Világjáró képzőművészek alkotnak Gyergyószárhegyen

Czimbalmos Attila, a központ igazgatója ebben látja a szárhegyi művésztelep hagyományának folytatását, a július 20-ig tartó tábort pedig az év legfontosabb eseményének tartja.

Lélekben él tovább

A tábor előzményeiről a Magyarországról gyakran visszatérő Erőss István képzőművész, egyetemi tanár beszélt. Az ötlet öt esztendeje fogant meg:

A szikra kipattanásakor Koreában jelen volt Erőss István, ma pedig ő a projekt Kelet-Európai részének felelőse.

A körút első állomása 2014-ben Koreában volt, majd keletről nyugat felé vándorolt a csapat, időnként változó résztvevőkkel voltak Iránban, Indiában, Dél-Afrikában. 2017-ben Európa a helyszín: júliusban Bulgária, Románia és Magyarország a célállomás, augusztusban Németország, szeptemberben Franciaország, majd Litvánia és Anglia következik. Nem marad ki Dél-Amerika sem a sorból, hogy aztán Koreába érjen vissza a karaván. Az alkotásokat természetesen nem viszik magukkal a világjárók, mindegyikről fénykép készül, amely a kiállításon és a katalógusban is helyet kap.

A vásártéren alkotó Pokorny Attila például alig érti a kérdést, hogyan tud megválni művétől annak tudatában, hogy egy ideig marad csak látványosság. Azt mondja,

Aki nem művész, annak megfordul a fejében az is, hogyan tűri ezt a rengeteg távollétet az alkotók családja? Ree Eung Wo keleti bölcsességbe sűrítve jelenti ki: a bizalom a legfontosabb. Ő, amikor elutazik, nem használ telefont, a hétköznapi élettől távol tartja magát, hogy jobban tudjon munkájára koncentrálni: „Én azt hiszem, a feleségem hisz bennem. De minden helyszínen a született munkáimat felteszem a Facebookra, hogy ő is láthassa.”

– fogalmaz Balázs Péter. „Mi a feleségemmel annyira bízunk egymásban, hogy amikor hazaérek, azt kérdezi, mikor mész a következő útra” – mondja Erőss István, de bevallja, „főleg a gyerekeim nagyon hiányolnak és hiányoznak, de annál nagyobb az élmény, amikor egy hónap után találkozunk.”

– fogalmaz Czimbalmos, Zoltán pedig bevallja, szerencsésnek tartja magát, hiszen nejével elértek abba a fázisba, amikor lelkiismeret-furdalás vagy neheztelések nélkül végezheti a munkáját, akár többnapos távolléttel társítva. „Megért, elfogad, és amiben kell, támogat” – vallja a grafikusművész.