
Napjainkban az úrnapi szabadtéri szentmisét a boldog emlékű főpásztorunkról, Márton Áronról elnevezett téren tartják. A mellszobrot Hunyadi László készítette 1995-ben
Fotó: Barabás Ákos
A hetven évvel ezelőtti vészterhes napok megélőinek vallomásaival idézzük fel a püspök lefogatását megelőző eseményeket: hogyan menekült meg Isten szolgája, Márton Áron a tervezett letartóztatástól Udvarhely és Gyulafehérvár között. Az utolsó szabad úrnapi főtéri körmenet alkalmával, 1949. június 16-án a legendás hírű püspök vitte az Oltáriszentséget. Ennek emlékezete, hogy a székelyudvarhelyi úrnapi búcsú főcelebránsa az egyházmegye mindenkori főpásztora.
2019. június 20., 09:082019. június 20., 09:08
2019. június 20., 09:592019. június 20., 09:59
A baljós történelmi forduló előtt, az 1949-es bérmaút alatt több ízben hatósági szervek tűntek fel, de a papok és a hívek olyan sorfalat álltak a püspök mellett, hogy senki sem tudott a közelébe kerülni. Az akkori sofőrök, a székelyudvarhelyi Sztojka testvérek, Ferenc és öccse, Károly igyekeztek mindig eleget tenni a szállításra való felkérésnek. A korábbi autólefoglalásos és -feltartóztatásos esetekből tanulva csapatmunkában két autót is készenlétben tartottak. Az ütött-kopott karosszériájú autókba jó minőségű motorokat szereltek.
– foglalta össze egybehangzón életrajzírója, Szőke János, valamint Jakab László az Ahogy én ismertem meg Márton Áront. Püspök atyánk hétköznapja című könyvben.
Vallomások
Erre az Úrnapjára Borbély Gábor (1930–2013) atya így emlékezik vissza Nagy Zoltán A Hegy című filmes monográfiájában: „1949 Úrnapján, annak a vigíliáján megérkezett a püspök úr, hogy ő végezze majd másnap a szertartást. Emlékszem, Márton püspök úr a vecsernyét tartotta, s Ferencz Ervin atya volt a szónok. Én is ministráltam, amikor nagy magyaros beszédet elmondott Ervin atya, aki akkor fiatalember volt”. A 2016-ban elhunyt Ferencz Béla Ervin ferences atya, kilencvenéves korában mondta el az emlékezetes úrnapi eseményeket Nagy Zoltánnak.
„1949-ben vagyunk. Zetelaki káplán, plébánosféleség voltam. Nekem kellett a beszédet elmondanom. Ahogy szokás olyan esetben, amikor a püspök mondja a szentmisét vagy a püspök jelen van a templomban, olyankor a szónoknak hozzá kell mennie áldást kérni a prédikáció előtt. Na, hát én is odatérdelek a püspök elé, »Iube, Domine, benedicere…«, és ahelyett, hogy a püspök latinul megáldana, rám néz, összehúzza a szemöldökét, és azt kérdi: »Te miről beszélsz?«. Én hirtelen elmondottam a prédikációmnak a lényegét – az őskeresztény üldözésekből állítottam össze az Oltáriszentségről szóló beszédemet. S erre a püspök újra rám néz, és azt mondja: »Én már nem tudlak téged megvédeni, vigyázz!«. Ez volt az áldás, ez volt a biztatás. És akkor azt mondtam:
Lelkesen és szenvedélyesen mondottam el a prédikációt. Az udvarhelyi Szent Miklós-templom ajtajában ott voltak a szekusok, s állítólag a valamikori szárhegyi, erdélyi képviselő, Angi Pista a saját fülével hallotta: »Le kell lőni, le kell lőni!« Na, hát nem lőttek le.”
Az úrnapi eseményeket Borbély Gábor atya idézte fel: „Aztán másnap eljött a körmenetnek az ideje, és Udvarhelyen ez egy kivételes dolog (…) Mivel hosszú volt a szertartás, a templom előtti téren gyülekeztek, akik őt köszönteni akarták: a különböző protestáns felekezetek vezetői, a zsidó egyház vezetője, és azok mind egymás után beszédet mondottak. Végighallgattam az összes köszöntőt és rá a feleleteket, amelyeket a püspök úr maga mondott. Odavoltam Márton püspök úrnak a szabatos, szép beszédéért. Mindegyik köszöntőre mondott egy-egy válaszbeszédet, néhány percest, egyik csodálatosabb volt, mint a másik.”
„Az ebéd után nagyon-nagyon füleltem, mert éreztem, hogy fontos dolgokat fog mondani – emlékezett Ervin atya. – Akkor jelentette be, hogy letartóztatás előtt áll. Nem ezekkel a szavakkal, de rendelkezett: hogy nem szabad semmilyen gyűlésen részt venni; rendelkezett, hogy hogyan viselkedjünk; hogy az államsegélyt milyen körülmények között szabad elfogadnunk. Tehát végrendelkezett.”
