Volt olyan június, amikor Csíkszéket arasznyi hó borította

Merthogy bizony ilyen még júniusban is előfordult – legalábbis a székelyszentléleki plébánia eredetét magyarázó legenda szerint.

Valamikor a 13. században történhetett, hogy több udvarhelyszéki település között vita támadt leendő közös templomuk helyét illetően.

Igaz, ezt Besztercén jegyezték fel, de ha ott havazott, biztosan lehetünk benne, hogy székely eleink sem izzadtak.

1568. június 6-án, ugyancsak „pünkösd napján oly zord szélfúvás volt déli irányból Erdélyben, hogy… az emberek úgy a városban, mint a falvakban még istentiszteletre sem tudtak elmenni, a mezőn dolgozók nem hagyhatták el a fákat, melyeknél menedéket találtak… A nagy és tartós esőzés késő őszbe nyúlt bele.” Jó harminc évvel később,

Majd egy évszázad telik el a következő, 1688-as időjárás-jelentésig: „Ebben az esztendőben 15. Junii egész Fogaras földin majd egy arasznyi hó lőn.” 1691. június 26-án pedig Nagyajtán „ollyan rendkívüli jégesők hullanak éppen kaszáláskor, hogy a lehullott jégnek hossza 2 arasz, szélessége egy tenyérnyi volt.”

Fekete férgek a levegőben

1718-at inkább a rendkívüli hőség és szárazság jellemezte.

– jegyezték fel júniusra vonatkozólag.

Húsz évvel később, június 19-én a háromszéki Torján „a levegőn át halvány és fekete férgek röpdeltek a zsomborhoz hasonlóan, de nagyon finom fehér burokban; két hosszú szarvuk és négy tarajuk volt, a szarvuk alatt koronával.

Csak tippelni tudunk arra, hogy a naplóíró vélhetően sáskákra utal, amelyek áradata az adott esztendőben sok pusztítást okozott egész Székelyföldön.

1762-ben „Kézdivásárhelyt 22-da Junij oly fellegszakadás lett, hogy a temető felől való lejövő patakba ember is holt belé.” Ez minden bizonnyal a Kászon pataka lesz, amely áradásával még pár évvel ezelőtt is sok kellemetlenséget okozott a helyieknek.

Tejben főzött sarjú házi táplására

A következő évben „az őszi vetés gyenge. (…) Gyümölcstermés nem igérkezik nagynak” egész Székelyföld viszonylatában, és ráadásul ismét sáskák pusztítanak Orbaiszéken.

1810. „május 30-ról 31-ikre virradóra a tótsákban a viz megfagyott” Székelyföldön,

1817. évi júniusi tudósítás szerint a nagy szükség miatt Erdélyből „igen sokan kibujdostak; számtalan a koldus, a jobb birtoku parasztok között is nem ritkaság látni, hogy sarjut vagy füvet tejben főznek házi táplálásokra.” 1819 ismét csapadékos évként vonul be a krónikákba,

– írták. Június 18-án olyan rettenetes felhőszakadás zúdult Nagyenyed városára, hogy „78 házakat elsodort, az iszap sok embereket eltemetett, s egy uton levő uraságot kotsijával, lovaival s embereivel ugy eltemetett, hogy tsak a viz apadás után tudták meg, midőn őket halva találták. A Kaszárnyában levő katonaság tsak ugy menthette meg életét, hogy a ház födeleire vette magát.”

Ha Medárd eső nélkül múlik el

1821 egyik júniusi napján „Sepsiszentgyörgy Mezővárosban minekutánna dél tájban a déli szél rendkivül való hőséget hozott volna, délután borulni kezdett az ég, s

Még nem léptünk ki ebből az évtizedből, amikor június 1-jének nagy hidege után Kolozsváron pár napra hideg esős idő köszöntött be, és annyira lehűlt a levegő, hogy „sok hellyen ujra tüzelnek a szobákban, téli köntösben járni ifjunak sem szégyen.”

1831 júniusában ismét „sok eső esett, ami nagyban hátráltatta az aratást. A csapadékos időjárás folytatódott júliusban is,

És a régi tanulság, miszerint a csapadékos éveket szárazság követi, íme, itt is beigazolódott: 1833-ban „Medárd eső nélkül múlt el…, a kánikula Erdélyben is nagy szénakárokat okozott, s tartani lehetett attól, hogy a marhák kiteleltetéséhez nem lesz elég a széna.” 1840. június végén Torda megyében borította vastag hótakaró a hegyeket, és még mielőtt magunk mögött hagynánk a kis jégkorszakot, be is fejezzük az időjárási kuriózumokkal való példálózást.

Általánosan ismert regula, miszerint ha Medárd napján (jún. 8.) esik, akkor negyven napig csapadék várható, ellenkező esetben pedig ugyanannyi ideig tartó szárazság, de más jeles napokhoz is kapcsolódnak megfigyelések. Így például

A hét alvó szent napi (jún. 27.) eső hét hétig tartó csapadékos időt jelent; a szárazság hét hétig tartó aszály bekövetkeztét vetíti előre. Ha Vid vagy Vitus napján (jún. 28.) esik, nem lesz jó a termés; ha azonban világos (derült), bő termés várható, akárcsak a Péter és Pál napi (jún. 29.) jó idő jó esetén.

Továbbá azt is tudták, hogy amennyiben a messziség közel tűnik, esős időre van kilátás. „Ha kelő nap fátyolos, idő lészen változós. / Fátyol mögött nyugvó nap – nemsokára borús nap” – így a mondóka.

Nos, mivel a legfrissebb meteorológiai előrejelzés szerint a fecskék röpmagassága kiszámíthatatlan, inkább figyeljük meg alaposan!