Üvegfestmény készült Márton Áron püspökről

1. A negyvenes szám a teljességet jelenti. Majdnem fél évszázad. Az ószövetségi Biblia is tele van 40-es utalásokkal (negyven nap- negyven év; vízözön, pusztai vándorlás, Illés menekülése stb.), de az Úr Jézus életében is fontos szerepet játszik (negyven nap a pusztában készül, majd megkísérti a sátán, még negyven éves sem vagy és láttad az Istent, - kérdik tőle a farizeusok…, feltámadása után a negyvenedik nap jelenik meg utoljára tanítványainak, majd felemelkedik a mennybe…stb.) A negyven év már életünkben is egyfajta érettséget, felnőttséget jelent. Ilyenkor van ereje teljében az érett férfi, már családot alapított, megtalálta számításait a munka mezején, ilyenkor már építkezik, alkot. Történelmi szempontból is fontos távlat. Már van rálátásunk a múltra, az összefüggésekre, még élnek az adatközlők, és kellő tárgyilagossággal lehet megítélni egy-egy eseményt.

2. Márton Áron püspök úr negyven éve hunyt el. Érdekes a négyes és a nyolcas szám jelenléte életrajzi adataiban. 1896-ban született. 1980 szept. 29-én, reggel háromnegyed kilenckor hunyt el. 84 éves volt, 40 évig vezette az erdélyi katolikus püspökséget. Négyszer adta be lemondását a Szentszéknél, de csak negyedikre, 1980 tavaszán fogadták el.

3. Püspöksége idején mindössze két templomot szentelt: 1949-ben a csíkpálfalvit, majd 1972-ben a marosvásárhelyi Ady-negyedben, miután a főtéri Barátok-templomát lebontották.

4. 1968-ban, az akkori kommunista hatalom Marosvásárhelyen kinézte magának a ferences templomot és udvarát. Ajánlatot is tett a nagy püspöknek egy cserére. Ezzel kapcsolatban Márton Áron püspök ezt írta Benkő János Maros megyei elnöknek: „Az ajánlat komoly megfontolás elé állított minket… […] Három templomunk közül, szerény külseje ellenére, a ferences templom volt talán a leglátogatottabb. Híveink szerették és ragaszkodtak hozzá. De azt is tudtuk, hogy az új városnegyedben is híveink vannak, és évről-évre még többen lesznek, mi pedig a saját erőnkből számukra templomot építeni, belátható időn belül nem tudunk… […] Hangsúlyozni akarom, hogy szabadon határoztunk, a hatóság részéről nem voltunk kitéve semmiféle nyomásnak… […] Mindazt amit fentebb mondok, a templom szentelése előtt külön levélben a marosvásárhelyi hívek tudomására hoztam, s a templom szentelése alkalmával magam is megismételtem az egybegyűlt közönség előtt.”(669/1973 sz. levél, plébániai irattár). Ez így is történt sőt, 1972. május 5-én a püspök azzal a meghagyással fordul Léstyán Ferenc marosvásárhelyi plébánoshoz, hogy a hatóságot emlékeztesse: a templom lebontásához csak 1972. május 29.-i kezdettel járul hozzá. Vagyis: „Szükségesnek látjuk, hogy az új templomot az egyház előírásának megfelelően előbb ünnepélyesen felszenteljük és rendeltetésének átadjuk, híveink megnyugtatása érdekében is. Nem volna tehát kívánatos a lebontást előbb megkezdeni…” (Áron püspök levele a marosvásárhelyi plébániának, 2329/1971- Irattár). Egyszer látni akarta, hogy az elvtársak állják-e a szavukat. Még februárban (1972 február 26-án kelt levél, 605/1972, plébániai irattár) pedig a híveknek szánt közlésre többek között a következőket írta: „Nem szoktunk lemondani templomról, sem színházért, sem megfélemlítés hatása alatt. A marosvásárhelyi ferences templomról sem mondottunk le, nem adtuk el és nem adtuk fel, hanem felelősségünk tudatában, józan megfontolás után, sürgető lelkipásztori érdekből, megegyezve a Hatósággal, áthelyeztük a város olyan részébe, ahol arra nagyobb szükség van… […] Magyar érték marad és lesz, ott is, ahol van, ha az új templomot a hívek, vallási igényeik kielégítése céljából birtokba veszik és használják…” 1972. május 28-án a templomszentelést maga Márton Áron püspök vezette, és kihangsúlyozta, miért döntött így. Aznap délután Jakab Antal segédpüspök 10 gyermeket keresztelt az új templomban. És aznap született egy gyermek is az egyházközségben.

5. Halálának 40. évfordulóján az Ady-negyedi Szent Imre-templom közössége egy magyar értékkel gazdagodik, egy üvegfestménnyel tiszteleg a nagy emberkatedrális előtt. Ez az egyetlen Márton Áron püspököt ábrázoló, ember nagyságú üvegfestmény Erdélyben, egy olyan templomban, amelyet ő maga szentelt… A Munkás-moziból átalakított templom egyik ablaka ugyanis eddig „vakablak” volt, egy egyszínű sárga üveg engedett be némi fényt a szentélybe. Mostantól, – hála a jó szándékú, adakozó híveknek Egri István kolozsvári festőművész, restaurátor, dizájner lelkiismeretes és ihletett munkájának,– elkészült a sugárzó színektől tobzódó vitrálé, amelyen Isten napja ragyogóvá teszi Márton Áron püspökünk alakját. A szimbólumok: pásztorbot, hegy, templom, címer, angyalok,– önmagukért beszélnek, és a mennyei dicsőség fele vonzanak mindenkit, aki erre e képre föltekint. Ezzel is éltetjük emlékét, továbbadjuk örökségét és elősegítjük szentté avatását.

6. Márton Áron püspök, amikor Ágoston testvérét temette otthon, Csíkszentdomokoson, a szertartás előtt felsóhajtott és valakinek ezt mondta: „A múlt héten láttam álmomban, hogy az Egyeskő ledőlt…”. Prófétai szavak. Imádkozzunk égi közbenjárásáért, hogy Isten adjon ilyen Egyeskő-nagyságú prófétákat, világító tornyokat Erdély népének, egyházunknak, akiken – mint a festményen is – átsugárzik Isten szeretetének fénye, derűje, előretekintő-hívó példája, bátor gerinces alakja, akik mutatják az utat az égi haza felé. Hogy az Egyeskő ne omoljon le!

Sebestyén Péter