Letartóztatási terv
Mielőtt továbbindult volna, a helyi postáról üzenték bizalmasan, hogy sokfelől érdeklődtek Márton püspök indulásának időpontjáról és az útirányról. Sztojka Ferenc megtudta, hogy az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását Székelyudvarhely és Segesvár között.
Együtt az idősödő Márton Áron püspök és Sztojka Ferenc • Forrás: Nagy Zoltán archívuma
Az 1949-es úrnapi eseményekre 1994-ben, negyvenöt év távlatából Sztojka Feri bácsi így emlékezett Nagy Zoltánnak: „Az a bizonyos 1949-es év és amiről nekem emlékeznem kell, a megboldogult Márton Áron püspök úrnak a bérmaútjával kapcsolatos. Nevezetesen azon a napon Székelyudvarhelyen kereste meg az ő katonabarátját, László Ignác esperest, az úrnapi búcsú alkalmával egybefonva, én voltam a kegyelmes úrnak a szállítója, úgy mondva sofőrje, lévén az, hogy kevés személygépkocsi és még kevesebb ember volt, aki erre vállalkozhatott volna. Ez nem dicsekvés, hanem jele annak, hogy ragaszkodással és mély tisztelettel viseltettem a kegyelmes úr tevékenysége iránt. Ez az út, illetve ez a nap egy nehéz úttal is járt, mert jöttek a hírek. A telefonközpont vezetője személyesen jött az én lakásomra, és közölte velem, hogy mindenhonnan telefonálgatnak, ezt a nagy embert le akarják fogni, letartóztatni. »Drága Ferike – hát akkor még mondhatta, hogy Ferike, hisz így hívott a város –, csináljon valamit, hogyha lehet, kivédeni.« Ezzel a hírrel én felszaladtam a katolikus plébániára. Korábban, mint ahogy hivatalos lettem volna a püspök urat megtisztelő ebédre, tehát azt megelőzően felszaladtam ezzel a frissen kapott hírrel. A kegyelmes úr csodálatát fejezte ki, mondván, hogy jó néhány nappal korábban a kultuszminiszter teljesen más hangú és igen megértőnek ígérkező valamiket mondott. Azt mondja: »Én nem hiszem, hogy ez a dolog fennállna, de ha így van, akkor én nem kívánom, hogy maga kockáztasson, hiszen magának családja van.« Az én válaszom ez volt: kegyelmes úr, én hoztam el, én fogom hazavinni.”
Nem Ferenc, hanem Károly
Aztán mégsem így történt. Mivel Csíksomlyóról Udvarhelyre Feri bácsi hozta át a püspököt, Úrnapja után a hatóság megtévesztése érdekében végül is a Sztojka fivérek úgy döntöttek, hogy nem Ferenc, hanem Károly viszi Gyulafehérvárra Márton Áront. Végig az országúton haladtak, Segesváron a vár alatti mellékutcán keresztül sikerült kikerülni az ott várakozó letartóztatókat. Mire a hatósági szervek észbe kaptak, a püspök már otthon volt.
Öt nappal később, a következő kedden, amikor a püspök úr útra indul a főváros felé, zsebében Egyházát védő tervezettel, már nem ér célba. Útközben letartóztatják. Június volt. 1949. június 21-e...
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen Hidegségben vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Kigyúlt egy személyautó a E578-as úton, Maroshévíz közelében vasárnap délután. Az eset során senki nem sérült meg.
Súlyos közúti balesethez riasztották a mentőegységeket vasárnap délután a Kolozs megyei Méra közelébe, miután egy motoros ütközött egy személyautóval.
Négy ember került kórházba vasárnap, miután egy férfi rálőtt néhány személyre Lupényban – tájékoztatott a Hunyad megyei rendőrség.
Évekbe telt, de sikerült egy ezer lejt meghaladó gyorshajtási bírságot érvénytelenítenie egy sofőrnek. Kulcsfontosságú volt a kitartása.
Kartellezésre hivatkozva minden korábbinál nagyobb összegű, több mint 700 millió eurónyi bírságot szabott ki a román versenytanács a tíz vezető bankra, amelyek állítólag kamatpolitikájuk összehangolásával befolyásolták a román bankközi kamatlábat (ROBOR).
Egy hetvenes éveiben járó férfit több mint 170 km/órás sebességgel vezetve mértek be Târgu Jiu város körgyűrűjén. Százhúsz napra bevonták a jogosítványát, és több mint 4000 lej bírságot kell fizetnie.
A bukaresti rendőrség vizsgálatot indított, miután egy 32 éves rezidens orvost eszméletlenül találtak egy fővárosi kórház mosdójában. A férfi később életét vesztette.
Az elmúlt 24 órában tapasztalt hidrometeorológiai jelenségek tizenkét megye 39 településén és Bukarestben okoztak károkat – közölte vasárnap a katasztrófavédelmi főfelügyelőség (IGSU).
A tavalyi Báj-havasi túra megejtésekor került fel a bakancslistára a távolban sejtelmesen körvonalozódó Grohotis. Erdélynek megannyi hegye kínál barangolási lehetőséget egy-egy hétvégére, ám az ezeréves határ még mindig különleges csáberővel bír.
szóljon hozzá!