás csupán az ötödik évtől jelent esetleges jövedelmet – fejtette ki Dobos. Megjegyezve azt is, hogy mivel nyugaton jóval kevesebb ilyen jellegű gazdálkodó van, ezért ott jóval nagyobb figyelmet kapnak, több támogatásban részesülnek.

Bivalyok a gazdálkodásban

Amíg a modern gazdálkodásban a minél nagyobb termelés a cél jórészt gépek segítségével, addig az ökológiai gazdálkodásban a természetes munkálatokat részesítik előnyben. Így az állatok a szabadon legelnek, azt fogyasztva amire éppen szükségük van, miközben megtrágyázzák az egész területet. Ezzel biztosítva van a következő évi jó fűhozam, és közben megspórolták a gazda számára a gépi erőt és üzemanyagot is – érvelt az alapító tag.

A Dobos Attila által bérelt területen jelenleg 40 állat tartózkodik, ebből 10 bivaly. Napközben a legelő teljes területét bejárhatják, éjszakára egy villanypásztorral őrzött területre terelik őket. Az éjszakai karám helyét három-négynaponta változtatják, hogy az állatok trágyája ne égesse ki a növényeket. Így nemhogy kárt tennének a természetes növényzetben, hanem a szerves trágya által elősegítik a növények növekedését – mutatott rá Dobos.

A Nagy-Somlyó-hegy oldalán két éve legelnek erdélyi bivalyok is. Veszélyeztetett tájfajtának számítanak, az utóbbi néhány évtizedben számuk zuhanásszerűen csökkent. „Az őshonos növény és állatfajták fontos genetikai tartalékok, amelyeket nagy hiba kipusztulni hagyni abból az okból, hogy tartásuk esetleg kevésbé jövedelmező. Így járt, kipusztult az erdélyi szürkemarha. A bivalyok nagyon szociális állatok, amelyek szeretik a vakarás mellett a vizenyős területeket, a dagonyázást, amire lehetőségük is van ezen a legelőn” – tudtuk meg Demeter László biológustól, aki három bivaly gazdája. Hozzátette, ezek az állatok kedvelik a meleget, és sok szarvasmarhával ellentétben a vizes területek növényzetét (sás, nád) is elfogyasztják. Másik nagy előnyük, hogy a vadakkal szemben ellenállóak, hiszen nagyon összetartanak, így hatékonyan tudnak védekezni ellenük. Kevesebb, de zsírosabb és összetételében is eltérő tejet adnak, mint az otthon tartott tehenek – részletezte a gazda.

A gazdaegyesület nem a nagyszámú tenyésztésre fekteti a hangsúlyt, hanem a természetközeli állattartásra. Ezért nem mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak, hanem bikát tartanak, amely együtt jár a csordával. A legelőn tartott állatok tejéből elkészíthető minden tejtermék, mégis inkább a bivalybocsoknak, borjaknak szoptatására használják – tudtuk meg az egyesület egyik alapító tagjától, aki megmutatta a legelő állatokat, és a velük tartó borjakat, bocsokat is.

Motivált gazdálkodás

Demeter László elmondta, őt is egyrészt az őshonos fajták tartása motiválta arra, hogy az ökológiai gazdaságba társuljon, hiszen ezzel megmenthetik a kihalófélben levő szarvasmarhákat. Kiemelte azt is, hogy a 70-es, 80-as években kihalt erdélyi szürke marha is megmenthető lett volna, ha akkor valaki felfigyel értékükre. Másrészt fontos számára, hogy saját példájával motiváljon másokat a természet közeli életmód gyakorlására. Nem utolsósorban, az őshonos szarvasmarhák tartása természetvédelmi célt is szolgál. A legelőt extenzíven használják, a széna pedig hegyi kaszálókon készül, amelyek nagyon változatos növény- és állatvilággal rendelkeznek, és a kaszálás szükséges ennek fenntartásához – magyarázta Demeter.

Az egész szervezet és tevékenysége annak ellenére, hogy egy hagyományőrző réteghez könnyebben elérne, nem erre törekszik, hanem fiatalokat akar megszólítani, így hagyományteremtő funkciót betölteni, hogy a következő nemzedék a hagyományos gazdálkodási móddal is foglalkozzon, egy olyan tájgazdálkodást hozva létre, amely az ökológiai egyensúlyhoz vezet – érvelt Dobos Attila.