Keresztapám Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó

Az ivói születésű, Székelyudvarhelyen élő Benedek Márton pénztárcájában őriz egy újságból kivágott fényképet a kormányzóról. Azt állítja, a szüleitől rámaradt fénykép még magától Horthytól származik, de az idők során valahova elkallódott, s csak akkor került a tárcába, amikor rátalált pontos mására az újságban. Ő volt a hetedik fiú, és szülei elmondásából tudja, hogy tizennyolc honvéd masírozott végig Zetelakán, amikor őt keresztelték, s talán keresztlevél is volt, amin keresztapaként Horthy Miklós, keresztanyaként Horthy Ilona volt feltüntetve.Marci bácsi szívesen mesél erről, büszke, hogy egyike a keresztfiaknak. A fia, Sándor által portáján működtetett szerelőműhely ajtaján mutatta a Magyarország történelme plakátot: „a Horthy-bejegyzéshez személyes közöm van”. Azt állította, voltak papírok is, valahol talán még vannak is, de bizonyítékként csak büszkeségét tudta felhozni. A zetelaki anyakönyvben sincs Horthy név abból a korszakból. Egy latinosan írt nevű magyar tiszt van megjelölve benne keresztapaként, de könnyebb bizonyítani, hogy semmi köze ahhoz a tiszthez, mint annak ellenkezőjét. Mégis biztos benne, hogy nem téved. „Horthyról egyébként is köztudott, hogy nagyon sok keresztfia volt, de saját kezűleg keveset tartott szenteltvíz alá. Megbízottakkal kereszteltetett” – magyarázta. Marci bácsi szerint ez semmit sem vesz el az igazságból. Szüleitől tudja, és egyáltalán nincs miért kételkednie benne, hogy a kormányzó négyéves koráig minden születésnapján küldött neki üdvözlőlapot, ajándékokat.

„Én nem emlékszem, mert gyermek voltam, de édesanyám süvegcukorról mesélt, meg apró gyereknek való rendruháról. Úgy gondolom, hároméves korban a süvegcukorból is csak a cukrot értettem. Süvegben vagy nem, mindenképp édes lehetett...” – mesélte az édesanyjától hallottakat. Sehol egyetlen írásos bizonyíték. Csak következtetni lehet a keresztapaságra azokból a dokumentumokból, amik fennmaradtak, de a keresztfiú tudatában nem fér kétség hozzá.

A zetelaki volt iskolaigazgató, Szokol Mihály már nem is Horthyt, hanem megbízottját, a miskolci tisztet, Ludman Antalt tartja keresztapjának. Azért is, mert őt Szokol Mihály Antalnak keresztelték, és gyerekkorában egy betétkönyvet is kapott száz pengővel, amit 18 éves korában beválthat. Érdekes módon a zetelaki anyakönyvben szereplő tisztek sem voltak személyesen jelen a keresztelőn. Misi bácsi nem firtatja a dolgokat: lehet, hogy Horthy-, lehet, hogy Ludman-keresztfiú, de ebben az életben mindig a saját lábán próbált állni. Büszke lenne, ha a kormányzót keresztapjának mondhatná, „de hát ahhoz bizonyíték is kéne”.

Mihály János régésszel beszélgettünk erről az érdekes jelenségről. Elmondta, köztudott, hogy Horthy Miklós sok gyermeknek vállalta a keresztapaságát, de erre a levéltárakban vajmi kevés bizonyíték maradt. Azért nem maradt írásos nyomuk ezeknek a gyerekeknek, mert őket a kormányzói hivatalban tarthatták számon. A budapesti Hadtörténeti Múzeum levéltárában azonban még mindig őriznek bizonyítékokat a névleges keresztapaságról, állította Mihály.

A farkaslaki Tamás Lázárt értük el legnehezebben, mert nevén kerestük. Azt állította, ha Horthy Laciként kerestük volna a faluban, hamarabb ráakadtunk volna: főleg kortársai ismerik így. Amikor leültünk vele beszélgetni, azonnal a lényegre tért. „Édesapámat értesítették, mert hetedik fiúgyermek voltam a családban: menjen be Udvarhelyre, mert a kormányzó lesz a keresztapám. Be is ment, meg is kereszteltek a Szent Miklós-templomban. „Semmi kétség sem fért hozzá, születésnapokon mindig küldtek a kormányzói hivataltól üdvözlőlapot és csomagot. Kis katonaruhára emlékszem: nadrágra, zakóra, köpenyre. Teljes Levente-egyenruhát küldött Horthy” – emlékezett. Úgy tudja, a „hazának” neveltette volna Horthy a keresztfiait, hogy legyen, kiket katonának nevelni. Bármennyire is büszke a kormányzói keresztapaságra, sok előnyt nem látott belőle. „Akárhogy is nézzük, ebben az életben mindig dolgozni kellett. Egyik keresztgyermek sem volt grófok sarja, a soron következő kommunizmusban is inkább elhallgattuk a komasági viszonyt, ha lehetett” – mesélte.

Egyébként mai napig büszke arra, hogy Horthy-keresztfiú, és még a változás előtt is valamennyi hasznot csak húzott belőle. „Udvarhelyen dolgoztam az autóbázánál. A főnök egy nap azzal jött, hogy Te Lazi – mert annak szólított –, be kéne állj a kommunista pártba. Csak annyit mondtam neki, hogy egyszerre nem lehetek horthysta és kommunista is, és többé nem zaklattak. Mai napig is inkább horthystának vallom magam, mint kommunistának. Jó, ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet dolgoztam a megélhetésért, vagy előnyt próbálok kovácsolni magamnak belőle, de jólesik tudni, hogy az ember a hite mellett kiállhat bármikor és bárhol.”

A kiegyezés korát éljük. Az autonómiáért harcolunk. A hétköznapi dolgok pedig mennek a maguk útján, tőlünk függetlenül. Politikai hatalmak jönnek és mennek, s teljesen elfelejtettük, hogy léteznek még közöttünk Ceauşescunak is keresztfiai. A mindenkori politikum minden eszközt megragadott, hogy közelebb kerüljön az emberekhez. Azokat az értékeket, amelyeket egy-egy ilyen közeledés képviselt, ma már csak azok tartják elfogadhatónak, akik ragaszkodnak hozzájuk.
Mint Szokol Misi bácsi, Benedek Marci Bácsi és Tamás „Laci” bácsi – Horthy Miklós keresztfiai.