Remetéről üzenik: gyergyói tánc márpedig létezik

Vállalkozó kedvű fiatalok – közöttük a békéscsabai Farkas Tamás táncoktató – élesztették újra a már-már feledésbe vesző gyergyói tánc figuráit. A remeteiekkel közösen idén másodjára tánctábor keretében tanítják újra az érdeklődőknek az értékes táncrendet, amit adatközlők és a Magyar Tudományos Akadémia tárából előkerült filmfelvételek által gyűjtöttek össze.

„Semmi különös, semmi »kivagyiság« nincs bennünk, mindössze magunkat próbáljuk felfedezni azáltal, hogy megrendezzük ezt a tábort, mint ahogyan a tavaszi Gyergyói Néptáncosok Találkozójának megrendezésével sem ez a szándékunk. Nagy örömünkre Gyergyó népzenéjét itt, ezen a színpadon villantotta fel Berecz András, s a vele, illetve a Farkas Tamással való találkozásunk mérföldkő volt feledésbe vesző tánckultúránk újratanulásának útján” – mondta a II. Gyergyói Néptánctábor résztvevőinek köszöntésekor Laczkó-Albert Elemér polgármester. A tehetség és az értelem párosítása kapcsán ajánlotta: saját örömünkre, közösségünk gyarapodására, magyarságunk jobb jövője érdekében kamatoztassuk mindazt, amit e két fogalom takar.

Találkozás az adatközlőkkel

Bátran állítható, hogy a tábor egyik fénypontja volt azon idősekkel való találkozás, akik még bálban, csűrben tanulták a tánclépéseket, emlékeznek még a verbunkosra, s meg tudják szólaltatni a hatlikú juhászfurulyát. A remetei Nagy József szervezésében kerültek ők együtt a színpadra kedden délután, a nézőteret pedig a táborlakók mellett a helybéliek töltötték meg. „Összejártuk Farkas Tamásékkal a gyergyói falvakat, megkerestük a régi táncokra emlékezőket, összegyűjtöttük, táncoltattuk. Közülük hívtunk meg ide is párat, akiktől mindenképp érdemes tanulni. Olyan lépéseket láthatunk az öregektől, amikről azt hittük, kivesztek, sőt sokan gondolták azt is, hogy kimondottan gyergyói tánc nem is létezett. Az idősek bizonyítják: ez nem igaz” – közölte Nagy József a híres gyergyói furulyamuzsikáról is szólva.

A furulyázás egyik utolsó mohikánjaként mutatták be a színpadon az orotvai Cirila Jánost, majd a táncosok között a szintén Orotváról érkezett 77 éves Balla Joákimot, aki a remetei, 83 éves Petréd Amáliával ropta a lassú és gyors csárdást, ráadásul, hogy a korai polgárosodásra is rávilágítsanak, keringőztek egyet. Balla Joákim verbunkost is bemutatott, mint mondta, olyan híresek voltak a gyergyóiak ebben a táncban, hogy még a Nyárádmentére is őket hívták a bálokba.

Két remetei pár is fellépett, akik bár a fiatalabb korosztály tagjai, nem a táncházban tanulták a lépéseket: Ferencz Sándor és felesége, Ágnes, illetve Portik-Dobos Péter és felesége, Márta. Lassú és gyors csárdás mellett a forgatóst is bemutatták, amit helybéli öregektől tanultak hajdanán.

A hatlikú ajándéka: pénz, egészség, boldogság

Mit adhat pluszként a népzene annak, aki muzsikál vagy táncol? – erre a meghívott furulyás adott egyféle választ, élettörténetébe fűzve.

„Legényektől, leányoktól hallottam: Tiszaparti szép leány, gyere átal a Tiszán. A nóta tetszett, megtanultam furulyálni. Kilencévesen a juhok mellett már furulyáztam, ötödikes koromban kicsisergeket, katonavacsorákat, keresztelőket muzsikáltam, még egysoros gombos harmonikán is megtanultam játszani. Pénzt szereztem. Hogy milyen boldogok voltak az öreg szüleim, mikor vasárnap hazavittem az ötvenest! Szegények voltak szüleim, örvendtek, hogy már gyermekkoromban felsegítem őket. Aztán csak a hatlikú furulya lett a kedvencem, pénzt is, egészséget is hozott nekem” – meséli Cirila, az orotvai adatközlő, aki életkoráról is csak viccesen tud szólni: „jövőre hetvenkedek”.

A hatlikú csodatevéséről is mesél: „ha én furulyázni nem tudtam volna, se pénzt, se egészséget nem szerezhettem volna. Magyarországi zenészekkel ismerkedtem meg, ők hívtak el Magyarországra, tanítottam ott ötven gyermeket furulyázni, tisztességesen megfizettek, s mert megtudták, az erekkel, szívvel is baj van, megszervezték nekem a gyógyításomat is. A kórházba úgy kikúráltak, hogy egészségesen, ráadásul pénzzel jöttem haza. El sem képzeli, mekkora boldogság, amikor hallottam a difuzorokból az én furulyaszómat... Annyi gyermek, legény s leány azt fútták, amit én.” Itthon is úgy érzi, a legfontosabb az lenne, ne holmi műanyag furulyát, ilyen-olyan fúvókát fújjanak a gyerekek, engedjék, hogy rendes hangszeren, becsületesen megtanítsa őket. „Ameddig létezik egy ilyen öreg, az kellene tanítsa a fiatal gyermekeket hatlikú, juhászfurulyára. Megkeressük azt is, hol van még furulyakészítő, ilyen, levelesfát feldolgozó. Legénykoromban Hodacon volt furulyamester. Hát szétnézünk, felkutatjuk, ha igény van. Márpedig kell legyen a tudásra, mert ez a miénk, nem mehet ki, nem veszhet el.”

Nem kérdés a jövő

Erdélyből Újfalu, Ditró, Borszék, Csíkszereda, Udvarhely, Magyarországról Tata és Tatabánya fiatalsága képviselteti magát a táborban, még egy németországi is, aki itt, a nagymamájánál nyaral.
Összesen százhuszonhárman tanulnak a tánclépések mellett még számos, hagyományőrzéshez és felnőttkorhoz szükséges tudnivalót. „Tavaly, az első Gyergyói Néptánctáborban hatvanöt személy volt, abból közel ötvenen visszajöttek idén is. Fel sem merül a kérdés, hogy jövőre kell-e folytatása legyen a gyergyói néptánctábornak!” – jelentette ki Portik-Bakai Ádám táborszervező, köszönve a támogatók, Gyergyóremete önkormányzata és a Communitas Alapítvány segítségét.