HIRDETÉS

Világjáró képzőművészek alkotnak Gyergyószárhegyen

Balázs Katalin 2017. július 17., 14:23 utolsó módosítás: 2017. július 17., 14:28

Három földrész kilenc országának huszonhárom művésze vesz részt az egyhónapos, három országot érintő természetművészeti vándorszimpóziumon. Ennek az eseménysorozatnak egyik helyszíne Gyergyószárhegy. A Globan Nomadic Art-projektbe mi is betekintést nyertünk.

Fotó: Balázs Katalin

Bár a Lázár-kastély jelentős vonzerő volt a Szárhegyre érkező alkotók számára, lelakatolása nem tartja távol a képzőművészeket e gyergyószéki településtől. Sőt,

a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ olyan tábor házigazdája lehet tíz napig, melyen nyolc ország „nagyágyúi” hódolnak a természetművészetnek.

HIRDETÉS

Czimbalmos Attila, a központ igazgatója ebben látja a szárhegyi művésztelep hagyományának folytatását, a július 20-ig tartó tábort pedig az év legfontosabb eseményének tartja.

Lélekben él tovább

A tábor előzményeiről a Magyarországról gyakran visszatérő Erőss István képzőművész, egyetemi tanár beszélt. Az ötlet öt esztendeje fogant meg:

művészek utazzák körbe a földet, különböző épített és természeti örökségek helyszínein alkossanak, reagálva a kulturális hatásokra. Az alkotásokat térségenként összegezve mutatják be, majd miután a Föld körüli út véget ér, Szöulban tartanak egy összegző kiállítást.

A szikra kipattanásakor Koreában jelen volt Erőss István, ma pedig ő a projekt Kelet-Európai részének felelőse.

A körút első állomása 2014-ben Koreában volt, majd keletről nyugat felé vándorolt a csapat, időnként változó résztvevőkkel voltak Iránban, Indiában, Dél-Afrikában. 2017-ben Európa a helyszín: júliusban Bulgária, Románia és Magyarország a célállomás, augusztusban Németország, szeptemberben Franciaország, majd Litvánia és Anglia következik. Nem marad ki Dél-Amerika sem a sorból, hogy aztán Koreába érjen vissza a karaván. Az alkotásokat természetesen nem viszik magukkal a világjárók, mindegyikről fénykép készül, amely a kiállításon és a katalógusban is helyet kap.

Csak a laikus számára furcsállandó, hogy amit az ember létrehozott, azt nem birtokolhatja, nem „viheti haza”.

A vásártéren alkotó Pokorny Attila például alig érti a kérdést, hogyan tud megválni művétől annak tudatában, hogy egy ideig marad csak látványosság. Azt mondja,

amit ő alkotott, az az övé marad, a lelkében viszi tovább. A természetművészetnek ugyanis ez is lényege: teremteni, de nem birtokolni, a matériához nem ragaszkodni.

Fotó: Balázs Katalin

Szárhegyen fellelt értékek

Helyi kultúra, táj és épített örökség hatása tükröződik az alkotásokban. Hogy kinek mi ragadja meg a figyelmét, az teljesen egyedi, biztos, hogy más impulzust ad egy dél-afrikainak, egy japánnak, mint az itt született képzőművésznek. Ree Eung Wo Koreából érkezett, immár második alkalommal vendégeskedik Szárhegyen. Utazóművészként sok benyomás éri, azt tartja feladatnak, hogy felfedezze a különbözőségeket és tanuljon azokból. Itt első alkalommal a táj varázsolta el, most az általánostól a részletek felé irányul a figyelme, a virágok, növények sokféleségére összpontosít, ezeket integrálja alkotásaiba.

Nincsenek itt nagy anyagigények, tudjuk meg Ferencz Zoltántól, a központ művészeti vezetőjétől. Mindenki abból gazdálkodik, amit a természetben talál, esetleg egy-két szerszámot kell beszerezni számukra. Nem csoda így, ha többen fából alkotnak, a fenyőt részesítve előnyben, de még a tűlevelek is felhasználásra kerülnek, illatos nyugágyat tervez az egyik táborlakó.

Soknyelvűség közös nevezője

Balázs Péter, aki a magyarországi tábor egyik házigazdája és az egri egyetem képzőművészeti tanszék természetművészeti ágának tanára, szintén a tábor résztvevője. Úgy látja, minden országban más és más a művészek látásmódja. Másként lehet kommunikálni, más a gondolkodásuk és az is, hogyan élik meg az alkotói folyamatot. Másak, mégis együtt munkálkodva valahogyan közös nyelvet beszélnek. „Remélem, ugyanilyen jó lesz nálunk is, a noszvaji barlanglakásoknál, és a felfedezés izgalma mindvégig megmarad” – fogalmazott Balázs Péter.

Művészélet: bizalomra épül
Szárhegyen az ünnepélyes táborzáró július 19-én lesz. A tíznapos bulgáriai tábor után, az itt töltött tíz napot követően ugyanennyi időre vernek sátrat Noszvajon is. E három ország anyagából július 27-én Budapesten, a Koreai Kulturális Központban nyílik kiállítás.

Aki nem művész, annak megfordul a fejében az is, hogyan tűri ezt a rengeteg távollétet az alkotók családja? Ree Eung Wo keleti bölcsességbe sűrítve jelenti ki: a bizalom a legfontosabb. Ő, amikor elutazik, nem használ telefont, a hétköznapi élettől távol tartja magát, hogy jobban tudjon munkájára koncentrálni: „Én azt hiszem, a feleségem hisz bennem. De minden helyszínen a született munkáimat felteszem a Facebookra, hogy ő is láthassa.”

Elég rég ez az életformánk, így nőttünk össze. Mikor megismerkedtünk, én akkor is utaztam, és ez nem változott. Az a kifejezés, hogy szimpozion együttlétet jelent, és ez a táborlakókra vonatkozik

– fogalmaz Balázs Péter. „Mi a feleségemmel annyira bízunk egymásban, hogy amikor hazaérek, azt kérdezi, mikor mész a következő útra” – mondja Erőss István, de bevallja, „főleg a gyerekeim nagyon hiányolnak és hiányoznak, de annál nagyobb az élmény, amikor egy hónap után találkozunk.”

Fotó: Balázs Katalin

A holtomiglan-holtodiglan kimondásakor, aki ilyen művészhez megy férjhez, az egészségben, betegségben mellé oda kell tennie, hogy a távollétben is kitart. És ez érvényes a szárhegyi művészfeleségekre is, hiszen amíg tábor van, Czimbalmos és Ferencz Zoltán is csak vendég otthon.

Mi itthon vagyunk, de otthon nem. Huszonnégy órás elfoglaltság ez a tábor idején, a műfaj természete követeli ezt

– fogalmaz Czimbalmos, Zoltán pedig bevallja, szerencsésnek tartja magát, hiszen nejével elértek abba a fázisba, amikor lelkiismeret-furdalás vagy neheztelések nélkül végezheti a munkáját, akár többnapos távolléttel társítva. „Megért, elfogad, és amiben kell, támogat” – vallja a grafikusművész.

Akik most együtt alkotnak

A szárhegyi táborba hárman érkeztek Kínából, négyen Koreából, ketten Japánból, szintén ketten Franciaországból, hárman Magyarországról, de van egy török, egy olasz résztvevő is. A romániai képzőművészek közül jelen van Berze Imre (Székelyudvarhely), Madaras Péter (Sepsiszentgyörgy), Kovács Kinga (Nagyvárad), Szabó Réka, Kopacz Kund és Koter Vilmos (Csíkszereda), Pál Péter és Pokorny Attila (Marosvásárhely).
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS